LizaGazdija

Linkelt egy cikket az anyukás csoport egyik tagja. Arról írt benne egy anya, miért érdemes korán kezdeni a felolvasást a babának, de fura módon nem kutatásokat ismertetett, hanem az egész cikkben arról áradozott, milyen okos a kislánya, akire egy ismerősük már a gyerek 2 éves korában rámondta, hogy zsenigyanús, mert elszavalta az Anyám tyúkja első versszakát. Megtudjuk, hogy ő már a gyerek 4 hónapos korától felolvasott és énekelt, és ettől zseni lett a kislány (aki most elsős). Valaki azt mondta, kicsit felesleges volt egy egész cikket megírni, amikor annyival is elintézhette volna anyuka, hogy az ő gyereke a legokosabb a világon, aztán kalap-kabát. Annyit tennék hozzá, hogy ő meg a világ legjobb anyukája, ezt is kiérezni a szövegből. Én meg közben próbálom elképzelni azt az anyukát, aki nem énekel és mondókázik a gyereknek az első naptól kezdve, de nem megy nagyon könnyen. És még az a kérdés is felmerül bennem, milyen családban nőhetett fel anyuka, hogy a 4 hónapos kortól vers és én...

"Régen" Flóra séta közben aludt a hordozóban és a babakocsiban is - mire kiléptünk a kapun, ő már ki is dőlt. Pár hete viszont arra szokott rá, hogy akármilyen álmos, akkor sem alszik, hanem nézelődik. Ma is ez volt. Magamra kötöttem, a jobb kezét lógatta maga mellett, a ballal elkapta a jobb hüvelykujjamat, és hazáig el sem engedte, majd egy órán keresztül nagyon komoly, filozofikus arccal tekintgetett jobbra-balra, miközben én folyamatosan narráltam az eseményeket. Aztán itthon letettem a kanapéra, és fél perc múlva már tök sápadtan kajabált, hogy "oááá, oááá, neeee, oááá, oááá, neeee" (ami annyit tesz, hogy "nagyon álmos vagyok, marha gyorsan ide nekem a cicit!") Tündéri ez a kiscsaj. És majdnem egész nap mosolyog, mióta nem kínozza a hasfájás. Sokszor megesik, hogy ha épp sír, én meg rámosolygok, akkor pár pillanatra megszakítja a sírást, hogy visszamosolyogjon. És simogat, végem van. A kezemet pl. minden pelenkázásnál és játéknál. És... és... De m...

Olyan szomorú, hogy mennyire rettenetes nagyon sok ember helyesírása. A "muszály" meg az "ilyesztő" már eltörpül az utóbbi pár napban látottak mellett: bedopta, égtelen (harag), lélekzik, harabdál. Annyira nehezen állom meg ilyenkor a kérdést: mi az, hogy dop/harab? De megállom, és csak magamban szomorkodom egy kicsit.

Ez az egyik legszebb ajándék, amit egy szülő a gyerekének adhat: részletes, nagyon olvasmányos beszámoló a gyerekkori viselt dolgokról, fejlődésről, nyelvi leleményről. Szülőnek lenni nagyon izgalmas, a gyerek minden nap tanul valami újat, aminek lehet szívből örülni. Van, aki tanulta pl. a mozgásfejlődés lépcsőit ilyen-olyan tantárgyak, tanegységek keretében, de azért mégis sokkal jobban leköti az embert, amikor élesben látja ezeket. Aztán a nyelvi fejlődés is nagyon érdekes, nem véletlen, hogy sok szülő buzgón jegyzeteli a gyereke mondásait. Másik oldalról nézve meg az nagyon izgalmas, hogy milyenek is voltunk kicsinek a szüleink emlékei szerint – én például ezredjére is szívesen meghallgattam/meghallgatom az ezzel kapcsolatos sztorikat*. Nagyon tetszik az, ahogy Varró Dani a gyerekeihez áll, ahogy foglalkozik velük. Óriási érték lesz nekik ez a könyv már csak ezért is. Kedvenc történetem nem lett a kötetből, úgyhogy csak ízelítőül egy Misi-mondás: „Bújócskázzunk! Én vagyok a b...

Mennyire utállak, te jó ég. Idén először jófejségből elkészítették az adóbevallásomat (önszorgalomból, senki sem kérte őket erre), persze sz*rul, de ez a része meg sem lepett. Megcsinálta a normális változatot a könyvelő, aki szokta, be is adta, erre három héttel később jön egy üzenet, hogy mivel ikszedikéig nem töltöttem fel a saját verziómat, így az ő verziójuk a végleges, és ha ez nekem nem tetszik, akkor fáradjak be személyesen, vagy töltsek ki egy másik idétlen nyomtatványt. Természetesen ehhez az üzenethez úgy lehetett hozzáférni, hogy be kellett lépni, majd a tárhelyre kattintani, ami elvitt egy másik oldalra, mert a tárhely most már külön oldalon van, nehogy kezelhető legyen a felület, ahol is be kellett jelentkeznem újra, mert szerintem is teljesen logikus, hogy ha egyszer már megszerezte valaki a jelszavamat, akkor csak egyetlenegyszer tudja beírni, másodjára már nem fog menni neki. Nincs kedvem. Az idétlen nyomtatványkitöltőjüket minden évben órákon keresztül kell telepí...

kb. egy hete megtanult az oldalára fordulni. Azóta a fal felé fordulva alszik. Kicsi én* :) *Nyilván tudom, hogy nem kevesen alszanak így, csak én gyerekkoromban sehogy máshogy nem tudtam, és ez jutott eszembe az új jelenségről.

Tavaly:   Idén:   Délelőtt albumba rendeztük az esküvői fotóinkat (eddig abban a tasakban voltak, amiben megkaptuk, mert az album, amit adott hozzájuk a fotós, használhatatlanul gagyi, össze voltak ragadva a lapjai, és szétszedni sem lehetett őket, szóval most vettem egy normálisat), ajándékoztunk, aztán a közeli görög étteremben ebédeltünk (az első randink is egy görögnél volt, ezért ez hagyomány: ha ünnepelünk, akkor görög étterembe megyünk), és Flóra tök jófej volt: két perc alatt elaludt a hordozóban, és végighortyogta az egész éttermezést, pont, mint Esztiék esküvőjén. Itthon aztán meghallgattuk a három zenét, amit a szertartáshoz választottunk, majd Tominak el kellett indulnia dolgozni. Holnap azzal folytatódik az ünneplés, hogy megnézzük azt a képösszeállítást, amit anyu csinált karácsonyra az esküvőnkről - erre ma már nem volt idő. Ugyanitt a hiúság öröme: simán belefértem a képen látható ruhába, amit két éve kaptam Tomitól. Plusz egy vicces pillanat. To...