LizaGazdija

Ez is tegnap történt, csak az asztalra csapós történet kiverte a fejemből, pedig ez sokkal jobb. Megkérdezte, diplomás mérnök vagyok-e. Visszakérdeztem. Megismételte, hogy diplomás mérnök. Mondtam, nem értem a kérdést. Diplomás mérnök!!! Mondtam, azt értem, de hogy mi van a diplomás mérnökkel, azt nem. Hát hogy én az vagyok-e. Mondtam, nem, én tanár vagyok. De diplomával tanítok vagy csak úgy. Diplomával. De akkor nem vagyok diplomás mérnök? Ekkor értettem meg - egy csomó ember neve előtt látja a "diplomás mérnök" rövidítését, és azt hitte szerencsétlen, hogy aki diplomás, az mind mérnök. Wow.

Múlt héten örültem, amikor kiderült, hogy az egyik legnehezebb diák kikerül a csoportomból, mert talált munkát. Most hétfőn az az öröm ért, hogy megtudtam, a legbunkóbb is távozik ugyanezen oknál fogva, és ez az utolsó hete. Hétfőn azt játszotta, hogy aludt az órámon, ami már úgy eleve is parasztság, de nem zavartam meg, mert úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, mit csinál, nem fogom azért megszakítani az órát, hogy neki elmagyarázhassam, hogyan illik viselkedni emberek között. (Azért a szünetben megkértem, hogy ne aludjon, amire közölte, hogy az lehetetlenség, mert ő álmos :D :D :D) Azt azért gyönyörűnek találtam, hogy amikor utoljára láttam, valamikor egy hónapja, még azon hisztériázott, mikor készülünk már a vizsgára (mondtam, ahhoz még át kell vennünk néhány igeidőt, bővítenünk kell egy kicsit a szókincset, ezen kiborult), aztán amikor most intenzíven készülünk ugyanerre a vizsgára, akkor bejön aludni. Hilarious, mondaná a művelt angol. Két napig nem jött, nem is nagyon sírtunk u...

Kodály Zoltán találta ki, hogy a műkorcsolyázók zenére adják elő a koreográfiájukat, így egy magyar sportolónő, a négyszeres világbajnok Kronberger Lily volt az első, aki ezt meg is tette egy világversenyen.

Az tök jó, hogy én már találtam ruhát (még ez sem 100%, de szombaton megyek felpróbálni), de azért ennél nagyságrendekkel fontosabb pl., hogy legyen helyszín. Kértünk is árajánlatot a kiszemelt éttermektől/szállodáktól. Arra számítottunk, 3-5000 Ft / fő közti árat fognak mondani, ehhez képest az első két helyről jött egy 11 ezer valahányszázas meg egy 16500-as ajánlat. Per fő. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor megláttam. Ezek egyébként még csak nem is valami nagyon puccos, pesti helyszínek, hanem vidéken vannak, és nem a lehető legpuccosabbak. Nagyon-nagyon durva. Végül egy harmadik hely az előre belőtt kategóriában mondott árat, úgyhogy a jelek szerint meg is van a nyertesünk. Már csak annyi kell, hogy legyen szabad időpontjuk május-június környékére.

Nem sokkal az első Bécsbe költözésem után, 2015 szeptemberében vagy októberében voltam egy próbaórán a Stephansdom mögött, és bár az oktató nem volt szimpatikus (túlságosan el volt telve magával), a sportág megtetszett. Akkor megígértem magamnak, hogy ha lesz normális munkám normális fizetéssel, benevezek egy alaptanfolyamra, a többit meg majd meglátom. 2016 októberében döntöttem úgy, hogy most már nagyjából biztosnak tekinthetem a normális munkát normális fizetéssel, vagyis eljött az idő, hogy benevezzek a tanfolyamra. Elég népszerű ez a sport, és mivel egyszerre max. nyolc embert vesznek be egy csoportba, viszont nincs sok csoport, hónapokra előre el kell határozni magát az ember lányának, ha tényleg menni akar. Így aztán még októberben befizettem a tanfolyamot, ami hat alkalmas, és ma este kellett menni először. Így második nekifutásra is nagyon tetszik, és vicces, de szerintem ügyesebb voltam, mint elsőre. Az nagyon meglepett, hogy annál a pontnál, amikor a lábunkra kellett tek...

Múltkor már meséltem arról a könyvről, amit most olvasok. Most megint. Az egy dolog, hogy milyen "romantikus" a férfi főszereplő, lett ez a könyv később még olyanabb is. A történet első néhány fejezetét, úgy kb. a könyv harmadáig arra szánjuk, hogy alaposan ki lehessen bontani, mekkora egy rohadék egy bizonyos lány, milyen gaztettei vannak, és mennyire megkeseríti a főhős életét. Ezután az illető egy ideig alig bukkan fel. A könyv háromnegyedénél újra megjelenik, és a következőt tudjuk meg: "az elmúlt hónapokban rájöttem, hogy nem is akkora rohadék, mint amekkorának gondoltam, és barátnők lettünk." Azt hittem, az agyam eldobom. Hogy lehet így ábrázolni egy jellemfejlődést? Nem fért volna el a könyv harmada és háromnegyede között eltelt durván sok oldalon három-négy párbeszéd, ami mutatta volna, hogy a rohadék lassan összeszedi magát? Ez egy rossz vicc, komolyan.

Egy ideig bosszankodtam, hogy már megint akkor van hó otthon, amikor én itt vagyok, itt meg akkor nincs, amikor itt vagyok, és ez igazságtalan, mert én nagyon szeretem a havat. Tegnap este akkora hó esett Bécsben, hogy csak na. Fülig ért a szám, amikor észrevettem, és azóta is fülig ér, főleg akkor, amikor ki lehet menni az utcára. Biztos lesznek képek is, de egyelőre nincs erőm ezt összelogisztikázni. Évek óta keresek téli kabátot, mert a piros szövetkabátom nagyon csinos ugyan, és tényleg jól áll, de nem bélelt, valamint V nyakú, ezért hiába van sálam, akkor is lefagy a mellkasom, amint kilépek az utcára, ami nem egészséges. Meg úgy általában is átfúj rajtam a szél, és ha öt foknál hidegebb van, kifagy belőlem a lélek úgy két perc alatt. Az új téli kabáttal szembeni elvárás, hogy piros legyen és bélelt, legyen rajta kapucni, valamint nézzen ki normálisan. Kedden, amikor Pesten voltam, végigjártam a Corvin Pláza összes ruhaboltját, és sehol nem árulnak normális kabátot, ami eléggé...