LizaGazdija

Felhívott reggel: - Most megyek az anyakönyvvezetőhöz nyilatkozatot tenni, hogy feleségül akarlak venni. Hát, én ezen meghatódtam. Pedig már tett nyilatkozatot, amikor megkérte a kezemet, de akkor is. Kész, félő, hogy az esküvő szertartás részét főként bőgéssel fogom tölteni.

A szívemhez kaptam, amikor délután 1-kor még semmi hír sem volt a tegnapi szóbeli és szövegalkotás vizsgarészekről, aztán a nap folyamán még többször frászt kaptam, amikor a már befejezett vizsgarészek listájából hiányzott három ember szóbelije meg egy ember szövegalkotása, pedig tegnap úgy mentem haza, hogy csekkoltam, mindenkinek mindene elmentődött-e a honlap szerint. Végül ma délután 5-re mindenkinek minden eredménye felkerült az oldalra, szóval már biztos, hogy senkinek sem kell újraírni semmit, hála az égnek. Ilyen egységes csoportom sem volt még: szinte mindenkinek minden rész B1-es lett (A2-es a csoport, szóval kb. ez az elvárás). Két embernél egy-egy rész A2-es, egyiküknél az egyik B2-es. Annak a pasinak, aki tegnaptól dolgozik, ezért múlt héten vizsgázott, minden rész B2-es lett, kivéve a szövegértés, ahol nem hibázott (!), mert az C-s. (C1 és C2 között nem tesz különbséget a vizsga.) Örülök. Nem vagyok olyan extázisban, mint az előző két csoportnál, és annyira büszke sem v...

OMG! OMG! OMG! Most már lehetne visszaszámolni, ha szeretnék még több stresszt az életembe! De nem szeretnék, ezért nem lesz visszaszámláló a blog oldalsávján sem, legalábbis egyelőre azt hiszem. Nagyon szuper, a három legfontosabb helynek jó lesz az a nap, a többi meg már eggyel kevésbé fontos (de azért nagyon, szóval lehet tovább izgulni, hogy minden legyen). Hogy ez milyen izgalmas! Valamiért mindig úgy képzeltem, hogy a lánykérés meg az esküvő és az előtte lévő néhány nap izgalmas, de hát tévedtem. Még négy hónap és egy nap van (see what I did there?), és már most mennyire az!

tudjátok, miért van mindig mínuszom a munkahelyemen? Egy mai körkérdésem után kiderült, hogy azért, mert - hiszitek vagy sem - én vagyok az _egyetlen_, aki betartja, hogy heti egy órát számolnak csak el készülési időnek. Mindenki más beír simán két órát per hét, és az a durva, hogy el is számolják nekik! Én meg, a kis idióta, a szerződésben foglaltakat követem nagy hűségesen, aztán csodálkozom, hogy a büdös életben nem leszek már pluszban. Ezen is elpattant bennem valami. De nem baj, mától kezdve minden nap beírom azt a fél órát, amit az épületben készülődéssel töltök, aztán majd meglátjuk, mit ismernek el, meg mit nem, de én innentől kezdve nem kockáztatok.

Tomi kapott két hetet az elmaradt szabadnapjai helyett. Ja, hát ez már régi infó, ma inkább visszavonták, mert a kollégája nem méltóztatott visszajönni a szabadsága végén. Hogy ez miért Tomi problémája, fel nem foghatom. Jövő vasárnap helyett most szombaton már dolgozik. A közös hétvége, a közös jövő hét meg a vasárnapi színház, amire megvettük a jegyeket, nos, ez mind ugrott. Ja, négy nap helyett hetet leszünk külön, és myolc helyett nullát együtt? Ja, hát ez kit érdekel? Egy kanál vízben meg tudnám fojtani a kedves főnökét, most már minden határon túlmegy, amit művel. Na, most vagyok csak igazán kiborulva. Ma reggel felhívta a főnöke, hogy megoldotta a helyzetet, nem kell előbb visszamenni, szóval mégis övé a jövő hét, azt csinál vele, amit akar. Szóval azért ő is érezte, hogy ilyet nem lehet csinálni. Nagyon örülök, hogy megoldotta máshogy.

Ma egészen béna voltam, részben azért, mert nagyon hamar elfáradt a karom. Lehet, hogy azért, mert ma csak hárman voltunk, így mindenkinek végig saját szalagja volt, és gyakorlatilag másfél órán át megállás nélkül azon lógtunk meg húzkodtuk magunkat. De mivel a másik két lány nem fáradt el olyan hamar, mint én, gondolom, más ok is lehetett, talán az, hogy nem volt jó napom, és nagyon leeresztve érkeztem meg. De mindegy is, a lényeg, hogy sok bénázás után ugyan, de azért minden pózt sikerült megcsinálom, amit ma kellett. Most már tuti, hogy szeretnék menni a második szintre is, csak most pont nincs tanfolyam,  ezért arra gondoltam, addig is eljárhatnék a vasárnapi nyílt edzésekre, amikor mindenki azt próbálgat, amit akar. Igaz, ma megtudtam, hogy kell hozzá egy biztonsági tréning, amiről nem tudom, micsoda, mármint el tudom képzelni, csak az oktatótól még nem hallottam részleteket. Nem baj, megcsinálom, aztán szeretnék mindent jó alaposan begyakorolni, hogy már simán menjen, mire le...

Ma elég erős napom volt, a végére már ugrált a szemem alatt az ideg, mint a motkánynak a Jégkorszakban. Nem is akarok mindent elmesélni, ami felhúzott ma, csak a csoportomat emelném ki. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy kb. hat hét alatt még mindig nem sikerült megtanulni normálisan használni a múlt időt, miközben kb. hét napon át, összesen 28 órán keresztül semmi másról nem volt szó, ezt gyakoroltuk orrba-szájba. És nem megy. Holnap vizsga, és a diák hatezredszer is elmondja, hogy "I met my friend for two weeks." Naponta mondtam el a harmadik hetünk óta (ez a kilencedik), hogy az "two weeks ago", számtalanszor felírtam a táblára, ki is emeltem, hogy igen, németül "vor zwei Wochen", de a vor nem egyenlő a forral, a német vor az angol ago-val egyenlő, amit viszont máshová kell tenni a mondatban, mint német kollégáját. Tényleg nem tudom, mit kellett volna még csinálnom. És ha még csak ez az egy dolog lenne, de úgy érzem, kb. semmit sem tanultak, és ...