Állatvédelem

Az állatokat védeni kell, aki bántja őket, kapja meg méltó büntetését, ezzel egyetértek. Azzal viszont az összes hócipőm tele van, hogy gyanútlanul görgetem lefelé a hírfolyamot a Facebookon, és a legváratlanabb pillanatokban megkínzott, összetört testű (és nyilván lelkű), kinyomott szemű, vérbe fagyott kutyák közeli fényképei jönnek szembe. Baromi igazságtalannak tartom. Nem kell képpel illusztrálni nyomorultak szenvedését, elég annyit írni, hogy megkínoztak egy kutyát, ebből szerintem mindenki elképzeli, mi történt, olyan részletességgel, amit el bír viselni. Nagyon elegem van most már ebből a jellegű állatvédelemből, ami sokkolással operál. Fejezzék be!

Megjegyzések

  1. Fruzsi2017. november 8. 10:51

    A normálisabbak már úgy teszik albumba, hogy az első kép, ami a hírfolyamban megjelenik, az egy 18-as karikához hasonló figyelmeztetés, hogy aki kattint, az mit fog látni. Szerintem ez így korrekt, de sajnos a képekre meg - bármilyen brutálisak is - szükség van, hátha akkora lesz a felháborodás egyszer, hogy történik végre valami felsőbb szinten is, és nem magánemberek próbálják ezt is megoldani a saját idejükből és pénzükből :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca2017. november 8. 11:38

      Szerintem ez nem a képeken múlik. Akit nem döbbent meg, amikor hall róla, azon a képek sem segítenek, viszont másnak meg egy-egy ilyen kép igen kellemetlen perceket szerez. A 18-as karikás első kép jó ötlet, én mondjuk még nem találkoztam vele, nekem valahogy mindig csak a totálban mutogatott sérülések és holttestek jutnak. De ha rendesen elterjedne, egy szavam sem lenne. Addig meg nem győzök a rejtésre kattintgatni, illetve volt már olyan, akinél benyomtam, hogy akkor többet nem kérek infót arról, miket posztol, mert állandóan ezeket a képeket tolta.

      Törlés
  2. Adél2017. november 8. 15:23

    Szerintem aki kínozza/megöli őket annak tetszenek ezek a képek. A többiek meg amúgysem tesznek ilyet, tehát teljesen felesleges posztogatni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk