LizaGazdija

Voltunk boltban, Flóra a hátamon utazott. Kérdeztem, kér-e banánt, erre mondta, hogy "eee!", ami azt jelenti, igen, úgyhogy vettünk egy fürtöt. Itthon letettem a földre a gyereket, mellé meg a szatyrot, mert szereti megnézegetni, miket hoztunk. Bejöttem a szobába, hogy eltegyem a helyére a bankkártyámat, és egy nagyon panaszos sikoltásra szaladtam vissza az előszobába. Kérdeztem, mi történt, aztán láttam, hogy a gyerek fogja a fürt banánt. Kért. Elmosolyodtam, amiből valamiért arra következtetett, hogy nem fogok adni, vagy talán csak nem voltam elég gyors, és ekkor - most jön a lényeg! - átölelte a fürt banánt, hasra feküdt a földön, és úgy zokogott :D Nem tehetek róla, nagyon röhögtem. Meg kell zabálni ezt a lányt, annyira édes. Meg is mondtam neki, hogy ha nem lenne, haladéktalanul ki kéne találni. (Ezt naponta hallja szerintem.) Azért megkérdeztem tőle, volt-e már olyan, hogy nem kapott banánt, amikor külön neki hoztuk, és még kért is, erre abbahagyta a sírást. És kapott ...

2013-ban pont véletlenül (tényleg véletlenül) akkor tudták megtartani több halasztás után, amikor Blankával Rév Fülöp miatt Révfülöpön nyaraltunk. Ha már így alakult, megpróbáltam, és nagyon boldog voltam tőle, hogy különösebb készülés nélkül, elsőre, megállás nélkül ment, pedig azt hittem, kilométerenként legalább ki kell majd kapaszkodnom egy-egy hajóra, mert egy kilométerre vagyok hitelesítve úszásilag. 2 óra 43 perc lett az időm, vagy valami hasonló. Utána még túráztunk is egyet, aztán másnapra bekrepált a térdem, alig bírtam menni. Those were the days! Akkor megfogadtam, hogy minden évben átúszom, és nagyon reméltem, hogy mindig sikerül Blankával menni, közös hagyomány lesz ebből. No, hát, 2014 és 2015 nyara Máltán talált, így az átúszás kimaradt. 2016-ban megint mentem, megint Blankával, és bár most nehezebb volt, sokat szívtam a táv elején az úszáshoz használt füldugóval meg az úszószemüveggel, és egyszer kikapaszkodtam egy vitorlásra, bár nem másztam fel a fedélzetre, azért a...

Előfordulnak hisztik, leginkább akkor, ha fáradt. Ha nem fáradt, akkor a következőket tudja sírva-ordibálva követelni: a fehér kalapját, a banánt, a fogkeféjét, mert imád fogat mosni, és (ha épp szem előtt van) a cipőjét. A kalapot simán felteszi a fejére, a cipővel próbálkozik, de még nem sikerül neki. Ma már eléggé az ereje végén volt, amikor vacsoráztunk, és az volt a problémája, hogy nem elég gyorsan adtam neki a (saját készítésű) cseresznyés-ribizlis joghurtot. Mondtam neki, hogy mindjárt adom, de ő nem bírt várni, elérte a kiskanalat, és annak segítségével felborította a tálkát, így a joghurt kb. harmada kifolyt. Fúúú, hogy ebből milyen zokogás lett! Nagyon elkeseredett, hogy annyival kevesebbet tud megenni. Nagyon csaj, most már van, hogy ő szeretne ruhát választani. Egyik nap úgy döntött, nyári ruhában lesz itthon, kettőt is felajánlott nekem az öltöztetésnél. Én viszont nem akartam rá itthonra ruhácskát adni, mert abban tök nehéz mászni, és neki az a fő közlekedési módja. Ez...

Leparkolunk Kismartonban, a Haydn-ház közelében lévő mélygarázsban. Én: Sajnos nem férek ki, mert ha kinyitom az ajtót, leverem a mellettünk álló tükrét. Tomi: Értem. Akkor majd fényképezzek bent? Ha. Ha. Ha. Ilyen viccesek felénk a napok.

A fürdőszobában nem egyszerű, ha beszabadul a gyerek, mert rögtön mászik a zuhanyzóba, amit nem szeretek, mert veszélyes. Nem csoda, ha az ilyen közjáték kicsit összezavar. Bementem, hogy betegyek egy adagot mosni. Flóra segített becsukni a mosószertartót, majd indult a zuhanyzóba. Nekem kicsit mosószeres lett a kezem, a másik meg koszos, nem értem, mitől. Kikaptam a gyereket a zuhanyzóból, majd megvakartam a szememet. A mosószeres kezemmel. Amikor érzékeltem, hogy durván csíp, gyorsan kiöblítettem, majd megdörzsöltem a másik kezemmel, így belemasszíroztam némi koszt. Percekig tartott, mire az összes apró izét kihalásztam a szememből. Szerencsére nem lett baj, és a szemcsepp hamar orvosolta az ijesztő pirosságot. Paaan-cseeer! Pa-ha-haaan-cseer!

Ma délután cirkuszban voltunk. Vándorcirkusz, ma voltak itt utoljára. Flórának ez volt az első ilyen élmény, és nagyon tetszett neki. Végig érdeklődve figyelte a mutatványokat, azt hiszem, legjobban a kutyák és a légtornász második műsorszáma tetszettek neki. Másfél éves létére gyönyörűen bírta az első két (!) órát, csak az utolsó húsz-harminc percben lett nyűgös, mert addigra nagyon elfáradt, de így, hogy felálltam vele, azt is végignézte. Számomra érdekes volt, hogy nincs porondmester, megoldják nélküle. Én otthon bírom Maka Gyuszit, csak azt nem annyira, amikor dalra fakad. (Jó hangja van, de valahogy mindig tök kellemetlennek érzem a helyzetet.) Állat már nem sok van, még a műsor kezdete előtt sétafikáltak a nézőtéren egy nyuszival, aztán volt szamaras, lovas és kutyás szám. Minél kevesebb van, annál jobban örülök, gondolom, hamarosan már egyáltalán nem lesz, bár a kutyák szerintem maradhatnának, ők láthatóan élvezik a fellépést. Ja, a hajam azért áll ilyen érdekesen, mert a...

Ma megvolt az első balatoni strandolás és hekkezés. A víz már jó, Flóra élvezte a pancsolást (csak a lába meg a keze ért a tóba, de hát valahol el kell kezdeni), szuper volt ott lenni. A hekk minden nyáron legalább egyszer MUSZÁJ, és jól is esett, csak az csökkentette kissé az élvezeti értékét, hogy ráborult a sótartó készítéskor. No de nem lehet minden tökéletes.