Születésnapomra

Ünnepel a Google

És ünnepel a Moly :)

Mára pont volt egy Dévény-torna időpontunk. Az elején Flóra megmutatta az új tudományát, miszerint kapaszkodva feláll, és egész sokáig álldogál is már, mire Móni, a gyógytornász a következőt mondta: "Akkor Flóra teljesített minden elvárást, úgyhogy én most elengedem. Ilyenkor szoktam átmenni prózába, elmondom, mire kell majd figyelni, amikor elindul, és amikor megkapja az első cipőjét. Ez az utolsó alkalom." Megható pillanat volt, szerintem mindhárman így éreztük. Flóra nem, ő csak szokásos módon cukiskodott, megsimogatta Mónit, sokat mosolygott rá, és odaadta neki a könyvét is, hogy nézegesse meg :) Majdnem 11 hónapig jártunk tornázni, többet nem megyünk. (Csak még egyszer, elbúcsúzni, mert így nem vittünk semmit, és én szeretnék.) Nagyon szuper szülinapi ajándék :) Egyébként a gyerek estére tökéletesítette a "lefele néző kutya"-pózt, amit reggel óta gyakorolt szorgosan.

És mert stimmel a kor, és még a verset is szeretem:

József Attila: Születésnapomra


Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

1937. április 11.