LizaGazdija

Reggel Dévényre kell mennünk (erről majd mesélek), tök késő van, arról beszélünk, mikor kell kelni és indulni. T: Egészkor indulunk? L: Igen. T: De mindig odaérünk félre, pedig csak háromnegyedre kell. L: Na és? Legalább Móni büszke lesz ránk, hogy milyen pontosak vagyunk. T: Pfff. Úgy járunk Mónihoz, mint mások a templomba. L: Hogy járnak a templomba? T: Így. Ki lehet találni, melyikünk jár szívesebben a tornára :)

Van az a furcsaság, hogy itthon teljesen máshogy eszem, mint bárhol máshol. Sokkal normálisabban, sokkal kevesebbet. Reggel egy szelet gluténmentes kenyér felvágottal és sajttal, hozzá kakaó, ebédre egy tányér valami, amit éppen főztem (ma pl. lecsó, holnap csirkepaprikás - nem főzök minden nap, hanem két-három napra), hozzá egy pohár 100%-os almalé, utána egy sor 50-70%-os csoki, délután némi hámozott szotyi és mandula, később gyümölcs (alma mindig, mellé barack, szőlő, eper, málna, mikor mit lehet épp kapni, amit szeretek), este 7-8 körül némi sajt és kakaó. Közben két-három liter víz meg egy-két pohár pezsgőtablettás lötty, illetve cukormentes szörp, ha épp van itthon. Ez nekem elég is, és így érzem magam legjobban. Bárhol máshol vagyok viszont, irdatlan zabáláson kapom magam. Nem is értem. Nem nézek semmit, egyedül azt, hogy hagyományos kenyeret soha, sehol nem eszem. Marha idegesítő. Megkérdeztem Tomit, mit szólna, ha csütörtökön egy A farm, ahol élünkből vett receptet próbálnék...

Frissensült óvodásoknak (ovis zsák). (Dinamikusan változnak a dolgok, nem tudtam, hogy már kannibálok is élnek köztünk.) Hozomány helyett hagyaték. (Annyira azért nem bonyolult, benne van, hogy hoz meg hagy, abból ki lehet következtetni, melyik melyik.) És életrajz helyett önéletrajz. (Múzeumi dolgozó: "Jaj, hát a dátumokat sajnos nem jegyezhessem meg én sem, de ott van az ajtó mellett az önéletrajza, abban minden kiolvasható." Nincsen ott az önéletrajza. Az életrajza van ott. A ragozásra ki sem térnék.) Biztosan bunkó vagyok, de engem annyira irritál, amikor valaki a saját anyanyelvét sem beszéli tisztességesen.

Ez az MS Dos-os síelős volt talán a legelső, szerintem billentyűzettel vagy joystickkel játszottam, és mindig megevett a jeti. Fekete-fehér volt szerintem, nekem úgy rémlik. Igen-igen picike voltam még, nem ment még simán a billentyűzet avagy joystick használata, és nem tudtam elindítani sem, apunak kellett megcsinálni.

Családi összejövetel Tomiéknál, programhegyek. Lovaskocsin mentünk bográcsozni, ebéd előtt megnéztük a pacikat.

És az előbb majdnem a végére értem a könyvnek. Mármint a nyersfordításnak, szóval a két újraolvasás természetesen még hátra van. Szóval majdnem a végére értem, van még két és fél oldal köszönetnyilvánítás meg két oldal ajánlás, de az már nem olyan sok, alig egy óra alatt meglesz szerintem. Elég nagy kő esett most le a szívemről. Azta, jövő héten már az újraolvasással leszek elfoglalva, hűha! Azért kicsit meglepődtem.

Persze a mondandója legvégét sikerütsikerült csak elkapni, de azért valamit hallani belőle. Rengeteget szövegel, anyjára ütött. Ja, és azért van ott a kezem, mert közben már fontolgatja, hogy visszafordul, és pár perccel korábban rendesen bevágta a fejét, mert kicsit elmérte a lendületet, szóval készenlétben állok. Mondjuk nem sírt, de eléggé aktívan kellett győzködni, hogy nincs nagy baj, meg egyáltalán ne koppanjon a feje, az a tuti.