LizaGazdija

Bejelentettem a csoportomban is, és elmondtam, mik a tudnivalók. Párbeszéd: - De ez akkor van, amikor kezdődik az óránk. - Igen, tudom. - De ennek mi értelme? Megérkezünk, és már menni is kell. Nem lehetne inkább a riadó után órára jönni? - Akkor egy üres épületben lenne tűzriadó, és nem lennének emberek, akik "kimenekülnek" az utcára. Azért ez szerintem gyönyörű. Tűzriadó üres épületben, hmm, izgi.

Az egyik nehezményezi, hogy a bonyolultabb magyarázatok, ha az első, angol változat nem megy át, németül hangzanak el, mert ő nem tud németül. Az, hogy a tanfolyam nyelve angol és német (mármint hivatalosan is), nyilván nem zavarja semmiben. Múltkor félig-meddig viccesen mondta, miután nem értett meg egy szót többszöri angol magyarázat után sem, hogy mondjam szlovákul. Höhö. A másik unatkozik az órán - mert nem hajlandó a feladatot csinálni. Ez valami hatalmas. Megkapják a feladatot, mindenki nekiesik, ő meg a mellette ülővel csacsog, de még akkor is, amikor harmadszor szólok rájuk, hogy van feladat, azt kéne csinálni. Aztán lesújtó pillantásokat küld felém, amiért ő unja magát. Ezt kommunikatív, beszélgetős feladatnál is gond nélkül sikerül hozni, és olyan feladatból van több, nyelvtani töltögetősből csak annyi, amennyi muszáj. (Pedig nekem az volt a kedvencem, mindig alig vártam, hogy kapjunk feladatlapot.) Aztán ma azt mondja, hogy pár hétig fél 4-kor kell elmennie az 5-ig tartó t...

Errefelé lehet töltögetni: https://docs.google.com/presentation/d/1ycYqeEEQblhBHt38WeCu-jnh4hCqILJR8rn43nMRGoU/edit#slide=id.p. Arra gondoltam, pár nap múlva linkelem a megoldásokat is. Így kicsit részesülhet az ünneplésből az is, aki nem volt ott, de szeretett volna jönni.

Mivel későn derült ki, hogy egyedül megyek haza pénteken, már nem volt vonatjegy, buszjegy is csak csillagászati áron, szóval maradt a telekocsi. Hazafelé az eddigi legjobb utamon vettem részt, egyáltalán nem féltem az út semelyik pontján - részben talán azért sem, mert egy 3 soros kisbusz leghátsó sorában, a sofőr oldalán ültem, így nem láttam, mi történik a volánnál és előttünk. Visszafelé ellenben az egyik legrosszabb élményemet sikerült begyűjteni. Ketten jöttünk egy nagyon kedves nővel, akivel azt is meg tudtuk állapítani, hogy a világ nagyon kicsi (a fia ugyanabba a gimibe jár, ahová én is jártam, és 90%-ban ugyanazok a tanárai is), de számomra vérfagyasztó volt, hogy többször elővette a telefonját, felhívott embereket, hívásokat fogadott, sőt SMS-t olvasott és írt is. Az autópályán, 130-nál. Konkrétan szorított a mellkasom, annyira féltem. Nálam a félelem azzal is jár, hogy mélyen kussolok, talán részben azért, mert attól is tartok, hogy ha megszólalok, még jobban elvonom a figy...

De legalábbis első havazás - ez is ma volt. Persze csak nekem, mert Pesten és Bécsben is havazott már idén, csak én mindkét esetben pont a másik városban voltam, meh. Remélem, lesz ennél a mainál komolyabb hómennyiség is, de azért ennek is nagyon-nagyon örültem.

Az egyik utolsó, mert holnap felmondok, és akkor már csak két hétig járok (annyi a felmondási időm). Az első csoportban ott volt a kisfiú, aki minden egyes reggel zokog, de fulladozva ám, hogy mikor jön az anyukája. Az óvónők nem tudták megnyugtatni*, viszont egyikük megkért, hogy beszéljek már hozzá magyarul, mert anyukája is magyar, hátha az segít. Úgyhogy leültem mellé, mondtam, nézzen rám, aztán amikor ezt megtette, megtartottam a kis beszédemet. Kérdezte zokogva, mikor jön az anyukája, mondtam, nemsokára, legkésőbb ebéd után hazaviszi. Kérdezte, az már csak egy óra-e. Próbáltam mondani, hogy annál kicsit több (ez 9-kor történt), de erre olyan szinten kezdett fuldokolni, hogy végül ráhagytam (ami nem jó, mert nyilván nem egy óra múlva jött az anyukája). Aztán mondtam neki, hogy az anyukája nagyon szereti, eszébe sem jutna őt végleg az oviban hagyni, különben is, eddig még minden nap érte jött, ez ma is így lett. Gondolja végig, hányszor érte jött már, most is jönni fog. Ettől a f...

Azt mondja egy társadalomtudós meg egy pszichológus (egyikük angol, másikuk angol vagy ausztrál), hogy a szülők ne állítsák, hogy a Mikulás (ebben a kontextusban nálunk a Jézuska) létezik, mert amikor a gyerek rájön, hogy nem is, akkor megrendül a bizalma a szülőkben, amitől pszichés sérülés alakul ki, valamint ez az élmény örök nyomot hagy a szülő-gyerek kapcsolaton is. Ezt vajon milyen kísérletekből derítették ki? És akkor most a világon élő emberek nagy része lelki sérült, valamint a szüleivel is gáz a kapcsolata, amiért gyerekkorában azt mondták neki, hogy a Jézuska/Mikulás hozza a karácsonyi ajándékot? Jobb az olyan gyerekkor, amiben nincs varázslat meg csoda, csak a rideg valóság? Olyan fura emberek vannak, de tényleg.