Frusztrált emberek
Itt is akadnak. Engem általában elkerülnek, de most nemrég gyors egymásutánban kettőbe is belebotlottam.
A bécsi életemet a 10. kerületben kezdtem, a Reumannplatz közelében, és nagyon szerettem ott lakni, jó hely. Sokszor sétáltam haza a metrótól éjfél körül, munka után, és bár kb. 10 perc volt az út, soha semmi gyanúsat nem láttam, jobbára embert sem. Sosem értek negatív élmények a környéken.
Valentin-napon visszamentünk Tomival a környékre sétálni, emlékeket idézni, megnézni a régi házat, a környező utcákat, ahol sokat sétáltunk (meg kerestünk parkolóhelyet órákig :D) Én munkából mentem, Tomi itthonról, a Reumannon találkoztunk.
Leszálltam a villamosról, ugyanannál az ajtónál leszállt egy fejkendős lány is. A megállóban állt egy ötvenes, fejkendőt nem viselő nő, aki meglátta a fiatal lányt, és élből lekent neki egyet, aztán még kiabált is neki valamiket, de nem értettem, mit mond, annyira megdöbbentett az eset. Egyértelmű volt, hogy még csak nem is ismerik egymást. A lány nagyon megrémült, és elrohant a helyszínről. A pofozkodó nyilván elmebeteg, más magyarázat erre nincs.
Bementem a megállótól vagy 10 méterre található dm-be, ahol óriási hangzavar, kiabálás, törés-zúzás hangja meg a bolt hátuljában csődület fogadott. Odamentem, megnéztem, mi történik (de nem bírom a bámészkodókat, hát, most én is bámészkodtam egyet), és azt láttam, hogy egy hatvan körüli, feltehetően nem józan nő, aki korábban sminkcuccokat is próbálgathatott, mert ránézésre piros rúzzsal volt kikenve a szemhéja (brutál hülyén nézett ki), két kézzel söpri le a polcokról a parfümöket, rugdossa őket, rájuk lép, közben ordít (megint csak nem értettem, mit), és az eladónők ordítanak vele, hogy állítsa le magát. Elintéztem a bevásárlást az emeleten, aztán mire visszaértem a földszintre, már megérkeztek a rendőrök, a nő meg csak rombolt tovább, úgyhogy szépen lefogták. Mentem fizetni, az előttem sorra kerülő pár kérdezte a pénztárost, miért akadt így ki a nő. A pénztáros full nyugodtan, jókedvűen a következőt válaszolta: ó, ez a nő gyakran megfordul náluk, hetente biztos csinál egy hasonló botrányt, mert hát az utcában lakik, és bejár hozzájuk. Mekkora öröm lehet! És hát ez a hölgy is inkább elmebeteg lehet, mint nem.
Egészen megdöbbentett ez a két élmény, pláne így gyors egymásutánban. Szerencsére a továbbiakban már olyan volt a 10. kerületben lenni, mint máskor, kellemes, békés, és jólesett végigjárni a régi helyeket.
A bécsi életemet a 10. kerületben kezdtem, a Reumannplatz közelében, és nagyon szerettem ott lakni, jó hely. Sokszor sétáltam haza a metrótól éjfél körül, munka után, és bár kb. 10 perc volt az út, soha semmi gyanúsat nem láttam, jobbára embert sem. Sosem értek negatív élmények a környéken.
Valentin-napon visszamentünk Tomival a környékre sétálni, emlékeket idézni, megnézni a régi házat, a környező utcákat, ahol sokat sétáltunk (meg kerestünk parkolóhelyet órákig :D) Én munkából mentem, Tomi itthonról, a Reumannon találkoztunk.
Leszálltam a villamosról, ugyanannál az ajtónál leszállt egy fejkendős lány is. A megállóban állt egy ötvenes, fejkendőt nem viselő nő, aki meglátta a fiatal lányt, és élből lekent neki egyet, aztán még kiabált is neki valamiket, de nem értettem, mit mond, annyira megdöbbentett az eset. Egyértelmű volt, hogy még csak nem is ismerik egymást. A lány nagyon megrémült, és elrohant a helyszínről. A pofozkodó nyilván elmebeteg, más magyarázat erre nincs.
Bementem a megállótól vagy 10 méterre található dm-be, ahol óriási hangzavar, kiabálás, törés-zúzás hangja meg a bolt hátuljában csődület fogadott. Odamentem, megnéztem, mi történik (de nem bírom a bámészkodókat, hát, most én is bámészkodtam egyet), és azt láttam, hogy egy hatvan körüli, feltehetően nem józan nő, aki korábban sminkcuccokat is próbálgathatott, mert ránézésre piros rúzzsal volt kikenve a szemhéja (brutál hülyén nézett ki), két kézzel söpri le a polcokról a parfümöket, rugdossa őket, rájuk lép, közben ordít (megint csak nem értettem, mit), és az eladónők ordítanak vele, hogy állítsa le magát. Elintéztem a bevásárlást az emeleten, aztán mire visszaértem a földszintre, már megérkeztek a rendőrök, a nő meg csak rombolt tovább, úgyhogy szépen lefogták. Mentem fizetni, az előttem sorra kerülő pár kérdezte a pénztárost, miért akadt így ki a nő. A pénztáros full nyugodtan, jókedvűen a következőt válaszolta: ó, ez a nő gyakran megfordul náluk, hetente biztos csinál egy hasonló botrányt, mert hát az utcában lakik, és bejár hozzájuk. Mekkora öröm lehet! És hát ez a hölgy is inkább elmebeteg lehet, mint nem.
Egészen megdöbbentett ez a két élmény, pláne így gyors egymásutánban. Szerencsére a továbbiakban már olyan volt a 10. kerületben lenni, mint máskor, kellemes, békés, és jólesett végigjárni a régi helyeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése