LizaGazdija

Idén 300 éve született Mária Terézia, Ausztria anyja (és Európa anyósa), ezért három bécsi múzeum is kiállítással emlékezik meg róla egészen november 29-ig, ami a halála évfordulója. Tegnap a Bútormúzeumban kezdtem a nézelődést. (Tomi is akart jönni, de aztán annyira fájt a feje, hogy inkább még feküdt egy kicsit munka előtt.) A kiállítás két órát vett igénybe, és a végén úgy éreztem, körülbelül négy-öt teremmel van több a befogadhatónál, bár ez biztos, hogy egyénfüggő, és azon is múlik, az egyén éppen mennyire friss, satöbbi. De a lényeg, hogy nagyon igényes az egész, óriási információanyaggal dolgozik, és nagyon megéri elmenni. Törin szerettem Mária Teréziát, mert tiszteletre méltónak éreztem, hogy nőként uralkodó lett belőle, bármennyire nem tetszett ez sokaknak. Meg tetszett, hogy ő vezette be az iskolakötelezettséget nálunk. (Szokásos módon ezzel is úgy voltam, mint sok minden mással - amíg nem tudjuk, valaminek hol volt az eleje, azt hisszük, mindig is úgy volt, ezért külön ö...

Januárban vettem náluk egy szépséges táskát, nagyon régen vágytam már rá, hogy legyen egy, nagyon örültem neki:    Nem emlékszem pontosan, hogy mikor, de még tavasszal használhatatlanra sérült. Először tönkrement rajta a cipzár, majd egy-két nappal később a vállpántot tartó egyik karabíner is. Most meg eljutottam odáig, hogy visszavigyem. (Nem szeretek reklamálni, hosszasan fel kell rá készülnöm.) Az eladók arckifejezéséből és viselkedéséből arra következtettem, hogy nem én vagyok az első, de nem is a második, akinek így tönkrement a táskája. Az is erre utal, hogy szó nélkül visszavették, és mondták, válasszak valamit annyiért, amennyibe a táska került. Mondtam, hogy de én nagyon szeretem ezt a táskát, nem lehetne-e, hogy megjavíttatják. Nem, azt nem lehet, ez a sérülés nem orvosolható, és hiába vinném el valami táskajavító műhelybe, ott is ezt fogják mondani. Végül is választottam ugyanebből a sorozatból egy másik táskát, ami most már leértékelve kapható, plusz egy fülbev...

esti filmezéshez készülünk. A kérdés, hogy mit nézzünk. - ...vagy nézhetnénk azt a hotelest is. - Milyen hotelest? - Tudod, az a két lány. - Ezt biztos velem láttad? - Persze. Van benne egy gyerek, aki mindig elszökik. - Elszökik? Ez nem tudom, hogy mi. Én hotelesből csak a Waczak Szállót ismerem. - Tudod, Luke. - Jaaaa, a Gilmore Girls! Majd a Gilmore Girls után már mindkettőnkre rá fog férni egy kiadós alvás.

Bár már december óta itt lakunk, idáig nem volt mosógépünk - mosodába jártunk, illetve ha valamelyikünk hazament Magyarországra, mindig vitt magával mosatlant is. Ennek az az oka, hogy a mosógép számára kialakított annyira pici a fürdőben, hogy nem találtunk megfelelő gépet, normális méretű viszont sehová sem férne be a lakásba. De most végre találtunk egy minit, ami méretei alapján pont a mosdókagyló alá illik, és nem is lóg ki nagyon, és csak 50 euró (egy éppen költözködő lány nem akarja magával vinni a következő helyre, inkább eladja). Tisztában vagyunk vele, hogy nem lehet tudni, meddig működik még, de azt beszéltük, hogy ha már másfél évet túlél, mi már elégedettek leszünk. Tegnap este Tomi és egy szállító el is mentek a mosógépért (én nem, mert nem értem volna oda a megbeszélt időpontra, mert túl messze dolgozom a lány lakásától). Volt némi kapkodás, mert Tomi egyik húgának itt, Bécsben kórházba kellett mennie (mostanra már biztosan tudni, hogy nem olyan veszélyes a dolog, csak...

Megjelent a hír, hogy a buddhista többségű Mianmarban a hadsereg etnikai tisztogatásba kezdett, tömegesen gyilkolja a muszlim kisebbséget, a rohingyákat nemre és korra való tekintet nélkül, felégetik a falvaikat, satöbbi. Több százezren már elmenekültek, rengetegen meghaltak, és feltehetőleg további tömegek fogják majd menekülőre a közeljövőben. Az első sok komment, amit olvasok (magyar oldalon): meg is érdemlik a rohingyák, az összes muszlimmal ezt kéne. Wow. Volt, aki azt mondta, azért érdemlik meg a rohingyák - az összes -, mert a szélsőségeseik a katonaságra támadtak. A támadás nyilván igaz is, minden olyan beszámolóban szerepel, amit olvastam. Érdekes, hogy az illető hozzászólónak az viszont már nem szúrt szemet ezekben a beszámolókban, hogy a rohingyák nem mostanában érkeztek Mianmarba, ennek ellenére nem lehetnek állampolgárai a saját országuknak, nem számítanak hivatalos kisebbségnek, és korlátozzák a hozzáférésüket az oktatáshoz és az egészségügyhöz is. Szóval ezek ilyen egymá...

Jó sűrű volt, szombaton Matyi 8. szülinapját ünnepeltük, aztán találkoztam előbb Rékával, aztán Blankával, vasárnap meg délelőtt vásároltam, aztán anyuval elmentünk előbb az Iparművészeti Múzeumba egy épületbejárásra, aztán a Margitszigetre egy Arany-sétára. Utóbbi két programról hozok képeket is. Az Iparművészetit öt évre zárták be múlt vasárnap, ennyi idő alatt tervezik teljesen felújítani. Állítólag visszakerül a kupolájára a csúcs, a laterna, amit öt éve sikerült tönkretenni azzal a húzással, hogy teleöntötték betonnal, ami egyrészt belülről szétmarta a pirogránitot, másrészt a három tonnás súlyt tizenhárom tonnásra növelte, így az egész megindult az Üllői út felé, és az a veszély fenyegetett, hogy egyszer csak az autók között landol. Most olyan helyszíneket mutattak meg egy idegenvezetés keretében, amelyeket sima múzeumi belépőjeggyel nem lehet megtekinteni, és nagyon-nagyon izgalmas volt az egész. Két héttel korábban, augusztus 20-án az Andikkal megnéztük az utolsó kiállításoka...

Tomi indítványozta, hogy ünnepeljük meg a HUBBY-jelölésemet, mert szerinte ez tök nagy dolog. Úgyhogy kedd este megnéztük Oberlaanál a gyógyfürdő parkját, ami óriási, nagyon szép, még miniállatkert is van benne. Azért is volt érdekes, mert előtte hétvégén adták át az arra járó U1 jelű metró öt új állomását, és azokon mind átsuhantunk, hogy eljussunk Oberlaahoz. Aztán hazafelé beültünk a közelünkben található kínai étterembe, mondván, eszünk valami kicsit, de akkora adag kaját kaptunk, hogy én az enyémnek a felét sem bírtam megenni, úgyhogy másnapra meglett az ebédem is. Nagyon jó kis este volt. A képek az oberlaai park két részletét mutatják: