Reménytelen esetek
A tanfolyamon többször szóba kerültek már reménytelen esetek. Már persze nem az órákon, hanem az óraközi beszélgetésekben. Csak egy példa. J. tréninget tartott újdonsült call centereseknek a mobilcég tarifáiról. Kérdés: "És az mennyibe kerül az ügyfélnek, ha felhasználja az összes korlátlan percet?" Csináltam is J-nek egy mémet, amin az áll, hogy Chuck Norris még a korlátlan perceket is fel tudja használni. Örült. No de. Ennél a témánál mindig eszembe jut a következő, nem tudom, korábban írtam-e már, de most megteszem.
A lány rövid ideig a főnököm volt, üzletvezető (!). Volt egy táblázat, ahová be kellett vésni legkésőbb hetente, melyik nap hány órát dolgoztunk, ez alapján számolták a fizetésünket. Egyszer megláttam, hogy a lány, miután 6 óra 15 percet dolgozott, magabiztosan beírja a táblázatba, hogy 6,15 óra. Mondtam neki, inkább írja azt, hogy 6,25 óra. Kérdés: "Miért?" Hát, mert egy óra hatvan perc, annak a tizenöt perc a negyede, a negyed meg százalékban huszonöt. Reakció: "Jó neked, hogy ilyenekhez is értesz." Erre nem tudtam mit reagálni, nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Mellesleg továbbra is írogatta, hogy 6 óra 30 perc munka az 6,3 óra. Többet nem szóltam neki, minek.
De igazából az is furcsa volt nekem, amikor egy nagyon kedves ismerősöm angolon a zászlóból és az Italy szóból nem tudta megállapítani, melyik országról van szó. Amikor segítségként mondtam, hogy magyarul is szoktuk Itáliának nevezni még ma is, akkor sem. Amikor megmondtam a megoldást, arra ezt válaszolta: "Én ilyeneket nem tudok."
Helyettesítettem egy kolléganőmnél, és meg kellett csinálnom a csoporttal egy hosszabb feladatot, ami úgy kezdődött, hogy vessük össze New Yorkot és Párizst, miben hasonlóak, miben különböznek. A megbeszélésnél megkértem az egyik nőt, hogy mondja, ő miket írt, első pont: "Mindkettő Európában van." Nekem sikerült nem elröhögni magam, és talán az elborzadás sem ült ki az arcomra, de a csoportot már nem tudtam rávenni, hogy ne szórakozzanak marha jól. Kb. óra végéig kitört belőlük időnként a nevetés. Nem állítom, hogy nem értem meg, bár számomra inkább ijesztőnek tűnt ez a kis tévedés.
Gimiben minden fakt előtt otthon kellett olvasnunk a törikönyvből X oldalt, és a pitty-putty dolgozat* előtt feltehettük az esetleges kérdéseinket. "Tanár úr, mik azok a mokratikus elvek?" "A micsodák?" "Mokratikus elvek, benne van a könyvben." "Hol?" "Ezen és ezen az oldalon." [Tanár úr fellapozza a könyvet, fél perc csend, amíg olvas, majd hangosan felröhög. Kérdése:] "Kisasszony, az elválasztójelet ismerjük?" Vö. de-mokratikus elvek. Jó, ez inkább rövidzárlat, mint reménytelen, de óriási volt.
*15 kérdés kb. három perc alatt eldarálva, a válasz egy szó vagy szám, azonnal leírod, későbbi átgondolásra nincs lehetőség, mert az utolsó kérdés után pár másodperccel már javítjuk is. Jó hír, hogy jegyet csak az kapott rá, akinek hibátlan vagy egy hibája lett.
A lány rövid ideig a főnököm volt, üzletvezető (!). Volt egy táblázat, ahová be kellett vésni legkésőbb hetente, melyik nap hány órát dolgoztunk, ez alapján számolták a fizetésünket. Egyszer megláttam, hogy a lány, miután 6 óra 15 percet dolgozott, magabiztosan beírja a táblázatba, hogy 6,15 óra. Mondtam neki, inkább írja azt, hogy 6,25 óra. Kérdés: "Miért?" Hát, mert egy óra hatvan perc, annak a tizenöt perc a negyede, a negyed meg százalékban huszonöt. Reakció: "Jó neked, hogy ilyenekhez is értesz." Erre nem tudtam mit reagálni, nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Mellesleg továbbra is írogatta, hogy 6 óra 30 perc munka az 6,3 óra. Többet nem szóltam neki, minek.
