LizaGazdija

Miért Flipchart, és miért nem filces tábla? Nem fogjátok elhinni. Én is nehezen hiszem el, pedig vagy ötször elolvastam ezt a sort a jegyzetben, ki is szótáraztam, hátha valamelyik szó mást jelent, mint amit hiszek. De nem úgy tűnik. A táblafilc hegye nem kerek, hanem levágott, emiatt az íráskép nem lesz szép, ezért inkább használjunk el egy csomó Flipchart papírt. Nem emlékszem levágott hegyű táblafilcre az elmúlt évekből, se olyan esetre, amikor valaki panaszkodott volna, hogy nem lehet elolvasni, amit írtam. Nem térek magamhoz. Wow.

Délután aludtam, illetve inkább csak szenderegtem, mert Flóra a fejemnél állt, az ágy fejtámlájánál (a derekáig ér), és aggódtam, nehogy leessen, ha esetleg az ágy széle felé venné az irányt, viszont képtelen voltam nyitva tartani a szememet. Egy ideig az íróasztalon matatott, amit az ágy végében állva elér, aztán közelebb lépett a fejemhez. Fél kézzel továbbra is kapaszkodott, közben sokszor egymás után lehajolt, és összevissza puszilgatott, ahol ért :) Talán még meg is simogatott, úgy rémlik. Nagyon szereti, ha énekelek neki. Még most, 16 hónaposan is abbahagyja tőle a sírást, és út közben el is alszik a hangomtól. Itthon meg bulizik a dalokra: én énekelek, ő meg táncikál (egyelőre ülve) és/vagy vezényel, az arcán természetesen ezer wattos vigyor. Meg kell zabálni, olyan aranyos!

Belekapaszkodik a kezünkbe, és ballag. Bejárja az egész lakást. Még nagyon cuki a technikája, nem hajlítja a térdét, de így is olyan gyors, mint a villám. Ezt kb. két hete csinálja. Eltöltötte az első napját kettesben apuval. Ez azért nagy dolog, mert a férfi rokonoktól kicsit tart, ennek ellenére tök jól elvoltak, játszottak, még aludt is a gyerek a Papával. Szombaton volt először, hogy nélkülünk aludt el este. Eleinte minden alváshoz csak én kellettem, utána délután már Tomit is elfogadta néha-néha, később szintén délután hajlandó volt elaludni a nagymamákkal és két nagynénivel is, de estére még mindig főleg én kellettem, időnként Tomi is jó volt. Most viszont délután 4-kor elmentünk randizni Tomival. Volt bringázás a belvárosban és a Praterben citybike-kal, utána séta a Praterben, célba dobás, elvarázsolt kastély. Végül, mert túl korán értünk volna haza ahhoz, hogy Flóra akár csak megpróbáljon elaludni a szüleimmel, beiktattunk némi nyálcsorgatást a Thalia könyvesboltban. Csak 9...

Flóra már meggyógyult, nekem szerintem még készülőben van egy arcüreggyulladás, de remélem, hogy rosszul érzem. Mindenesetre úgy voltam vele, ne dekkoljunk itthon szép időben, amikor ráadásul ezer program van a városban, úgyhogy magamra kötöttem a gyereket, aztán kimentünk Schönbrunnba. Mint később kiderült, idén először rendezték meg ezt a "családünnepet," hát, leesett az állam, mennyire profi lett így első nekifutásra. A téma a környezetvédelem és a fenntarthatóság volt, ehhez kapcsolódtak a standok. Minden standnál volt valamilyen kihívás, pl. ki kellett rakni egy puzzle-t, megfejteni valamilyen feladványt, és minden család kapott egy pecsétgyűjtő lapot, ahová öt pecsétet kellett összeszedni (a saccra hetven-nyolcvan bódéból), és akinek ez sikerült, az a családjával ingyen bemehetett a pálmaházba és a labirintusba. Ez elég jó ajánlat, szuper motiváció a nagyobbacska gyerekeknek, gyűjtögették is lelkesen a pecséteket. Voltak még társasjátékok, több helyen arcfestés, egy...

A tanfolyamon többször szóba kerültek már reménytelen esetek. Már persze nem az órákon, hanem az óraközi beszélgetésekben. Csak egy példa. J. tréninget tartott újdonsült call centereseknek a mobilcég tarifáiról. Kérdés: "És az mennyibe kerül az ügyfélnek, ha felhasználja az összes korlátlan percet?"  Csináltam is J-nek egy mémet, amin az áll, hogy Chuck Norris még a korlátlan perceket is fel tudja használni. Örült. No de. Ennél a témánál mindig eszembe jut a következő, nem tudom, korábban írtam-e már, de most megteszem. A lány rövid ideig a főnököm volt, üzletvezető (!). Volt egy táblázat, ahová be kellett vésni legkésőbb hetente, melyik nap hány órát dolgoztunk, ez alapján számolták a fizetésünket. Egyszer megláttam, hogy a lány, miután 6 óra 15 percet dolgozott, magabiztosan beírja a táblázatba, hogy 6,15 óra. Mondtam neki, inkább írja azt, hogy 6,25 óra. Kérdés: "Miért?" Hát, mert egy óra hatvan perc, annak a tizenöt perc a negyede, a negyed meg százalékban hus...

én legalábbis azt szoktam hinni, hogy a világ/univerzum/sors legalább minimálisan igazságos. Ezek után olvasok egy kislányról, aki vagy koraszülöttség, vagy egyéb miatt keményen megküzdött az életért már a legelején, de végül csak győzött. Azt gondolnám, akkor a továbbiakban legfeljebb átlagosan nehéz pálya vár rá. Ehhez képest háromévesen a szüleivel és a kistestvérével együtt autóbalesetet szenvedett, és a helyszínen meghalt. Rettenetesen sajnálom őt és a szüleit is, nem is akarom elképzelni, mit érezhetnek a szülei, akiknek ráadásul muszáj megőrizni az ép elméjüket a kicsi miatt. Ebben egy szemernyi igazságosság sincs. Ez kegyetlenség.

Máltán az egyik pártba mostantól 14 éves kortól lehet belépni. Mert sok gyerek megkereste őket, hogy naaa, lééégysziii, úgy szeretnénk párttagok lenni. 14 éves párttagok is lehetnek innentől kezdve. Ez milyen gusztustalan már.