LizaGazdija

Lassan felkerülnek a közelmúltban összevásárolt polcok is, az elsőt már fel is fúrta Tomi, az lett az esküvős polc. Az volt a koncepció, hogy az esküvői dekorációból kerüljön rá valamennyi, plusz az egyik nászajándék, amit Fruzsi horgolt nekünk, és majd köré feltesszük a képeket is, amiket kaptunk, abból is van négy, mindegyiket nagyon szeretjük, de egyelőre asztalokon meg polcokon támaszkodnak, nem lógnak. Íme az első fázis eredménye:   Remélem, viszonylag jól látszik. Persze még lehet igazgatni, meg kicsit zsúfolt lett, de ezeket az elemeket mindenképp szerettem volna rá. Most úgy örülök neki :)

Tomi évekkel ezelőtt úgy jött ki először Ausztriába az öccsével, hogy előtte otthon elkezdték a németet a nulláról, eljutottak egy alapfokú tudásig, és akkor belevágtak. Azóta Tomi a munkahelyein fejlődik, mert németül kell kommunikálni, plusz hihetetlenül lelkesen tanul itthon. Ez azt jelenti, hogy vannak tankönyvei, amiket szisztematikusan végigvesz, plusz szavakat magol, meg feladatokat csinál a neten. De most úgy érezte (meg két némettanári végzettséggel rendelkező családtag győzködése is hatott talán), hogy mégis kellene egy tanfolyam egy nyelviskolában, ahol rendszerezhetné a tudását, és kontrolláltabb körülmények között gyakorolhatná a beszédet. El is ment egy nyelviskolába, aztán egy másikba, mindkét helyen csináltattak vele szintfelmérőt, és az derült ki, hogy B2.2-es szinten van írásban. Úgy, hogy még sosem foglalkozott vele tanár, tök egyedül jutott el idáig. Azért az teljesítmény. Ennek megfelelően el is kezdett egy ilyen szintű tanfolyamot, a héten volt az első óra. Nagyon...

Az állatokat védeni kell, aki bántja őket, kapja meg méltó büntetését, ezzel egyetértek. Azzal viszont az összes hócipőm tele van, hogy gyanútlanul görgetem lefelé a hírfolyamot a Facebookon, és a legváratlanabb pillanatokban megkínzott, összetört testű (és nyilván lelkű), kinyomott szemű, vérbe fagyott kutyák közeli fényképei jönnek szembe. Baromi igazságtalannak tartom. Nem kell képpel illusztrálni nyomorultak szenvedését, elég annyit írni, hogy megkínoztak egy kutyát, ebből szerintem mindenki elképzeli, mi történt, olyan részletességgel, amit el bír viselni. Nagyon elegem van most már ebből a jellegű állatvédelemből, ami sokkolással operál. Fejezzék be!

Miután vettünk létrát, és azt hazahurcoltuk, Tomi vett égőket is, majd leszedegette azokat a plafonra szerelt izéket, amik csillár helyett vannak nekünk, én elmostam őket, ő kicserélte az égőket, és lőn világosság. Sokkal erősebb égőket vettünk, mint amilyenek eredetileg voltak, így megszűnt az idegesítő félhomály, teljesen normálisak a fényviszonyok. Plusz Tomi szerzett egy tömítőt is, ami végre megfelelő méretű, így fel lehetett szerelni a fürdőszobában a mosdókagyló alatti csonkra, és most nem a vödörbe folyik a víz mosáskor, hanem szépen bent marad a csőben. Ez meg azért szuper, mert nem kell figyelni, hogy elárasztjuk-e a fürdőt vagy sem, és nem kell bazi nehéz vödröt cipelni mosásonként háromszor. Azt azért furcsállom, hogy a "rövid program" egyik változata egy teljes óra, a másik másfél, de ez már teljesen részletkérdés, az a lényeg, hogy végre kényelmesen lehet mosni. Már nézegetjük az új függönyöket is, mert amik most vannak, azokat nem szeretjük. Első körben kar...

