LizaGazdija

Megjött az ünnep. Mivel Tomi munkahelye kicsit keresztbeszervezett nekünk, ma este már Sümegen kell lennünk, ha mindkettőnk családját szeretnénk látni karácsonykor. Viszont fontosnak tartom, hogy kettesben is ünnepeljünk, ezért nálunk tegnap volt szenteste, amiről majd egyszer lesznek képek is, és nagyon jól sikerült. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Olyan hétvégém meg hétfőm és keddem volt, hogy ha megpróbálnám leírni, miket csináltam, szerintem lenne egy kilométeres a bejegyzés. Így csak azt sorolom fel, kikkel találkoztam. - Judittal, aki Máltán a randioldal ügyfélszolgálatán volt a kolléganőm, és másfél éve nem láttam, de végre egyszer egyszerre vagyunk Pesten. Annyira jó volt látni, úgy örültem neki, fülig ért a szám végig. - Az Andikkal, akiket mostanában csak sátoros ünnepeken látok, de hát ez van, amikor három ember háromfelé él, egyikük ráadásul egy másik országban. - Danival, aki az unokaöcsém, és most is elfelejtette elhozni a Pán Péter tiszteletpéldányait, viszont engesztelésül kaptam tőle egy hideg habos kakaót meg egy Cserpes trudit, és nagyon örül az eljegyzésnek, és nagyon várja, hogy megismerje Tomit. - Pannával, akivel egy repülőn mentünk Máltára, és aztán abban az egy hónapban, amíg ott volt, jó barátnők lettünk. Vele tök véletlenül futottunk össze a villamosmegállóban, és csak öt percet beszéltünk, de akkor...

Van a csoportomban egy pasi, aki nagyon jófej, kedves meg minden, de olyan bántó tud lenni időnként, hogy az elképesztő. Valamiért hatalmas poénnak érzi, hogy van szex, és vannak ebből élő emberek (most itt a pornósokra kell gondolni)*, úgyhogy imádja ennek megfelelően kiforgatni az ember szavait, főleg azét, akivel párban dolgozik. Egy idősebb nő mellett ült már egy ideje, akit folyamatosan húzott ezzel-azzal, és időnként rettentő udvariatlanul tudott hozzászólni. Többször kértem tőle mosolyogva, hogy barátságosabban kommunikáljon, de valahogy nem értette, mire gondolok. Azt mondjuk nem értettem, a nő miért nem ül el mellőle, amikor szemmel láthatóan nem esett jól neki a pasi stílusa, de mivel ugye már nem tízévesek, állandó érvényű ülésrendet nem nagyon alakíthatok ki, hát azzal próbáltam segíteni, hogy időnként megcsereberéltem a párokat, és ilyenkor a pasi elkerült a nő mellől. Most a héten elértük mindennek a tetejét. Voltak valami kérdések arról, ki mit milyen gyakran csinál. A...

Van nekem egy szintetizátorom, amit 8-9 éves korom körül a Jézuska hozott karácsonyra. Bár anyu úgy emlékszik, alig használtam, valójában rengeteget játszottam rajta, és még meg is lepődtek, hogy új zenéket szereztem, nem elsősorban már létezőeket játszottam. Egy idő után mégis felkerült a padlásra, talán azért, mert elromlott néhány billentyűje. Most lekerült, mert Matyi zongorázni szeretne, és gondolták apuék, hogy a szintetizátoron jól ki tudná próbálni, tetszik-e neki a dolog. Hát, tetszik neki. Az sem zavarja, hogy apu nem tudja megszerelni a billentyűket (pedig mindig mindent meg tud, tehát amit nem, arra tényleg keresztet lehet vetni), nagy vidáman pötyörészik, és olyan elmélyülten, hogy az valami egészen ennivalóan aranyos. (Mesét is úgy hallgat, készült is róla kép, lehet, hogy majd megmutatom.) Ki is találta, hogy ilyet kér a Jézuskától. Tegnap viszont nagy csalódás érte: hiába zenélgetett mély révületben, mégis haza kellett menni anyuéktól, tehát fel kellett állni a szinte...

Megnézek a Facebookon egy random videót , ami egy bécsi barátnőm jóvoltából keveredett a hírfolyamomba (az övébe meg egy híresség faláról), és a kb. tíz főből álló kórusban mindjárt felfedezek két ismerőst, egyikük egy volt csoporttársam, másikuk meg egy volt edzőtársam. Kicsi a világ, ugyebár.

Az egyik legszórakoztatóbb móka a világon az, amikor olyan dolgokat lehet teljesen tanácstalanul keresni, amelyeket én tettem el biztos helyre tavaly karácsony után. Jelen esetben ezek a karácsonyfadíszek voltak. Három hete, amikor legutóbb itthon voltam, arra gondoltam, előveszem a díszeimet, és kiviszem egy részüket Bécsbe, hogy aztán majd felkerüljenek a fára. Azt hiszitek, megtaláltam őket? Ugyan, dehogy. Felforgattam a lakást, és tök dühös voltam magamra, mert emlékeztem rá, hogy tavaly nem a nagy karácsonyi dobozba tettem vissza őket, mert nem volt poén minden évben fél órán át válogatni őket a többi dekoráció közül, hanem egy külön helyet kaptak, csak azt nem őrizte meg az emlékezetem az utókornak, hogy ez a hely doboz vagy ajándékzacskó, és ami ennél is fontosabb, hogy hova a francba tettem. Ez egyrészt vicces, másrészt azért valahol kissé rémisztő is, ha belegondolok, hogy még mindig nem vagyok 30 se, és az ilyen mókáknak valamikor kétszer ennyi idős korom után még jópár évv...

Tomi nagyon készült rá, így várt haza munka után:   Az elátkozott gyermeket kaptam meg, kíváncsi leszek rá, de szerintem csak jövőre jutok el odáig, hogy elolvassam.   Mindenmentes puding, amire málnaszörppel írta fel a nevemet :) Aztán van adventi koszorúnk is, amin hétfőn már három gyertyát gyújtottunk meg. Vasárnap nem jött össze, mert mire Tomi hazaért, hajnali 1 óra volt, és korán kellett kelni kedden reggel.   És Mikulás is járt nálunk, többször is:   Ez itt volt (Tominak is jött, csak az nem került megörökítésre)   Ez meg Sümegen. Valamint takarítottam egyet a Facebookon, letöröltem néhány embert, akire már rég nem vagyok kíváncsi (és ez kölcsönös), és most sokkal jobb. Nem kellenek szellemek, főleg rossz szellemek nem.