Ja, amúgy

tudjátok, miért van mindig mínuszom a munkahelyemen? Egy mai körkérdésem után kiderült, hogy azért, mert - hiszitek vagy sem - én vagyok az _egyetlen_, aki betartja, hogy heti egy órát számolnak csak el készülési időnek. Mindenki más beír simán két órát per hét, és az a durva, hogy el is számolják nekik! Én meg, a kis idióta, a szerződésben foglaltakat követem nagy hűségesen, aztán csodálkozom, hogy a büdös életben nem leszek már pluszban.

Ezen is elpattant bennem valami. De nem baj, mától kezdve minden nap beírom azt a fél órát, amit az épületben készülődéssel töltök, aztán majd meglátjuk, mit ismernek el, meg mit nem, de én innentől kezdve nem kockáztatok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai