LizaGazdija

Rákaptam a sorozatra, és bár lassan haladok, azért haladok. Ha egyedül nézem, akkor angolul, ha Tomival együtt, akkor magyarul (ő úgy jobban szereti). Jó kis szövegek vannak benne, ma például ez tetszett legjobban: [Lorelai elmegy a bankba egy olyan találkozóra, amire nem akart, de az anyja kényszerítette, és amikor odaér, arra lesz figyelmes, hogy ott ül az anyja az előtérben.] Lorelai: You're not seriously sitting there. [Te igazából nem is ülsz ott.] Emily: No, it's a hologram. Lifelike, isn't it? [Nem, ez a hologramom. Élethű, nem?]

A hétvégével az a baj, hogy túlságosan rövid. De most komolyan, alig pislogtam egyet, és már el is repült a szombat. A következő pislogásra oda a vasárnap, és már hétfő is lesz, amikor megint dolgozni kell menni. Az élet igazságtalan.

Tomi húga vett egy éves bérletet a bécsi BKV-tól a honlapon keresztül, kártyával. A vásárlás után kb. két hónappal írtak, hogy nem tudták levonni az összeget, ezért fizessen 150 euró büntetést. Először arra gondoltunk, talán az volt a baj, hogy magyar bankkártya számát adta meg, de már akkor is úgy éreztem, hogy ha olyannal nem lehet fizetni, talán legyen ott a megrendelésnél a szövegben, hogy csak osztrák kártyát lehet megadni. Később viszont kiderült, hogy nem ez volt a baj, egyszerűen csak nem sikerült levonni a pénzt, és a 150 euró nem büntetés, hanem ügyvédi tiszteletdíj, merthogy ők már megkerestek egy ügyvédet, mert azt hitték, az ügyfél nem akar fizetni. Ezen lehidaltam. Mi közöm nekem mint ügyfélnek ahhoz, hogy ők gyökerek, és mindenféle figyelmeztetés nélkül felbérelnek egy ügyvédet? Ha ennyire ostobák, akkor fizessék ki ők a 150 eurót ügyfelenként. A számlákat be lehet fizetni a postán is, és most először éltem ezzel a lehetőséggel, mert a közös bankszámlánkon még nincs pé...

1. Az első közös Valentin-napunk annyira jól sikerült, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna. Volt ünnepi vacsora (nem kell nagy dologra gondolni, kaliforniai paprikába töltött chilis babot csináltam), Valentin-napi díszítés (az asztalon mécsesekből szívecske, szív alakú csokipasztillával díszített tányér), meglepetés, és még majdnem belefért egy film is, csak aztán nem, mert már negyed 12 volt, és hajnalban kellett kelni. 2. Megvolt az utolsó aerial silk órám. Az oktató tudomásom szerint mindenkinek azt javasolta, hogy csinálja meg még egyszer az egyes szintet, mielőtt felvenné a kettest. Abban biztos vagyok, hogy bőven rám fér még a gyakorlás, bár annak örültem, hogy azt mondta, erősödni már nem kell, izomzattal jól állok, de tuti, hogy nincs ehhez türelmem. Újabb hat hét, amikor semmi, de semmi újat nem tanulok, viszont legalább elég drágáért? Nem ismertem magamra. Úgyhogy el fogom végezni a biztonsági térninget, ha lesz szabad hely, és utána el fogok járni nyitott edzésre, ...

A napján, február 7-én nem volt róla poszt, és sejtem, hogy rajtam kívül mást nem is mozgat meg az esemény, de nekem akkor is fontos, hogy megemlékezzek róla, február 7-én volt 150 éve, hogy Laura Ingalls Wilder megszületett, február 10-én volt 60 éve, hogy meghalt, február 13-án volt 160 éve, hogy a férje, Almanzo Wilder megszületett. Tervezgetem egy ideje, hogy megveszem a Little House-könyvek nemrég kiadott előzményét, azt a regényt, amit minden kiadó visszadobott, hogy nem való gyerekeknek, és rossz is, valamint az életéről szóló DVD-t, amit Dean Butler, a sorozatbeli Almanzo rendezett és narrált. Nem kizárt, hogy idén végre sort is kerítek rá.

Gustl Bayrhammer (1922-1993), aki Éder mester volt a Pumukliban, most lenne 95 éves. Erről ezzel a képpel emlékezett meg egy oldal:

Idén új helyszínt próbáltam ki, gondoltam, nem kell mindig Donovalyba menni hótalpazni, van még annyi szép táj. Van is, abban nem volt hiba, gyönyörű helyeket láttam. Szépen kitaláltam, hogy villamossal megyek az Oktogonra, ott meg átszállok az éjszakaira, ami elvisz a Hősök terére, merthogy az első kisföldalatti pont úgy indul, hogy már nem értem volna oda a busz indulására. Ez sikerült volna is, időben az Oktogonon voltam, csak sajnos nem jó buszmegállóban álltam, ezért az éjszakai elhúzott mellettem. Nagyon örültem, hogy lesétálhatok a Hősök teréig a tök sötét, tök üres városban hajnali negyed ötkor, de hát nem volt más választásom. Azt mindenesetre döbbenetesnek találtam, hogy ezen a kb. másfél kilométeres útszakaszon a síkos beton meg a tükörjég váltogatta egymást. Azért tényleg teljen már rá, hogy felszórják homokkal a járdákat, de nem? Lényeg, hogy nyaktörés nélkül megérkeztem a buszhoz. Jasnáig a három óra alvást még kiegészítettem további két-hárommal, szóval mire megérkeztü...