Flóra

Előfordulnak hisztik, leginkább akkor, ha fáradt. Ha nem fáradt, akkor a következőket tudja sírva-ordibálva követelni: a fehér kalapját, a banánt, a fogkeféjét, mert imád fogat mosni, és (ha épp szem előtt van) a cipőjét. A kalapot simán felteszi a fejére, a cipővel próbálkozik, de még nem sikerül neki. Ma már eléggé az ereje végén volt, amikor vacsoráztunk, és az volt a problémája, hogy nem elég gyorsan adtam neki a (saját készítésű) cseresznyés-ribizlis joghurtot. Mondtam neki, hogy mindjárt adom, de ő nem bírt várni, elérte a kiskanalat, és annak segítségével felborította a tálkát, így a joghurt kb. harmada kifolyt. Fúúú, hogy ebből milyen zokogás lett! Nagyon elkeseredett, hogy annyival kevesebbet tud megenni.

Nagyon csaj, most már van, hogy ő szeretne ruhát választani. Egyik nap úgy döntött, nyári ruhában lesz itthon, kettőt is felajánlott nekem az öltöztetésnél. Én viszont nem akartam rá itthonra ruhácskát adni, mert abban tök nehéz mászni, és neki az a fő közlekedési módja. Ezért fogtam egy bodyt, de amikor azzal közelítettem felé, a gyerek sprintbe kapcsolt, és gyorsan elhúzott onnan. Így esett, hogy pelenkában töltötte a napot, ami szintén jó megoldás volt ebben a laza 33-35 fokban.

Ha hajnalban, amikor már nincs túl messze a reggel, felébred, akkor nem szívok azzal, hogy megpróbálom a szobájában visszaaltatni, mert az elég küzdelmes tud lenni, hanem áthozom az ágyunkba, és együtt alszunk hárman. Ma is ez volt, így nyolckor már köztünk ébredt. Meglátta az apját, nagyon megörült neki, fülig ért a szája. Mondtam neki: "Mondd apának, hogy keljen fel!" És értette, és csinálta. Odaült az apja karjára, és megsimogatta az arcát. Nagyon kedves kislány, múltkor a délutáni alvásnál volt, hogy felriadt, de amikor meglátott, rám mosolygott, két kézzel megfogta az arcomat, aztán hátat fordított, és aludt tovább.

Nagyon érdekli a szemetes, nagyon szeret pakolni bele. Múltkor láttam, hogy közelít a konyha felé kezében a fél pár zoknijával, mondtam is neki, "légy szíves, ne dobd ki a zoknidat a kukába, köszi," de nem hatottam meg, kidobta. Kivettem, betettem a szennyesbe, erre visszament a zokni másik feléért, és azt is megpróbálta iktatni a kukába, csak akkor már előbb közbeléptem. Mivel ennyire nagyon izgatja a dolog, szoktam neki adni szemetet, ha éppen termelődik, és megkérem, hogy dobja ki. És kidobja, és olyan boldog tőle, hogy no.

Ma először strandolt úgy, hogy pancsolt is. Tavaly már kétszer-háromszor volt a Stadionbadban, de csak az árnyékban fekhetett, Tomi mást nem engedett. Hát, most nagyon élvezte. Édes volt, ahogy járkált a vízben a kezünket fogva, paskolta a vizet, fülig ért a szája. Érdekes, hogy ez a kisgyerekeknek való medence, mégis olyan hideg volt, azt hittem, odafagyunk. De Flórát nem zavarta. Figyeltük, nem kékül-e a szája, és rendszeresen néztem a tarkóját, mellkasát, hátát, nem hideg-e, de nem. Elég sokáig elvolt bent, és szerintem még maradt volna, bár a vége felé már elég laposakat pislogott, alig látott ki a szemén, csak elég sűrűre sikerült a nap, úgyhogy haza kellett jönnünk. De legközelebb tovább maradunk.

Most már kb. egy hete tök sokat sétál itthon: feláll az előszobában az ajtó vagy a fal mellett, és mindig támaszkodva-kapaszkodva a fél lakást bejárja. És már nagyon érdekli, hogyan lehetne önállóan enni evőeszközzel. Volt, hogy ő szúrta fel a villájára a virslidarabkát, és ő is tette a szájába, tegnap pedig a kanalazást is kipróbálta a zöldséges rizsen. Először a kanál rossz végével lapátolt, de elég sikeresen, aztán észrevette, hogy nem úgy kell, és módosított. Annyi a hiba a technikájában, hogy a szájához érve lefelé fordítja a kanalat, így viszonylag kevés kaja kerül a szájába, sokkal több az előkéjébe. De biztos belejön, idő kérdése.