LizaGazdija

Flóra már meggyógyult, nekem szerintem még készülőben van egy arcüreggyulladás, de remélem, hogy rosszul érzem. Mindenesetre úgy voltam vele, ne dekkoljunk itthon szép időben, amikor ráadásul ezer program van a városban, úgyhogy magamra kötöttem a gyereket, aztán kimentünk Schönbrunnba. Mint később kiderült, idén először rendezték meg ezt a "családünnepet," hát, leesett az állam, mennyire profi lett így első nekifutásra. A téma a környezetvédelem és a fenntarthatóság volt, ehhez kapcsolódtak a standok. Minden standnál volt valamilyen kihívás, pl. ki kellett rakni egy puzzle-t, megfejteni valamilyen feladványt, és minden család kapott egy pecsétgyűjtő lapot, ahová öt pecsétet kellett összeszedni (a saccra hetven-nyolcvan bódéból), és akinek ez sikerült, az a családjával ingyen bemehetett a pálmaházba és a labirintusba. Ez elég jó ajánlat, szuper motiváció a nagyobbacska gyerekeknek, gyűjtögették is lelkesen a pecséteket. Voltak még társasjátékok, több helyen arcfestés, egy...

A tanfolyamon többször szóba kerültek már reménytelen esetek. Már persze nem az órákon, hanem az óraközi beszélgetésekben. Csak egy példa. J. tréninget tartott újdonsült call centereseknek a mobilcég tarifáiról. Kérdés: "És az mennyibe kerül az ügyfélnek, ha felhasználja az összes korlátlan percet?"  Csináltam is J-nek egy mémet, amin az áll, hogy Chuck Norris még a korlátlan perceket is fel tudja használni. Örült. No de. Ennél a témánál mindig eszembe jut a következő, nem tudom, korábban írtam-e már, de most megteszem. A lány rövid ideig a főnököm volt, üzletvezető (!). Volt egy táblázat, ahová be kellett vésni legkésőbb hetente, melyik nap hány órát dolgoztunk, ez alapján számolták a fizetésünket. Egyszer megláttam, hogy a lány, miután 6 óra 15 percet dolgozott, magabiztosan beírja a táblázatba, hogy 6,15 óra. Mondtam neki, inkább írja azt, hogy 6,25 óra. Kérdés: "Miért?" Hát, mert egy óra hatvan perc, annak a tizenöt perc a negyede, a negyed meg százalékban hus...

én legalábbis azt szoktam hinni, hogy a világ/univerzum/sors legalább minimálisan igazságos. Ezek után olvasok egy kislányról, aki vagy koraszülöttség, vagy egyéb miatt keményen megküzdött az életért már a legelején, de végül csak győzött. Azt gondolnám, akkor a továbbiakban legfeljebb átlagosan nehéz pálya vár rá. Ehhez képest háromévesen a szüleivel és a kistestvérével együtt autóbalesetet szenvedett, és a helyszínen meghalt. Rettenetesen sajnálom őt és a szüleit is, nem is akarom elképzelni, mit érezhetnek a szülei, akiknek ráadásul muszáj megőrizni az ép elméjüket a kicsi miatt. Ebben egy szemernyi igazságosság sincs. Ez kegyetlenség.

Máltán az egyik pártba mostantól 14 éves kortól lehet belépni. Mert sok gyerek megkereste őket, hogy naaa, lééégysziii, úgy szeretnénk párttagok lenni. 14 éves párttagok is lehetnek innentől kezdve. Ez milyen gusztustalan már.

Napok óta olyan reklámokat dob fel a Facebook, amikben az előtte-utána képpárokon kád-zuhanyzó szerepel. Egyrészt nem értem, mert egyikre sem kerestem semmilyen nyelven hónapok óta, másrészt tiszta sci-fi számomra, hogy valaki zuhanyzóra akarja cserélni a kádját. Én időről időre visszajutok ahhoz a töprengésemhez, hogyan lehetne suttyomban, bontási munkálatok nélkül, visszaalakíthatóan káddá varázsolni a zuhanyzónkat. Még nem találtam meg a megoldást, pedig...

Eddig minden képzésben és minden munkahelyen arra ösztönöztek, hogy minél kevesebb papírt használjak, gondoljak a fákra, stb. Most konkrétan felszólítanak a flipchart használatára, a tábla még példaként sem merül fel vizuális segédanyag témában, és vígan használunk fel A4-es papírokat arra, hogy rájuk írjunk egy-egy szót. Engem ettől a víz kiver, mert nagyon nehezen viselem a papírpazarlást, és ezt annak élem meg. Ha már mindenképp papír, a teljes helyett sokszor simán elég lenne 1/8 A4-es lap, ugyanazt érnénk el vele. A flipchartot meg ki nem állhatom, szörnyű ellenérzés van bennem vele szemben. Szegény flipchart. De egy A3-as lapot arra pazarolni, hogy ráírjunk négy kifejezést, hát... Nekem a filces tábla a kedvencem, ahhoz is van színes filc, és azt is le tudom fényképezni, illetve lefényképezhetik a diákok, ugyanott tartunk. Nem tudom, csak nekem akadt-e be ennyire a középiskola óta hallgatott "védd a fákat," illetve a szelektív gyűjtés sokat javított-e a helyzeten gyer...

Flóra eléggé belecsapott a lecsóba. December 25-én volt hajlandó először végigkúszni a szobát hosszában, február 1-jén aztán felült, március közepén elkezdett mászni, 4-5 hete, szóval március utolsó napjaiban megindult a kapaszkodva felállással történő kísérletezés, múlt héten, a kórházi rácsos ágyban tökélyre vitte ezt a mozgásfejlődési szintet, vasárnap már el is engedte az ágyat mindkét kezével (ezt azóta nem próbálgatja, viszont az alkarján támaszkodva dobol/tapsol), tegnap óta meg kapaszkodva végigballag az ágy mellett. És tök stabil minden mozgása, nem esik el - ez az előnye annak, ha egy baba fontolva haladó, mert aki jó korán elkezdi ezeket, az többnyire esik-kel. Olyan büszkék vagyunk rá, meg ő is magára. És olyan okos! Itt van Tomi családja, és valaki megpróbálta rábeszélni, hogy álljon fel, de ő nem akart, indult játszani. Mondtam neki, a papi, Bori, Anna, Jakab még nem is látta, milyen ügyes, nem akarja-e megmutatni. Erre visszajött a fotelhez, amiben ültem, és széles mos...