LizaGazdija

Már nagyon zavart, hogy sokat van a kezemben a telefon, a gyereknek sem jó, ha gyakran látja nálam. Ezért pár napja a gyerekszobában tartom, és csak ránézek néhány óránként, meg Flóra alvásidejében veszem elő. Az a mázlim, hogy sosem okoz gondot abbahagyni valamit, amit nem jó, hogy csinálok, egy percig sem hiányzik. Talán a csokievés kivétel, hmm, az a napi egy sor durván hiányozna. Tegnap hétkor kelt Flóra, nem is aludt már vissza. Még fél kilencig próbáltam meggyőzni, hiába. Ekkor felkeltünk, és példátlan takarítóroham tört rám. Utálok takarítani, nyilván azért szoktam, de hosszas rákészülés kell a nagyobb megmozdulásokhoz. Na, most nem kellett. Átpakoltam a teljes ruhásszekrényt, az íróasztal alatti tárolókat, a komódban tartott ezer szatyrot, a konyhában az összes fűszertartót, valamint a teljes fürdőszoba- és könyvszekrényt. Tomi is hétkor kelt öt óra alvás után, mint én, de ő nem pörgött fel, egész nap szörnyen fáradt volt. Egy darabig szkeptikusan figyelte a ténykedésemet, az...

- Miért lopnak, csalnak és hazudnak? - Te meg buzi vagy. - Miért korruptak, mint az állat? - Boldog karácsonyt! - Miért hazudnak, miért demagógok, miért vezetik meg a szavazóikat? - A szavazók döntöttek, ezért mi sokan vagyunk, ti meg kevesen, höhöhö. Egészen olyan, mintha egy csapat óvodás szállta volna meg azt a gyönyörű épületet. Elég unalmas már.

Már a falat kaparom magamtól, hogy még mindig nem mozgok rendszeresen, pedig Flóra lassan kilenc hónapos, úgyhogy az elmúlt héten igyekeztem kicsit belehúzni. Egyszer végigcsináltam egy kb. 20 perces kettlebell-haskerék-súlyzó kombós edzést úgy, hogy ő közben nézett, nagyon tetszett neki, nagyokat nevetett. Szerencsére ezer baba-mama edzés van a youtube-on, ki is próbáltunk eddig egy 10 meg egy 15 perceset, hát, odavolt a gyerek. Akkorákat kacag egyes feladatoknál, hogy elolvadok tőle. A jelek szerint nagyon tetszik neki, amikor vele csinálom a Russian twistet,   Hiába másolom ki jól a linket, akkor is az elejétől látszik itt a videó, na mindegy, 2:56-tól látható, mire gondolok. az is, amikor reptetem,   Ez meg 5:53-tól. és az is, amikor fekvőtámaszozom, ő a földön fekszik, és minden darabnál kap egy puszit az arcára/homlokára/orrára. Ja, meg akkor is nagy nevetés van, amikor úgy guggolok, hogy őt a magasban hagyom, és kap egy puszit a hasára, miközben lef...

Pénteken voltak itt Györgyiék, beszélgettünk, társasoztunk (illetve én többnyire nem, mert akkor altattam Flórát), jól éreztük magunkat. Aztán jött anyu és apu, és itt voltak egészen vasárnapig, és az is szuper volt. Mindig tök jó, mikor itt vannak, szeretem (meg őket is). Flóra is így van ezzel, nagyon jól elvannak egymással. Szombaton kirándultunk, elmentünk Nußdorfba tömegközlekedéssel, és onnan az egyik városi túraútvonalon felballagtunk a Kahlenbergre. Közben láttunk egy csomó szőlőt, odafönt élveztük a kilátást, ittunk (ki kólát, ki narancslevet, ki bort, ki tejet, haha), anyuval ettünk túrós rétest, majd tömegközlekedéssel hazajöttünk. Flórát végig anyu vitte a hordozóban, a kis hölgy a túrát végigaludta, csak a hegytetőn ébredt fel. Már van humorérzéke, például tudta lefelé, amikor rázott a busz, hogy vicces mondogatni, hogy aaaaaaa, mert poénosan ugrál az ember hangja, és vigyorogva játszotta anyuval, hogy felváltva aaaaaaa-ztak. Meg még fent, a büfénél táncoltak a rádióból ...

Amikor a csecsemőnk megkarmolja az orrunkat. Belülről. Fantasztikus érzés. És hogy mit keres az orrunkban? Így 8 hónaposan már óriási felfedező, mindent megnéz, megfog, szétszed, meghúzgál. Többek között mindent, ami a szülei arcán kiáll (és azt is, ami nem). Letépi az orrunkat, a fülünket, a szánkat, mindbe megpróbál bejutni, és a szemgolyónkat is kikapná, ha nem lennénk résen, illetve ha nem viselnénk szemüveget - ez utóbbi esetben a szemüvegünket veszi le napjában tízszer-hússzor. Imádnivaló, és lassan már kúszik :) Nagyon ügyesen próbálkozik, csak még nem sikerül előrefelé lökni magát, inkább vagy egy helyben marad, vagy hátrafelé halad. De már nincs messze, hogy összejöjjön, és akkor aztán igazán beindul az élet, úgy sejtem.

Teljesen vicces, tudom, de amióta megérkezett a szeptember, rengetegszer eszembe jut, hogy nemsokára karácsony. Mindig nagyon várom, a kedvenc ünnepem, de idén az fogja igazán különlegessé tenni, hogy ez lesz Flóra első karácsonya. Ennek megfelelően már tökre odavagyok - már kitaláltam, milyen sütiket sütök, milyen karácsonyfadíszt gyártok a fontos alkalom emlékére, milyen függönyt veszek az ablakainkra, körvonalazódik, mit fog kapni Flóra (és több családtag és barát számára van már ötletem), már gondolkodom a karácsonyfán (mármint azon, hogy nem lehetne-e idén cserepeset bérelni, nagyon szeretném, csak állati drága itt, nem úgy, mint otthon), és már karácsonyi/téli dalokat is énekeltem a kiscsajnak. Nem nézett furán, de lehet, hogy pár év múlva már csóválja majd a fejét :D Persze előbb még Halloween is lesz, amit szintén nagyon szeretek, amióta amerikanisztika szakos lettem. Tomi is megszerette, mert tetszik neki, ahogy ünnepeljük: halloweeni filmek (szigorúan semmi horror, azt én n...

Odafelé tök jól bírtuk az utat, könyvet nézegettünk, énekeltem Flórának, plusz kicsit aludt is. Visszafelé a vonat (EC) szokásosan szörnyű volt, de megint meg lehetett figyelni egy csomó érdekeset. Például: - A kisfiút, akinek semmi szórakoztató elfoglaltsága nem volt az úton, se egy könyv, se egy pakli kártya, és az anyukája sem segített az unalom leküzdésében. A gyerek nagyon szeretne testvért, nagyon szerette volna megfogni Flórát, ezért diszkréten bár, de mindent elkövetett, hogy felzavarja. Nem jött össze, csalódott is volt, de végül egy másik kicsivel tudott játszani egy kicsit, ennek örültem. - A kis családot, ahol a szülők végig a pici lányukkal foglalkoztak, aki végigpörögte az utat. Egy pillanatig nem pihent, végig kommunikált, intézkedett, mindig talált tennivalót (a szüleinek :D). Ők meg végig tök vidámak maradtak, pedig anyuka olyan beteg volt szegény, alig látott ki a fejéből, plusz már elég nagy a pocakja, érkezik a kistesó. Flóra most nem szívesen utazott, az első...