Mobilmánia és takarítóroham
Már nagyon zavart, hogy sokat van a kezemben a telefon, a gyereknek sem jó, ha gyakran látja nálam. Ezért pár napja a gyerekszobában tartom, és csak ránézek néhány óránként, meg Flóra alvásidejében veszem elő. Az a mázlim, hogy sosem okoz gondot abbahagyni valamit, amit nem jó, hogy csinálok, egy percig sem hiányzik. Talán a csokievés kivétel, hmm, az a napi egy sor durván hiányozna.
Tegnap hétkor kelt Flóra, nem is aludt már vissza. Még fél kilencig próbáltam meggyőzni, hiába. Ekkor felkeltünk, és példátlan takarítóroham tört rám. Utálok takarítani, nyilván azért szoktam, de hosszas rákészülés kell a nagyobb megmozdulásokhoz. Na, most nem kellett. Átpakoltam a teljes ruhásszekrényt, az íróasztal alatti tárolókat, a komódban tartott ezer szatyrot, a konyhában az összes fűszertartót, valamint a teljes fürdőszoba- és könyvszekrényt. Tomi is hétkor kelt öt óra alvás után, mint én, de ő nem pörgött fel, egész nap szörnyen fáradt volt. Egy darabig szkeptikusan figyelte a ténykedésemet, aztán ő is rendet tett a hátizsákjában, de hát nem túl szívesen. Egy jellemző párbeszéd (épp találtam a konyhában egy zacskó csokit, amiről sejtettem, hogy molytelep lehet):
- Ajjaj, rosszat sejtek.
Erre ő:
- Én nem sejtettem rosszat, mégis egész napos takarítás lett a vége.
Háromkor aztán lementünk a bankba, beleöntöttük a gépbe a rengeteg egy-, két- és ötcentest (13 euró lett belőlük :D), majd felvettük a DHL Paketshopból a vákuumzacskókat és a tárolós ülőalkalmatosságot, hazahoztuk, aztán elsétáltunk a Práterbe (3/4 óra). Flóra innentől kb. két órát aludt a babakocsijában. A Práterben Tomi ivott egy sört, én egy kólát, ettem egy fagyit, majd felültem a körhintára, ami Tata miatt kedves része volt a gyerekkoromnak, mert Tata minden évben elvitt a tárnoki búcsúba, és én ott mindig felültem a láncos körhintára, sokszor vele együtt.
Végül hazasétáltunk, vettünk egy karton tejet, és aztán néztünk Terápiát, játszottunk Flórával, fürdettük, altattuk. A masszázsnál volt egy édes jelenet, nagyon csuklottam, Flóra meg ezen annyira nevetett, hogy majd elgurult.
Tomi egész nap panaszkodott, hogy milyen hosszú már ez a nap, sosem lesz vége, és különben is, tuti, hogy én is fáradt vagyok, pihenjek már le, mielőtt elájulok valahol. Egy ponton betuszkolt Flóra szobájába, lenyomott az ágyunkra, betakart, majd rám csukta az ajtót. Két percet voltam csak bent, mondta is, hogy azt hitte, ennyitől elalszom.
Ma is tart ugyanez, még nem volt 11, amikor már mindent bevákuumzacskóztam, feliratoztam és bepakoltam az új tárolóba. Csak a babakori törölközőm és Flóra első játéka nem akar előkerülni sehonnan, nem is értem. Azért nem adom fel.
Tegnap hétkor kelt Flóra, nem is aludt már vissza. Még fél kilencig próbáltam meggyőzni, hiába. Ekkor felkeltünk, és példátlan takarítóroham tört rám. Utálok takarítani, nyilván azért szoktam, de hosszas rákészülés kell a nagyobb megmozdulásokhoz. Na, most nem kellett. Átpakoltam a teljes ruhásszekrényt, az íróasztal alatti tárolókat, a komódban tartott ezer szatyrot, a konyhában az összes fűszertartót, valamint a teljes fürdőszoba- és könyvszekrényt. Tomi is hétkor kelt öt óra alvás után, mint én, de ő nem pörgött fel, egész nap szörnyen fáradt volt. Egy darabig szkeptikusan figyelte a ténykedésemet, aztán ő is rendet tett a hátizsákjában, de hát nem túl szívesen. Egy jellemző párbeszéd (épp találtam a konyhában egy zacskó csokit, amiről sejtettem, hogy molytelep lehet):
- Ajjaj, rosszat sejtek.
Erre ő:
- Én nem sejtettem rosszat, mégis egész napos takarítás lett a vége.
Háromkor aztán lementünk a bankba, beleöntöttük a gépbe a rengeteg egy-, két- és ötcentest (13 euró lett belőlük :D), majd felvettük a DHL Paketshopból a vákuumzacskókat és a tárolós ülőalkalmatosságot, hazahoztuk, aztán elsétáltunk a Práterbe (3/4 óra). Flóra innentől kb. két órát aludt a babakocsijában. A Práterben Tomi ivott egy sört, én egy kólát, ettem egy fagyit, majd felültem a körhintára, ami Tata miatt kedves része volt a gyerekkoromnak, mert Tata minden évben elvitt a tárnoki búcsúba, és én ott mindig felültem a láncos körhintára, sokszor vele együtt.
Végül hazasétáltunk, vettünk egy karton tejet, és aztán néztünk Terápiát, játszottunk Flórával, fürdettük, altattuk. A masszázsnál volt egy édes jelenet, nagyon csuklottam, Flóra meg ezen annyira nevetett, hogy majd elgurult.
Tomi egész nap panaszkodott, hogy milyen hosszú már ez a nap, sosem lesz vége, és különben is, tuti, hogy én is fáradt vagyok, pihenjek már le, mielőtt elájulok valahol. Egy ponton betuszkolt Flóra szobájába, lenyomott az ágyunkra, betakart, majd rám csukta az ajtót. Két percet voltam csak bent, mondta is, hogy azt hitte, ennyitől elalszom.
Ma is tart ugyanez, még nem volt 11, amikor már mindent bevákuumzacskóztam, feliratoztam és bepakoltam az új tárolóba. Csak a babakori törölközőm és Flóra első játéka nem akar előkerülni sehonnan, nem is értem. Azért nem adom fel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése