LizaGazdija

Ha minden igaz, hat éve ígértem meg magamnak, hogy a Fővárosi Nagycirkusz minden műsorát megnézem legalább egyszer, és ezt azóta is tartom. Elvileg egy maradt ki, amikor Máltán voltam, de több nem. Tegnap is részben azért mentem Pestre, hogy megnézzem az éppen aktuális műsort. Az a különlegessége, hogy szinte minden korcsolyával a lábon történik, miután a porond helyét egy mini jégpálya vette át. A jelek szerint ezt a számomra legalábbis új megközelítést eddig főként orosz és ukrán cirkuszművészek próbálták ki, ami igazából nem meglepő. Nagyon izgalmas, hogy mindent megcsinálnak, amit egyébként szoktak egy cirkuszi előadáson, csak mindent a jégen, korcsolyával.   Azt a trendet nem egészen értem, amikor két artista van a porondon, és mindkettő egymástól függetlenül csinál két tök eltérő mutatványt, mert elvonják egymásról a figyelmet, és mivel próbálom mindkettőt követni, lényegében mindkettőről lemaradok. Remélem, erre nem sokan szoknak rá, szerintem elég zavaró. Azért van remé...

milyen gyorsan átcsaphat valakinek az élete boldogságból iszonyatba. Fiatalon férjhez megy, születik két gyereke, kívülről nézve minden oké. Aztán pár évvel később elválik, ami már eleve nagyon megviselheti az embert, majd nem telik el egy év, és néhány hét leforgása alatt meghal az édesanyja, akivel nagyon közel álltak egymáshoz. (És akkor azt meg sem említettük, mennyire durva, hogy ennyire gyorsan és hirtelen véget tud érni az élet.) Annyira sajnálom, rettenetes lehet ez most neki. Kemény lehet ebből felállni, gondolom, az tud benne segíteni (majd egyszer), hogy ott van neki az édesapja meg a két gyereke.

Tegnap busszal mentem haza Pestre. A kiírt indulás után egy perccel még Erdbergen álltunk, én már olvastam. Egyszer csak megütötte a fülemet a következő mondat: "Pofám leszakad." Felkaptam a fejem, egy pillanattal később pedig eljutott a tudatomig az előző is: "(dühös vihogás) És nincs két hely egymás mellett. Nem hiszem el." Egy akkor felszállt fiatal pár női tagja hisztizett be emígyen. Ekkor azonnal biztossá is vált, hogy nem fogok átülni más mellé, hogy ők egymás mellett ülhessenek. A csaj még pattogott tovább, hogy milyen pofátlan mindenki, majd a következő konklúzióhoz érkezett: "Hát, igen, az emberi önzés határtalan." Majd nagy durcázva ledobta magát mellém. Két megjegyzés: 1. Nem értem, mitől önzés, hogy az ember egy 3 órás utat igyekszik nem idegen mellett ülve tölteni, ha egyedül van, hanem inkább üres duplaülésre csap le, és bízik abban, hogy nem lesz tele a busz, nem kap "padtársat". De ez egy sima BKV járművön is így szokott len...

hogy mostantól a helyettesítős, ezért reggeltől estig tartó munkanapokon a főtt kaja mellé bedobom az evőeszközt is, amikor tegnap megláttam, hogy egy számomra eddig ismeretlen férfi kolléga hideg vízzel, kézzel elmossa a villát, amivel evett, és beteszi a tiszták közé. (Miután kiment, fogtam a villát, és betettem a mosogatógépbe.)

Utolsó bejegyzésemhez érkeztünk. Nagyon szép nyaralás volt, összességében abban maradtunk Tomival, hogy még visszamegyünk, lehetőleg egy másik évszakban, mondjuk tavasszal, de feltehetőleg nem fogunk arra jutni, hogy oda szeretnénk költözni. Ahhoz túlságosan zsúfolt, forró és koszos a város. Mitropolisz Katedrális. Ez Athén székesegyháza, és bár a vallás maga nem érdekel, viszont kicsit taszít, a különböző vallások és felekezetek templomai érdekelnek, ezért vettem rá Tomit, hogy nézzünk be. Nagyon szép templom. Ez volt a kedvenc részletem. Ennek a nevét nem tudom, de évszázadok óta áll itt, majd köré ill. fölé épült egy menő szálloda. Elképesztő. Tomi nem akarta elhinni, hogy ez most is templomként működik, úgyhogy bekukkantott, és kiderült, hogy de, teljesen templom. Egyébként nekem nagyon érdekes volt látni itt és más templomok környékén is, hogy reggel, munkába menet öltönyös, aktatáskás emberek beugranak, eltöltenek bent öt percet, aztán jönnek ki, mennek dolgukra. ...