Még egy kis Flóra

Délután aludtam, illetve inkább csak szenderegtem, mert Flóra a fejemnél állt, az ágy fejtámlájánál (a derekáig ér), és aggódtam, nehogy leessen, ha esetleg az ágy széle felé venné az irányt, viszont képtelen voltam nyitva tartani a szememet. Egy ideig az íróasztalon matatott, amit az ágy végében állva elér, aztán közelebb lépett a fejemhez. Fél kézzel továbbra is kapaszkodott, közben sokszor egymás után lehajolt, és összevissza puszilgatott, ahol ért :) Talán még meg is simogatott, úgy rémlik.

Nagyon szereti, ha énekelek neki. Még most, 16 hónaposan is abbahagyja tőle a sírást, és út közben el is alszik a hangomtól. Itthon meg bulizik a dalokra: én énekelek, ő meg táncikál (egyelőre ülve) és/vagy vezényel, az arcán természetesen ezer wattos vigyor. Meg kell zabálni, olyan aranyos!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai