LizaGazdija

Flóra eléggé belecsapott a lecsóba. December 25-én volt hajlandó először végigkúszni a szobát hosszában, február 1-jén aztán felült, március közepén elkezdett mászni, 4-5 hete, szóval március utolsó napjaiban megindult a kapaszkodva felállással történő kísérletezés, múlt héten, a kórházi rácsos ágyban tökélyre vitte ezt a mozgásfejlődési szintet, vasárnap már el is engedte az ágyat mindkét kezével (ezt azóta nem próbálgatja, viszont az alkarján támaszkodva dobol/tapsol), tegnap óta meg kapaszkodva végigballag az ágy mellett. És tök stabil minden mozgása, nem esik el - ez az előnye annak, ha egy baba fontolva haladó, mert aki jó korán elkezdi ezeket, az többnyire esik-kel. Olyan büszkék vagyunk rá, meg ő is magára. És olyan okos! Itt van Tomi családja, és valaki megpróbálta rábeszélni, hogy álljon fel, de ő nem akart, indult játszani. Mondtam neki, a papi, Bori, Anna, Jakab még nem is látta, milyen ügyes, nem akarja-e megmutatni. Erre visszajött a fotelhez, amiben ültem, és széles mos...

Etetem, közben kihajol az etetőszékéből, és mosolyogva simogatja a lábamat. Felhúzza magát az ágy mellett (napjában ezerszer kb.), és most először mindkét kezével elengedi az ágyat, így állodgál néhány másodpercig. Csillog a szeme, fülig ér a szája, és amikor megdicsérem, nevet :) Amióta betegek vagyunk (már megint), nem alszik jól, hajnali 5-6 körül ébred. Ilyenkor átmegyek hozzá, leterítem a matracot, magam mellé veszem, és megpróbálunk még aludni egy kicsit. Ma fél 9-ig vagy hatszor ébredtem fel, egyszer arra, hogy mászik át a nyakamon, aztán mindig arra, hogy húha, hol a gyerek. Minden alkalommal a szobája különböző pontjain feküdt a hasán... és aludt :D Nagyon igyekezett a mi szobánkba megnézni az apját, de valahogy sosem jutott el az ajtóig, pedig amúgy nem nagy a szobája. Végül fél 9-kor sikerült, átért Tomihoz. Iszonyú aranyos ez a kislány.

Reggel húsvétoztunk, kora este szülinapoztunk. Húsvét örömére megsütöttem életem első olyan bejglijét, aminek a tésztája és a tölteléke is teljesen jó. Kicsit lyukas, de sebaj. Flórával kaptuk ezeket :) Tomiét máshová rejtette a nyúl. A teljes dekort anyu készítette. Az alátétet néhány éve, a kosárkákat, a bárányt és a tyúkot idén. Majd erről még lesz szó, mert csinált mást is. Lett túrótorta is, ezen kívül rántott sajt franciasalátával - a mi családunkban mindig az ünnepelt kérhet menüt, és ahogy én mindig ananászos csirkemellet kérek, úgy Tomi ezt szokta. A tortaformám nem kapcsos, így esélytelen volt kivenni belőle a tészta nélküli túrótortát. Viszont így is finom volt. Apró szépséghiba, hogy mindhárman betegek vagyunk. Már megint. Halál unalmas. Most a kórházban fázott meg Flóra, mert valaki kinyitotta éjszakára az ablakot, és csak reggel vettem észre. Eddig köhögött, tüsszögött, folyt az orra, rossz volt a kedve, mi meg próbáltunk segíteni neki, és sajnáltuk. Mára...

Haha. Na de kezdem az elején. Mivel péntekre is bent tartották Flórát a kórházban, nem tudtam elmenni a tanfolyamra. Ez azért szívás, mert csak pénteken kell menni, akkor viszont egész napra, és kötelező, nincs hiányzási lehetőség. Csütörtökön, amikor kiderült, hogy így jártunk, felhívtam az iskolavezetőt, elmeséltem, mi van, és azt mondta, a következő tanfolyam azonos témájú alkalmakor bepótolhatom ezt a mostanit. (Hét hét, hét különböző téma a felosztás.) Rendes tőle, megkönnyebbültem. Múlt héten úgy beszéltük meg a többiekkel (négyen vagyunk), hogy a mai óra után összeülünk, és egy sör mellett hozzálátunk az egyik feltétel teljesítéséhez, belekezdünk a közös projektbe. Nyilván nem gondoltam, hogy tényleg ez fog történni, de azért arra számítottam, hogy a nagy sörözés/kólázás közepette legalább szó esik a projektről, arról, van-e valakinek valami ötlete. Nekem van, akár egyedül is meg lehet csinálni az egészet, legalábbis már kétszer kellett ugyanilyet csinálnom, és mindkét anyag...

Szerdán kellett jelentkeznünk az egyik bécsi kórház gyerekosztályán, és úgy volt, tegnap már haza is jöhetünk. Ebből aztán ma délután lett, hát, nem örültem, de nem lehetett mit tenni, így alakult. Szerencsére semmi baja Flórának, nem is volt. Két gyerekorvoshoz járunk (ezt sem mi találtuk ki, így alakult), és mindkettő szerint túl kicsi a leányzó a korához képest. Utána akarnak járni, miért van ez így, úgyhogy ketten együtt kb. ezerféle vizsgálatot gyűjtöttek össze, és ezek majdnem mindegyikén át is esett Flóra tegnap meg ma. Azért majdnem mindegyikén, mert egy már a múlt héten is volt, csak ahhoz szerencsére nem kellett befeküdni. Mindkét reggel éhgyomorra kellett vizsgálatra menni, úgyhogy Flóra mindkét nap alaposan illusztrálta az ötletes, angol "hangry" szó jelentését. Brutál sikítás volt, nagyon határozottan kérte a reggelit, és amikor nem kapta meg, akkor jól megmondta a véleményét. Az is nehéz volt, hogy egy kórházban nem igazán van hely mászni, márpedig Flórának mo...

Ünnepel a Google És ünnepel a Moly :) Mára pont volt egy Dévény-torna időpontunk. Az elején Flóra megmutatta az új tudományát, miszerint kapaszkodva feláll, és egész sokáig álldogál is már, mire Móni, a gyógytornász a következőt mondta: "Akkor Flóra teljesített minden elvárást, úgyhogy én most elengedem. Ilyenkor szoktam átmenni prózába, elmondom, mire kell majd figyelni, amikor elindul, és amikor megkapja az első cipőjét. Ez az utolsó alkalom." Megható pillanat volt, szerintem mindhárman így éreztük. Flóra nem, ő csak szokásos módon cukiskodott, megsimogatta Mónit, sokat mosolygott rá, és odaadta neki a könyvét is, hogy nézegesse meg :) Majdnem 11 hónapig jártunk tornázni, többet nem megyünk. (Csak még egyszer, elbúcsúzni, mert így nem vittünk semmit, és én szeretnék.) Nagyon szuper szülinapi ajándék :) Egyébként a gyerek estére tökéletesítette a "lefele néző kutya"-pózt, amit reggel óta gyakorolt szorgosan. És mert stimmel a kor, és még a verset is...