Sétálunk

"Régen" Flóra séta közben aludt a hordozóban és a babakocsiban is - mire kiléptünk a kapun, ő már ki is dőlt. Pár hete viszont arra szokott rá, hogy akármilyen álmos, akkor sem alszik, hanem nézelődik.

Ma is ez volt. Magamra kötöttem, a jobb kezét lógatta maga mellett, a ballal elkapta a jobb hüvelykujjamat, és hazáig el sem engedte, majd egy órán keresztül nagyon komoly, filozofikus arccal tekintgetett jobbra-balra, miközben én folyamatosan narráltam az eseményeket. Aztán itthon letettem a kanapéra, és fél perc múlva már tök sápadtan kajabált, hogy "oááá, oááá, neeee, oááá, oááá, neeee" (ami annyit tesz, hogy "nagyon álmos vagyok, marha gyorsan ide nekem a cicit!")

Tündéri ez a kiscsaj. És majdnem egész nap mosolyog, mióta nem kínozza a hasfájás. Sokszor megesik, hogy ha épp sír, én meg rámosolygok, akkor pár pillanatra megszakítja a sírást, hogy visszamosolyogjon. És simogat, végem van. A kezemet pl. minden pelenkázásnál és játéknál. És... és... De majd máskor mesélek még. Addig is egy alvó kislány:


Megjegyzések

  1. Még, még! Mesélj róla, olyan jó olvasni.

    VálaszTörlés
  2. De kedves vagy :) Mindig izgulok, hogy másnak unalmas, de akkor most kicsit megnyugodtam. Majd írok még róla.

    VálaszTörlés
  3. Ez a kép :) <3
    Mesélj még, egyáltalán nem unalmas!! *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, mesélek :) Flóra vándorol éjszakánként, itt is elfordult 180 fokot, majd a fal felé fordult, ahogy szokott :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai