Almost there

Bár már december óta itt lakunk, idáig nem volt mosógépünk - mosodába jártunk, illetve ha valamelyikünk hazament Magyarországra, mindig vitt magával mosatlant is. Ennek az az oka, hogy a mosógép számára kialakított annyira pici a fürdőben, hogy nem találtunk megfelelő gépet, normális méretű viszont sehová sem férne be a lakásba. De most végre találtunk egy minit, ami méretei alapján pont a mosdókagyló alá illik, és nem is lóg ki nagyon, és csak 50 euró (egy éppen költözködő lány nem akarja magával vinni a következő helyre, inkább eladja). Tisztában vagyunk vele, hogy nem lehet tudni, meddig működik még, de azt beszéltük, hogy ha már másfél évet túlél, mi már elégedettek leszünk.

Tegnap este Tomi és egy szállító el is mentek a mosógépért (én nem, mert nem értem volna oda a megbeszélt időpontra, mert túl messze dolgozom a lány lakásától). Volt némi kapkodás, mert Tomi egyik húgának itt, Bécsben kórházba kellett mennie (mostanra már biztosan tudni, hogy nem olyan veszélyes a dolog, csak pár napot pihennie kell), és Tomi vele akart lenni, mindenesetre az lett a dolog vége, hogy az a cső, amin keresztül befolyik a víz a gépbe, a lánynál maradt. (Megpróbálták leszedni, nem sikerült elsőre, de később a kapkodás miatt elfelejtődött, nem tértek vissza rá, eljöttek nélküle.) Írtam neki (a telefonszámát nem tudjuk), hogy az a lakásban maradt, szeretnénk elhozni, de nem reagál, pedig eddig mindig pár órán belül válaszolt, ha kerestük.

Majdnem lett egy mosógépünk. Ilyen közel voltunk. Persze még nincs minden veszve: még válaszolhat a lány, vehetünk csövet a neten, és remélhetjük, hogy ehhez a géphez is jó. Kéne mosni, megint összejött egy-két adag. Sebaj, nincs messze a mosoda, meg már úgyis megszoktuk.