LizaGazdija

A kis oviban az óvónők csináltak egy tök jó őszi bingót a gyerekeknek. Talán 24 képből áll a tábla, van hozzá persze 24 nagy kép, csupa őszi dolog (gesztenye, alma, körte, lehullott falevelek, sün, tök, stb.), és lefűrészelt fadarabkák szolgálnak arra, hogy az ember letakarja velük az éppen felfordított nagy kép kis változatát. Ha összejön négy fadarabka vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan, akkor van bingó. Most azt játszottuk, hogy átvettük a szavakat angolul, és angolul kellett megnevezni a nagy képet ahhoz, hogy le lehessen takarni a táblácskán. Eleinte négy gyerek játszott, aztán három megunta, a negyedik viszont még szeretett volna játszani, úgyhogy beszálltam, és nemsokára csatlakozott hozzánk a speciális nevelési igényű csoporttárs is (testi és értelmi sérült). Ő eleinte még nem reagált, amikor felfordítottunk és megneveztünk egy képet, de én angolul magyaráztam neki, hogy ilyenkor tehet egy fadarabkát a saját kis képére, és oda is tettem neki. A negyedik képnél már magától ...

Úgy tűnik. Délelőtt és kora délután nyomokban fűtést tapasztaltam, ám ez este 6 körül elmúlt, és fél 7-re már teljesen hideg volt a radiátor. Az állapot jelenleg is tart. Ez lehet időszabályozó műve? Ha igen, akkor felmerül a kérdés, miért pont éjszaka jó hidegben lenni, miért nem inkább nappal. Nekem már csak azért is jobban tetszene, mert akkor itt sem vagyok. Sebaj, három hét. A következő lakásban meg fűteni fogunk, punktum. Most már abszolút úgy érzem, hogy az elmúlt években eleget fáztam (Máltán is brutál hideg volt télen, és ez a lakás is nagyon durva volt egészen júniusig), köszöntem szépen, elég volt.

Délután még volt fűtés, igaz, ezt csak akkor vettem észre, amikor odamentem a fűtőtesthez, addig lefagyott a derekam. Ez azt bizonyítja, hogy nagyon állat a szigetelés itt is, mint Máltán. De nem is ez a lényeg, merthogy délután legalább volt fűtés. Most nincs. Egyáltalán. Akárhogy tekerem a csapot a fűtőtesten. Van viszont kib. hideg. A leheletemet ugyan nem látom, de tetőtől talpig egy óriási jégcsap vagyok. Meg még elegem, na még az van. Már csak három hét. Addig meg kellene próbálni nem benyelni semmi kórságot, és utána remélhetőleg olyan helyen lakhatok, ahol nem luxus télen fűteni a kib. lakást.

Szerintem olyan szomorú, amikor valaki elmeséli, hogy a vonaton bunkó volt egy utastársa, és fontosnak érzi hozzátenni, hogy _fekete_ volt az illető, sőt ő félt is, amikor leült mellé a pasi. Nyilván akinek fehér a bőre, azzal nem esik meg, hogy pasi létére előbb száll le a vonatról, mint a mögötte várakozó nő, csak all the time. Az meg tényleg irritál, amikor valaki egy bőrszíntől fél. Szedjük már össze magunkat! Itt kicsit elmaradt az ősz. Vagy az is lehet, hogy nem maradt el, csak rég láttam már őszt, ezért nem ismerem fel. Mindenesetre két napja téli kabátban közlekedem, sőt ma kötött pulcsit vettem alá, és a nyakam még így is fázott, pedig a pulcsim garbónyakú, és sálat is hordok. A lakásban persze még nem fűtünk, mert állítólag rendetlenkedik a bojler, és nehogy valami legyen, úgyhogy majd akkor fűt be a lakótárs, ha visszajött külföldről szombaton. Ez azzal kecsegtet, hogy mire én visszajövök vasárnap este vagy hétfőn délelőtt, már kellemes idő fogad. Nem bánnám, jelenleg jégc...

Azért a három csoportból egynél ma sem tudta az óvónő, hogy mikorra megyek, ezért nem készültek rám, ezért nem tudtam angolt tartani, ezért csúnyán pillantásokat kaptam. Azt hiszem, ebben az oviban nem a gördülékeny kommunikáció a legnagyobb erősség.

Na, vajon kitaláljátok-e, volt-e ma variálás az oviban? Wait for it... Nyilván volt! Amikor kijöttem a harmadik csoporttól, láttam, hogy jött egy e-mailem a közvetítő cégtől. Azt írták, ennek a nagy ovinak a vezetőjével kicsit nehéz, és végül is addig sírt, hogy megígérték neki, hétfőn és kedden is 8-tól 11-ig leszek náluk, a másik oviban meg kedden 11-től délig. Ettől kicsit eldurrant az agyam, mert hatezerszer mondtam el, hogy nem tudok teleportálni, nincs kocsim, a busz tökre nem akkor jár, amikor nekem jó lenne, hanem negyed órával elcsúsztatni, egy szó mint száz, nem tudok 11-re átérni a másik oviba, ha az egyikből 11-kor indulok, mivel 20-25 perc gyaloglásra van egymástól a két hely. Gondoltam, megkérdezem már az óvodavezetőt is, hogy akkor most mi a fene van. Meg is mondta: beszélt a közvetítő céggel, és mostantól az lesz, hogy egyik héten hozzájuk megyek hétfőn-kedden 8-11-ig, a másik oviba nem, a másik héten meg a másik oviba megyek kedden 8-10-ig, szóval mindkét ovi...

Bementem a Tescóba, és ott rohanás nélkül (meg a fáradtságra való tekintettel összeszedetlenül és kifejezetten lassan), kényelmesen sétálgatva nézelődtem és vásároltam. Elmentem moziba, és megnéztem a Gólyákat magyarul. Rajtam kívül még egy apuka volt a teremben a kislányával, vicces volt. Aludtam. Péntekről szombatra 9, szombatról vasárnapra 8 órát. Órára keltem, de 9 meg 8 óránál ezt sem bántam. Péntekről szombatra a saját ágyamban aludtam. Vettem nadrágokat, nem is volt olyan szörnyen megterhelő vagy hosszú elfoglaltság, és vettem normális őszi cipőt is. Jó, az első két nap alatt félig megnyomorította a lábamat, de ezt minden cipő így kezdi. Részben talán azért, mert a jobb lábam nagyobb, mint a bal. Ez most már tuti. A családommal voltam. Szombaton ott voltak anyuéknál Katáék, és aztán hosszas gondolkodás meg tipródás után végül nem mentem haza este, hanem ott aludtam. Csak vasárnap 10-kor mentem be a városba.