LizaGazdija

Kivettem egy nap betegszabadságot, mert reggel nem voltam valami jól, és Tomival úgy gondoltuk, jobb lenne ma kifeküdni ezt a nyavalyát, és nem hétvégén lenni nagyon szarul, amikor ő dolgozik, én meg egyedül vagyok Flórával. Szóval egész nap feküdtem, aludtam, megittam szerintem több liter forró teát, Tomi jól befűtött a szobában, nyakig be kellett takarózni, és nem is kelhettem fel. Még az ebédet is az ágyba kaptam, nem semmi. Még reggel, mielőtt úgy döntöttünk, hogy ma inkább fekszem, játszottam kb. fél órát a kiscsajjal, énekeltem neki. Nagyon szeretne már kúszni, és eléggé zavarja, hogy csinálja ő a megfelelő mozdulatot, mégis tolatás lesz belőle. Nagyon cuki :) És minél jobban felbosszantja magát, annál többet tolat egy lendülettel. Nemsokára már mindenhová követ minket. Várom is, úgy talán nem lesz olyan, hogy eltűnök a szeme elől, ezért sír, könnyebb lesz házimunkát végezni is. Mindenesetre ettől a reggeli fél órától eltekintve nem sokszor találkoztunk ma, párszor behozta Tomi, ...

Minden ősszel, általában az elején, az első hidegebb hetekben eljön a megfázás. Sosem komoly, pár nap torokfájás és nátha, feküdnöm még sosem kellett miatta. Tavaly is valahogy ilyenkor toppant be, de lehet, hogy már szeptemberben. Most nyilván akkor bír érkezni, amikor pont találkoznánk egy másik anya-baba párossal, hiszen mikor máskor. Még bízom benne, hogy reggelre minden bajom eltűnik. Különben mennyire vicces lesz, hogy az első betegség miatt lemondott programunkat az én betegségemnek köszönhetjük :D

a fordítást, amire nem egészen két és fél hónapom volt. Kerek egy nappal a határidő előtt. Szerintem tök jó lett, remélem, a kiadónak is tetszeni fog.

Idén nem sokat olvasok sajnos, kb. a tizenötödik könyvnél járok, és az eddigiek felét Flórának olvastam. Jó szokás volt, hogy áthoztam ide a molyos értékeléseimet, kár, hogy elmaradt, de most ezt a könyvet mindenképp meg kell mutatnom nektek. Majdnem kétszáz éves, elképesztő élmény a reprint kiadást forgatni. Ez az első magyar, direkt gyerekeknek írt mű, ezzel a magyar gyermekirodalom születésének lehet szemtanúja, aki elolvassa. Illetve ez már egy későbbi kiadás/átdolgozás újranyomása, ezért szerepel benne például a Lánchíd, noha Bezerédj Amália már az építkezés kezdetét sem érhette meg. A kötetet valamikor öt-hat éve vettem meg. Egyrészt úgy éreztem, egy gyerekirodalommal foglalkozó embernek a polcán illene ott lennie egy ilyen jelentőségű műnek, másrészt valamiért már kb. 18 éves korom óta szinte biztos voltam benne, hogy lesz egyszer egy lányom, akit Flórának fognak hívni, és szerettem volna, ha ő is elolvashatja ezt a könyvet. Az írónő Flórija egyébként még Flo...

Tomi szeretne vígjátéksorozatot is nézni a Terápia mellett, és ennek az első részét már látta, tetszett neki, ezért javasolta, teszteljük együtt is. Teszteltük. Nagyon sokat nevettünk rajta, sok jó poén és geg van benne. De hogy milyen iszonyatosan nyomasztó! Persze, nyilván paródia, minden eltúlzott benne, de az a gyomorszorító, hogy nem is olyan nagyon nagyok azok a túlzások. A tíz éve egy ostoba gyökérrel járó, lánykérésért könyörgő nő meg pl. egyenesen nem túlzás, nagyon sok nőnek telnek így a húszas évei. (Persze nem kell a másiknak ostoba gyökérnek lenni, ez esetben még több ilyen kapcsolatot lehet találni, csak a sorozatbeli srác pont o. gy.) Olyan rossz volt utána a kedvem egész este, brr. Azért folytatjuk, másodszorra már biztos, hogy nem lesz rám ilyen hatással.

Flórával álmodtam, miközben vele aludtam délután, ami már önmagában is vicces. Hazafelé tartottunk valahonnan, talán valami vizsgálatról, amikor észrevettem, hogy ott felejtettük a sapkáját. Mivel fújt a szél, gondoltam, nem ér rá legközelebbig, visszafordultunk. Flóra még mindig kicsi volt, de már olyan két év körüli. Bandukoltunk, amikor egyszer csak lehajolt, felvett valami koszt a földről, és megpróbálta betömni a szájába. Azonnal lecsaptam rá, benyúltam a kosz után, mire jó erősen összezárta a száját, kicsit küzdeni kellett, aztán én nyertem, a kosz kijött. (Ez ilyen kutyatulajdonos koromból feltörő emlék, Lizával és Marcival sem egyszer játszottuk el :D Poén, ahogy a tudatalattim a gyereknevelést a kutyaneveléshez hasonlítja.) Flóra kicsit duzzogott, mire én: - Tudod, a földről semmit sem szabad bevenni a szádba. - Minek? Ugyan a kérdés fura volt ugyan, de hát kétévesen az ember még nem beszéli hibátlanul az anyanyelvét. (És később sem, höhö.) - Azért, mert megbetegszel, és a...

Mostanában több olyat is főztem-sütöttem, amit nem szoktam, de rá kellene szokni, mert elég jól sikerültek. (Tomi szerint is.) - Juhtúrós sztrapacska: ezt egyszer már próbáltam, finom is lett, de aztán szomorúan állapítottam meg Donovalyban egy hótalpas túra után, hogy a kanyarban sem vagyok a szlovák eredetihez képest. De most annyira nagyon ízlett, de annyira! Sokkal jobb lett, mint a múltkor. Gluténmentes lisztből készült, szerintem nem lehetett érezni rajta. Tomival amúgy van egy megállapodásunk, miszerint én mindig igyekszem gluténmentes lisztből és nyírfacukorral főzni-sütni, de ha bármikor úgy érzi, hogy adott dolog hagyományosan finomabb lett volna, akkor szól, és legközelebb úgy csinálom. Eddig még nem mondta semmire, hogy nem ízlik neki, a sztrapacskát például javasolta rendszeresebb elkészítésre. Mondtam is, hogy annyi van csak, legközelebb meg kellene osztanunk a vele járó szívást. Ilyenből kettő van: a krumplireszelés meg a galuskaszaggatás. A kezem letört, mire mindkett...