Evés és receptek

Van az a furcsaság, hogy itthon teljesen máshogy eszem, mint bárhol máshol. Sokkal normálisabban, sokkal kevesebbet. Reggel egy szelet gluténmentes kenyér felvágottal és sajttal, hozzá kakaó, ebédre egy tányér valami, amit éppen főztem (ma pl. lecsó, holnap csirkepaprikás - nem főzök minden nap, hanem két-három napra), hozzá egy pohár 100%-os almalé, utána egy sor 50-70%-os csoki, délután némi hámozott szotyi és mandula, később gyümölcs (alma mindig, mellé barack, szőlő, eper, málna, mikor mit lehet épp kapni, amit szeretek), este 7-8 körül némi sajt és kakaó. Közben két-három liter víz meg egy-két pohár pezsgőtablettás lötty, illetve cukormentes szörp, ha épp van itthon. Ez nekem elég is, és így érzem magam legjobban. Bárhol máshol vagyok viszont, irdatlan zabáláson kapom magam. Nem is értem. Nem nézek semmit, egyedül azt, hogy hagyományos kenyeret soha, sehol nem eszem. Marha idegesítő.

Megkérdeztem Tomit, mit szólna, ha csütörtökön egy A farm, ahol élünkből vett receptet próbálnék ki, a fahéjas csirkét, azt mondta, tök jó, csináljuk. Majd elárulta, hogy neki nagy vágya, hogy ókori római recept alapján készült ételt kóstolhasson. Rákerestem, erre kiderült, hogy véletlenül pont fennmaradt egy ókori római szakácskönyv. Először megijedtem, mert az elején latinul vannak a receptek, nem látszik a fordítás, és az én latin szókincsem ennyire erős sosem volt, azóta meg sajnos el is múlt, de szerencsére a második részben ott van minden magyarul. Kicsit beleolvasgattunk, nagyon érdekes. Majd onnan is készül ez-az. Ha más is kedvet kapott, erre találja a szakácskönyvet.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk