Felnőttoktatás
Van a csoportomban egy pasi, aki nagyon jófej, kedves meg minden, de olyan bántó tud lenni időnként, hogy az elképesztő. Valamiért hatalmas poénnak érzi, hogy van szex, és vannak ebből élő emberek (most itt a pornósokra kell gondolni)*, úgyhogy imádja ennek megfelelően kiforgatni az ember szavait, főleg azét, akivel párban dolgozik. Egy idősebb nő mellett ült már egy ideje, akit folyamatosan húzott ezzel-azzal, és időnként rettentő udvariatlanul tudott hozzászólni. Többször kértem tőle mosolyogva, hogy barátságosabban kommunikáljon, de valahogy nem értette, mire gondolok. Azt mondjuk nem értettem, a nő miért nem ül el mellőle, amikor szemmel láthatóan nem esett jól neki a pasi stílusa, de mivel ugye már nem tízévesek, állandó érvényű ülésrendet nem nagyon alakíthatok ki, hát azzal próbáltam segíteni, hogy időnként megcsereberéltem a párokat, és ilyenkor a pasi elkerült a nő mellől.
Most a héten elértük mindennek a tetejét. Voltak valami kérdések arról, ki mit milyen gyakran csinál. A nő mondta nagy vidáman, hogy ő a (felnőtt, 34 éves) lányával naponta beszél telefonon. Erre a pasi azonnal rákezdte, hogy minek beszél vele minden nap, ő ugyan nem viselné el, hogy a felesége minden nap beszéljen az anyjával, és hagyja már élni azt a gyereket, megfojtja. Na, én az első szónál odapattantam, és igyekeztem leállítani a dolgot azzal, hogy miért ne beszélhetnének minden nap, nyilván nagyon jóban vannak, miért baj az. (Azt nem kérdeztem meg, mégis kinek mi a fene köze van ahhoz, hogy más milyen sűrűn beszél a lányával/anyjával, és azt sem jegyeztem meg, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk, ugyebár.) Erre kihívóan rám nézett, és megkérdezte, én minden nap beszélek-e az anyukámmal. Mondtam, nem, mert mindketten nagyon sokat dolgozunk, és estére nem mindig van erőnk beszélgetni, de ettől más miért ne beszéljen naponta az anyjával. A nő nagyon megütődött már eleve azon, hogy rátámadt a pasi, de amikor a kapálózásom ellenére eljutottunk odáig is, hogy hagyja már élni és megfojtja a lányát, az olyan volt a nőnek, mintha gyomron rúgták volna, iszonyú rosszulesett neki, amit nem csodálok. Ekkor mondtam, talán tegyük túl magunkat azon, ki hányszor beszél kivel, és térjünk át a következő kérdésre, van ott kérdeznivaló bőven. Ekkor továbbmentek, a nő próbált mosolyogni meg vidámkodni, ahogy szokott, de hát láttam rajta, hogy a sírás küszöbén áll. Rövidre zártam ezt a beszélgetős feladatot, aztán a következőhöz villámgyorsan összekertem megint a párokat, így a pasi átkerült egy másik pasi mellé, akinek nem szokott beszólogatni viccből sem, inkább közösen poénkodnak a feladaton (angolul teszik, szóval lelkük rajta, amíg nem hangosak), a nő meg kapott maga mellé egy fiatal, halkszavú, kedves lányt, és így helyreállt a rend. Az az érdekes, hogy a pasi is érezheti, hogy túl messzire ment, és egészen megdöbbentett azzal a bunkósággal, amit csinált, mert másnap sem ült vissza a nő mellé, áttette a székhelyét a másik pasi mellé.
Felnőttoktatás, értitek.
*Nem értem, ez miért poénalap, mert van egy felesége meg egy gyereke, és már elmúlt 16 éves, de mindegy.
Most a héten elértük mindennek a tetejét. Voltak valami kérdések arról, ki mit milyen gyakran csinál. A nő mondta nagy vidáman, hogy ő a (felnőtt, 34 éves) lányával naponta beszél telefonon. Erre a pasi azonnal rákezdte, hogy minek beszél vele minden nap, ő ugyan nem viselné el, hogy a felesége minden nap beszéljen az anyjával, és hagyja már élni azt a gyereket, megfojtja. Na, én az első szónál odapattantam, és igyekeztem leállítani a dolgot azzal, hogy miért ne beszélhetnének minden nap, nyilván nagyon jóban vannak, miért baj az. (Azt nem kérdeztem meg, mégis kinek mi a fene köze van ahhoz, hogy más milyen sűrűn beszél a lányával/anyjával, és azt sem jegyeztem meg, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk, ugyebár.) Erre kihívóan rám nézett, és megkérdezte, én minden nap beszélek-e az anyukámmal. Mondtam, nem, mert mindketten nagyon sokat dolgozunk, és estére nem mindig van erőnk beszélgetni, de ettől más miért ne beszéljen naponta az anyjával. A nő nagyon megütődött már eleve azon, hogy rátámadt a pasi, de amikor a kapálózásom ellenére eljutottunk odáig is, hogy hagyja már élni és megfojtja a lányát, az olyan volt a nőnek, mintha gyomron rúgták volna, iszonyú rosszulesett neki, amit nem csodálok. Ekkor mondtam, talán tegyük túl magunkat azon, ki hányszor beszél kivel, és térjünk át a következő kérdésre, van ott kérdeznivaló bőven. Ekkor továbbmentek, a nő próbált mosolyogni meg vidámkodni, ahogy szokott, de hát láttam rajta, hogy a sírás küszöbén áll. Rövidre zártam ezt a beszélgetős feladatot, aztán a következőhöz villámgyorsan összekertem megint a párokat, így a pasi átkerült egy másik pasi mellé, akinek nem szokott beszólogatni viccből sem, inkább közösen poénkodnak a feladaton (angolul teszik, szóval lelkük rajta, amíg nem hangosak), a nő meg kapott maga mellé egy fiatal, halkszavú, kedves lányt, és így helyreállt a rend. Az az érdekes, hogy a pasi is érezheti, hogy túl messzire ment, és egészen megdöbbentett azzal a bunkósággal, amit csinált, mert másnap sem ült vissza a nő mellé, áttette a székhelyét a másik pasi mellé.
Felnőttoktatás, értitek.
*Nem értem, ez miért poénalap, mert van egy felesége meg egy gyereke, és már elmúlt 16 éves, de mindegy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése