Aerial silk negyedszer

Ma egészen béna voltam, részben azért, mert nagyon hamar elfáradt a karom. Lehet, hogy azért, mert ma csak hárman voltunk, így mindenkinek végig saját szalagja volt, és gyakorlatilag másfél órán át megállás nélkül azon lógtunk meg húzkodtuk magunkat. De mivel a másik két lány nem fáradt el olyan hamar, mint én, gondolom, más ok is lehetett, talán az, hogy nem volt jó napom, és nagyon leeresztve érkeztem meg. De mindegy is, a lényeg, hogy sok bénázás után ugyan, de azért minden pózt sikerült megcsinálom, amit ma kellett. Most már tuti, hogy szeretnék menni a második szintre is, csak most pont nincs tanfolyam,  ezért arra gondoltam, addig is eljárhatnék a vasárnapi nyílt edzésekre, amikor mindenki azt próbálgat, amit akar. Igaz, ma megtudtam, hogy kell hozzá egy biztonsági tréning, amiről nem tudom, micsoda, mármint el tudom képzelni, csak az oktatótól még nem hallottam részleteket. Nem baj, megcsinálom, aztán szeretnék mindent jó alaposan begyakorolni, hogy már simán menjen, mire lesz hely a második szinten.

Múlt héten meséltem Tominak, miket csináltunk, mire kicsit rémülten nézett, és kérdezte, biztos-e, hogy ez biztonságos, nem tudok-e leesni. Nem tudok, mert oda vagyok csomózva többszörösen is, meg aztán a pózok jó részét tíz centivel a föld fölött csináljuk, szóval ha mégis sikerülne kioldódni (de nem sikerülhet, kizárt, lehetetlen), akkor sem esnék nagyot. Azért megjegyezte:
- Lehet, hogy ezt a sportot nem az esküvő évében kellett volna elkezdeni, nem?
Erre én:
- Októberben fizettem be a tanfolyamot, és akkor még nem tudtam, hogy 2017 az esküvő éve lesz.
Nagyot sóhajtott, majd:
- Tudtam, hogy előbb el kellett volna jönni Taferlből.

:D

Majd igyekszem nem megsérülni. Szerintem elég nagy biztonságban vagyok, amíg követem az oktató utasításait, és szerencsére elég szabálykövető vagyok.