Múlt hétfőn estefelé indultunk, szerda kora este értünk vissza. Teljesen véletlenül ugyanabban a hotelben foglaltunk szobát, ahol már tavaly ősszel is, csak tavaly végül nem jutottunk el. A hotel fent van a hegyen, kellemes, csendes, kényelmes, még egy medencéje is van. Kedden a semmeringi vasút vonalát követő túra első 10 km-ét tettük meg, majd visszavonatoztunk Semmeringbe. Csak azt sajnáltuk, hogy két és fél órát kellett ülni a váróban Breitensteinban, így mire megjött a vonat, már pont nem lehetett látni a viaduktokról a völgyeket, na de majd legközelebb. Az erdő egyébként gyönyörű volt, és meglepően zöld. Szerdán délelőtt eljöttünk a hotelből, átmentünk még Reichenau an der Raxba, és megnéztük a várat, Sissiék nyaralóját, a régi Rudolfsbad hűlt helyét, a parkot a zenepavilonnal és a tóval, valamint a Wartholz-villát, Habsburg Ottó szülőházát. Egyik épületbe sem lehetett bemenni, se kívülről mindet alaposan körbejártuk, már ha lehetőség volt rá. Jól éreztük magunkat, meg is beszé...

Ma nem kellett dolgoznom, Tominak is szabadnapja volt, így együtt lehettünk reggeltől estig. Tegnap 11 körül, filmezés közben, a Charlie Brown utolsó két-három percén aludtunk el, Tomi csak reggel 9-kor ébredt fel, én fél 3-kor, úgyhogy mostam fogat, aztán 4-ig nem is tudtam visszaaludni, majd szintén 9-kor keltem. Még múlt héten kiégett két helyiségben is a lámpa, de mivel 3 méter a belmagasság, és nem lelógó csillár van, hanem ilyen félgömb alakú izé a plafonon, nem érjük el székről, szóval a körtecsere feltétele egy létra beszerzése volt. Ezt ma intéztük, jó magasat sikerült szerezni, majdnem plafonig ér, úgyhogy holnap Tomi vesz körtéket is, aztán végre megejthetjük a cserét. (Vagyis ő.) Utána bementük a belvárosba, és lehúztunk egy pontot a bécsi bakancslistáról: meglátogattuk a császársírokat a kapucinus kápolnában. Különleges élmény volt Mária Terézia, Ferenc József és Sisi koporsója előtt állni. Nagyon szép a hely, minden koporsóról elmondják, ki nyugszik benne, és mindenki...

Szeretem, minden évben megemlékezem róla a csoportok körében és otthon is. Tominak is tetszik, illetve megfogta őt az, ahogy ünneplem, ezért már tavaly szólt, hogy ezt együtt szeretné velem csinálni minden évben, úgyhogy idén is így tett. Nem kell nagyon komoly ünneplésre gondolni, idén pl. még a boszorkánykalapomat is elfelejtettem feltenni, na sebaj, majd jövőre, de készült tökös-csokis süti, faragtunk töklámpást (ő rárajzolta az arcot, én kivágtam), plusz múlt héten megnéztük a Hocus Pocust, tegnap pedig a Jóbarátok és a Charlie Brown vonatkozó részét, utóbbi kettőt angolul, mert magyarul elég bénák. (Mondjuk a Hocus Pocus is, de ez gyerekkoromban, amikor utoljára láttam szinkronosan, még nem tűnt fel, így csak most döbbentem rá. A főszereplő kislány hangja valami hihetetlenül irritáló, miközben eredetiben tök jó.) Idén két csoporttal is volt ünneplés, mert a héten helyettesítek, és az nem ér, hogy azt a csoportot, amelyik nem az enyém, kihagyom. Mindkét helyen élvezték, egyik hel...