Az emberi önzőség
Tegnap busszal mentem haza Pestre. A kiírt indulás után egy perccel még Erdbergen álltunk, én már olvastam. Egyszer csak megütötte a fülemet a következő mondat: "Pofám leszakad." Felkaptam a fejem, egy pillanattal később pedig eljutott a tudatomig az előző is: "(dühös vihogás) És nincs két hely egymás mellett. Nem hiszem el."
Egy akkor felszállt fiatal pár női tagja hisztizett be emígyen. Ekkor azonnal biztossá is vált, hogy nem fogok átülni más mellé, hogy ők egymás mellett ülhessenek. A csaj még pattogott tovább, hogy milyen pofátlan mindenki, majd a következő konklúzióhoz érkezett: "Hát, igen, az emberi önzés határtalan." Majd nagy durcázva ledobta magát mellém.
Két megjegyzés:
1. Nem értem, mitől önzés, hogy az ember egy 3 órás utat igyekszik nem idegen mellett ülve tölteni, ha egyedül van, hanem inkább üres duplaülésre csap le, és bízik abban, hogy nem lesz tele a busz, nem kap "padtársat". De ez egy sima BKV járművön is így szokott lenni, mivel az átlagember nem ül idegen mellé, ha nem muszáj. Én nem hiszem, hogy ez önzés.
2. Ha a csaj úgy fejezi ki magát, hogy de kár, hogy elfogytak az egymás melletti helyek, pedig de jó lett volna egymás mellé ülni, akkor simán mondtam volna, hogy mindjárt átülök valahova, jöjjenek oda. Sok múlik a stíluson. Egy ilyen "nekem ez jár, mert csak" hisztivel nem garantált a siker, sőt.
+1: Egy ponton a következő telefonbeszélgetést bonyolította le a lány: "Szia, Apa, boldog szülinapot! (...) Na, az van, hogy 11-re érünk Pestre, és utána pár perccel megy egy busz Fehérvárra. Hát, most akkor aközül tudsz választani, hogy értünk jössz 11-re Pestre, vagy lejössz az állomásra fél 1-re." Muhaha. Az önzetlen. Meg a stílus, ismét.
Egy akkor felszállt fiatal pár női tagja hisztizett be emígyen. Ekkor azonnal biztossá is vált, hogy nem fogok átülni más mellé, hogy ők egymás mellett ülhessenek. A csaj még pattogott tovább, hogy milyen pofátlan mindenki, majd a következő konklúzióhoz érkezett: "Hát, igen, az emberi önzés határtalan." Majd nagy durcázva ledobta magát mellém.
Két megjegyzés:
1. Nem értem, mitől önzés, hogy az ember egy 3 órás utat igyekszik nem idegen mellett ülve tölteni, ha egyedül van, hanem inkább üres duplaülésre csap le, és bízik abban, hogy nem lesz tele a busz, nem kap "padtársat". De ez egy sima BKV járművön is így szokott lenni, mivel az átlagember nem ül idegen mellé, ha nem muszáj. Én nem hiszem, hogy ez önzés.
2. Ha a csaj úgy fejezi ki magát, hogy de kár, hogy elfogytak az egymás melletti helyek, pedig de jó lett volna egymás mellé ülni, akkor simán mondtam volna, hogy mindjárt átülök valahova, jöjjenek oda. Sok múlik a stíluson. Egy ilyen "nekem ez jár, mert csak" hisztivel nem garantált a siker, sőt.
+1: Egy ponton a következő telefonbeszélgetést bonyolította le a lány: "Szia, Apa, boldog szülinapot! (...) Na, az van, hogy 11-re érünk Pestre, és utána pár perccel megy egy busz Fehérvárra. Hát, most akkor aközül tudsz választani, hogy értünk jössz 11-re Pestre, vagy lejössz az állomásra fél 1-re." Muhaha. Az önzetlen. Meg a stílus, ismét.
Ohh, nagyon nem szeretem ezt a stilust en sem.. meg mi ez, h a pofa leszakad, talan az egesz busznak elore kellett volna tudnia, hogy ok erkeznek, es fenntartani egy dupla helyet csak nekik?:D hihetetlen..
VálaszTörlésÖrülök, hogy neked is fura, így mindjárt kisebb a valószínűsége, hogy én vagyok rosszul bekötve :D
Törlés