De igazából az is furcsa volt nekem, amikor egy nagyon kedves ismerősöm angolon a zászlóból és az Italy szóból nem tudta megállapítani, melyik országról van szó. Amikor segítségként mondtam, hogy magyarul is szoktuk Itáliának nevezni még ma is, akkor sem. Amikor megmondtam a megoldást, arra ezt válaszolta: "Én ilyeneket nem tudok."
Helyettesítettem egy kolléganőmnél, és meg kellett csinálnom a csoporttal egy hosszabb feladatot, ami úgy kezdődött, hogy vessük össze New Yorkot és Párizst, miben hasonlóak, miben különböznek. A megbeszélésnél megkértem az egyik nőt, hogy mondja, ő miket írt, első pont: "Mindkettő Európában van." Nekem sikerült nem elröhögni magam, és talán az elborzadás sem ült ki az arcomra, de a csoportot már nem tudtam rávenni, hogy ne szórakozzanak marha jól. Kb. óra végéig kitört belőlük időnként a nevetés. Nem állítom, hogy nem értem meg, bár számomra inkább ijesztőnek tűnt ez a kis tévedés.
Gimiben minden fakt előtt otthon kellett olvasnunk a törikönyvből X oldalt, és a pitty-putty dolgozat* előtt feltehettük az esetleges kérdéseinket. "Tanár úr, mik azok a mokratikus elvek?" "A micsodák?" "Mokratikus elvek, benne van a könyvben." "Hol?" "Ezen és ezen az oldalon." [Tanár úr fellapozza a könyvet, fél perc csend, amíg olvas, majd hangosan felröhög. Kérdése:] "Kisasszony, az elválasztójelet ismerjük?" Vö. de-mokratikus elvek. Jó, ez inkább rövidzárlat, mint reménytelen, de óriási volt.
*15 kérdés kb. három perc alatt eldarálva, a válasz egy szó vagy szám, azonnal leírod, későbbi átgondolásra nincs lehetőség, mert az utolsó kérdés után pár másodperccel már javítjuk is. Jó hír, hogy jegyet csak az kapott rá, akinek hibátlan vagy egy hibája lett.
Ez nagyon jó! A kevés 10-esem közül egyet anno politológia és közizgatáson a “mokrácia” elméletéből kaptam. Most elképzeltem, mi lett volna ha így elkeresztelem:)) Milyen büszke voltam magamra, milyen fiatal és naiv!
VálaszTörlésIgen, amikor az ember még azt hiszi, bárkit is érdekelni fog néhány év múlva, egy konkrét tanegységre milyen jegyet kapott :) A 10-est viszont nem értem. Az miért 10-es?
TörlésAz eszembe sem jutott, hogy évek múlva számítani fog, csak egyszerűen ritkán kaptam 10-est, ezért különösen örvendtem. Az osztályozás Romániában 1-10-ig van.
TörlésJaaa, értem. Akkor ott sokkal árnyaltabb tud lenni az értékelés.
TörlésNéha chatelek egy idősebb nővel, aki Ohio-ban lakik és egykorú mopszaink vannak. Múltkor megkérdezte, melyik államban lakunk, mondtam, hogy Európa, Ausztria (azt hittem naívan, hogy ha hozzáteszem, hogy Európa, akkor azért valami talán derengeni fog). De nem...már többször visszakérdezett, próbálkoztam Magyarországgal is, hátha legalább a gulyás beugrik neki, sikertelenül :) Totál érezni, hogy nem érti. Még az volt egy tippje, hogy Ausztria Ausztrália mellett van-e...Szerintem ezek után azt sem tudja, hogy nem az angol az anyanyelvem (bár ő több hibával ír, mint én). Oké, hogy én sem vágom fejből az összes USA tagállamot, de azért egy egész földrészről nem tudni, hogy létezik, elég durva :D
VálaszTörlésIjesztő... Amikor kiderül, hogy Jim Carrey vicce az "Ausztria, a kenguruk otthona," de sajnos nem.
TörlésAz lemaradt, hogy természetesen Trump támogatója :) Gondolom már meg sem lepődünk ezen.
TörlésMindenképp lelombozó.
Törlés