Úriember
Múlt héten örültem, amikor kiderült, hogy az egyik legnehezebb diák kikerül a csoportomból, mert talált munkát. Most hétfőn az az öröm ért, hogy megtudtam, a legbunkóbb is távozik ugyanezen oknál fogva, és ez az utolsó hete.
Hétfőn azt játszotta, hogy aludt az órámon, ami már úgy eleve is parasztság, de nem zavartam meg, mert úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, mit csinál, nem fogom azért megszakítani az órát, hogy neki elmagyarázhassam, hogyan illik viselkedni emberek között. (Azért a szünetben megkértem, hogy ne aludjon, amire közölte, hogy az lehetetlenség, mert ő álmos :D :D :D) Azt azért gyönyörűnek találtam, hogy amikor utoljára láttam, valamikor egy hónapja, még azon hisztériázott, mikor készülünk már a vizsgára (mondtam, ahhoz még át kell vennünk néhány igeidőt, bővítenünk kell egy kicsit a szókincset, ezen kiborult), aztán amikor most intenzíven készülünk ugyanerre a vizsgára, akkor bejön aludni. Hilarious, mondaná a művelt angol.
Két napig nem jött, nem is nagyon sírtunk utána, de ma megjelent. Ma is a vizsgára való készüléssel nyitottunk, előbb a szóbeli egyik feladatát gyakoroltuk, aztán a nyelvtan-szókincs részt, ami állati nehéz nekik, mert B2-es nyelvtani és szókincsbeli tudást feltételez, nekik meg A2/B1-es van. Folyton tépem a számat, hogy ne essenek kétségbe, ha sok ismeretlen szót látnak ezekben a feladatokban, ne hangolódjanak le, nincs semmi baj, csak csinálják meg belőle rendesen, amit tudnak, a többit meg tippeljék be. Ennél fogva nem is volt pánikhangulat, derűsen fogadták, hogy sok mindent nem tudnak, és szorgosan kérdezgették a szavakat, mi mit jelent. Itt akkor jártunk, amikor fél órája tartott az óránk. Ekkor jött el az a pillanat, amikor kedvenc úriemberünk ráb*szott egy akkorát az asztalra ököllel, hogy majdnem szívrohamot kaptam, és közölte, hogy neki elege van, ő hazamegy, majd felpattant, és nekiállt öltözködni. Kérdeztem, hogy most mégis mi a baja, mondta, nincs jól, haza akar menni. Egy percig sem tartóztattam. De ez kész! Amúgy ilyen viselkedésért azonnali kizárás jár, csak az a szerencséje, hogy egyébként is egy napja van hátra a tanfolyamból, amin jó eséllyel úgysem fog megjelenni.
Elképesztő, komolyan mondom, döbbenet. Mintha valami rossz vígjátékba pottyantam volna.
Hétfőn azt játszotta, hogy aludt az órámon, ami már úgy eleve is parasztság, de nem zavartam meg, mert úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, mit csinál, nem fogom azért megszakítani az órát, hogy neki elmagyarázhassam, hogyan illik viselkedni emberek között. (Azért a szünetben megkértem, hogy ne aludjon, amire közölte, hogy az lehetetlenség, mert ő álmos :D :D :D) Azt azért gyönyörűnek találtam, hogy amikor utoljára láttam, valamikor egy hónapja, még azon hisztériázott, mikor készülünk már a vizsgára (mondtam, ahhoz még át kell vennünk néhány igeidőt, bővítenünk kell egy kicsit a szókincset, ezen kiborult), aztán amikor most intenzíven készülünk ugyanerre a vizsgára, akkor bejön aludni. Hilarious, mondaná a művelt angol.
Két napig nem jött, nem is nagyon sírtunk utána, de ma megjelent. Ma is a vizsgára való készüléssel nyitottunk, előbb a szóbeli egyik feladatát gyakoroltuk, aztán a nyelvtan-szókincs részt, ami állati nehéz nekik, mert B2-es nyelvtani és szókincsbeli tudást feltételez, nekik meg A2/B1-es van. Folyton tépem a számat, hogy ne essenek kétségbe, ha sok ismeretlen szót látnak ezekben a feladatokban, ne hangolódjanak le, nincs semmi baj, csak csinálják meg belőle rendesen, amit tudnak, a többit meg tippeljék be. Ennél fogva nem is volt pánikhangulat, derűsen fogadták, hogy sok mindent nem tudnak, és szorgosan kérdezgették a szavakat, mi mit jelent. Itt akkor jártunk, amikor fél órája tartott az óránk. Ekkor jött el az a pillanat, amikor kedvenc úriemberünk ráb*szott egy akkorát az asztalra ököllel, hogy majdnem szívrohamot kaptam, és közölte, hogy neki elege van, ő hazamegy, majd felpattant, és nekiállt öltözködni. Kérdeztem, hogy most mégis mi a baja, mondta, nincs jól, haza akar menni. Egy percig sem tartóztattam. De ez kész! Amúgy ilyen viselkedésért azonnali kizárás jár, csak az a szerencséje, hogy egyébként is egy napja van hátra a tanfolyamból, amin jó eséllyel úgysem fog megjelenni.
Elképesztő, komolyan mondom, döbbenet. Mintha valami rossz vígjátékba pottyantam volna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése