Időjárás, közlekedés és egyéb
Szerintem olyan szomorú, amikor valaki elmeséli, hogy a vonaton bunkó volt egy utastársa, és fontosnak érzi hozzátenni, hogy _fekete_ volt az illető, sőt ő félt is, amikor leült mellé a pasi. Nyilván akinek fehér a bőre, azzal nem esik meg, hogy pasi létére előbb száll le a vonatról, mint a mögötte várakozó nő, csak all the time. Az meg tényleg irritál, amikor valaki egy bőrszíntől fél. Szedjük már össze magunkat!
Itt kicsit elmaradt az ősz. Vagy az is lehet, hogy nem maradt el, csak rég láttam már őszt, ezért nem ismerem fel. Mindenesetre két napja téli kabátban közlekedem, sőt ma kötött pulcsit vettem alá, és a nyakam még így is fázott, pedig a pulcsim garbónyakú, és sálat is hordok. A lakásban persze még nem fűtünk, mert állítólag rendetlenkedik a bojler, és nehogy valami legyen, úgyhogy majd akkor fűt be a lakótárs, ha visszajött külföldről szombaton. Ez azzal kecsegtet, hogy mire én visszajövök vasárnap este vagy hétfőn délelőtt, már kellemes idő fogad. Nem bánnám, jelenleg jégcsap a lábam, pedig túrazokni van rajta.
Vasárnap kicsit feldühített a MÁV. Mivel kicsit késésben voltam, gondoltam, nem kockáztatom meg, hogy a Keletibe megyek, és pont lekésem a vonatot, inkább Kelenföld felé indultam. Feljöttem a metróból, odamentem a MÁV jegykiadó automatájához, beütöttem a neten vásárolt jegyek kódját, erre közölte a gép, hogy nemzetközi jegyeket csak az állomásépületben található automata ad ki, fáradjak át oda. És akkor átfáradtam oda a kb. 8 kg cuccommal, lépcsőn fel, még több lépcsőn fel, kis rohanás előre, majd visszamentem a vágányhoz, aminek a végéből indultam amúgy. Komolyan olyan, mintha direkt csinálnák, mintha szándékosan akarnának minősíthetetlen szolgáltatást nyújtani.
Tegnap viszont az ÖBB dühített fel. Két megállót kell utaznom az S-Bahnnal a munkahelyemtől hazáig, ez öt perc, onnan még öt percet sétálok, slussz. Ehhez képest tegnap megálltunk az első megállóban, és meg sem moccantunk fél órán át. És nem volt tájékoztatás. Nem mondták be, hogy hé, paraszt, ez és ez történt, ne számíts rá, hogy még ma hazaérsz, inkább keress alternatív lehetőséget. Amikor már húsz perce álltunk, akkor bemondott valamit a mozdonyvezető, de annyira recsegett a hangszóró, hogy egy fél szavát sem értettem. Végül további tíz perc után továbbgördültünk, és a maradék 2 perces utat sikeresen megtettük valami 6 perc alatt, mert még kétszer megálltunk. Azért ne már utólag kelljen a neten keresgetnem, hogy mi volt, annyi teljen már tőlük, hogy közlik az elején, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy nem fogunk fél perc után elindulni, mint máskor. Amúgy ez a történet feleennyire sem bosszantott volna fel, ha nem lennének annyira elájulva maguktól errefelé, hogy ők milyen precízek, és náluk minden milyen flottul megy.
És holnap már péntek, nagyon-nagyon szuper belegondolni is. Délelőtt kicsit fordítok, aztán főzök ebédet hétvégére, bepakolok, bemegyek a suliba, megtartom az óráimat, és már repülök is Taferlbe, ahonnan talán csak hétfőn délelőtt jövök vissza, megünneplendő, hogy hétfőn nincs ovi.
Itt kicsit elmaradt az ősz. Vagy az is lehet, hogy nem maradt el, csak rég láttam már őszt, ezért nem ismerem fel. Mindenesetre két napja téli kabátban közlekedem, sőt ma kötött pulcsit vettem alá, és a nyakam még így is fázott, pedig a pulcsim garbónyakú, és sálat is hordok. A lakásban persze még nem fűtünk, mert állítólag rendetlenkedik a bojler, és nehogy valami legyen, úgyhogy majd akkor fűt be a lakótárs, ha visszajött külföldről szombaton. Ez azzal kecsegtet, hogy mire én visszajövök vasárnap este vagy hétfőn délelőtt, már kellemes idő fogad. Nem bánnám, jelenleg jégcsap a lábam, pedig túrazokni van rajta.
Vasárnap kicsit feldühített a MÁV. Mivel kicsit késésben voltam, gondoltam, nem kockáztatom meg, hogy a Keletibe megyek, és pont lekésem a vonatot, inkább Kelenföld felé indultam. Feljöttem a metróból, odamentem a MÁV jegykiadó automatájához, beütöttem a neten vásárolt jegyek kódját, erre közölte a gép, hogy nemzetközi jegyeket csak az állomásépületben található automata ad ki, fáradjak át oda. És akkor átfáradtam oda a kb. 8 kg cuccommal, lépcsőn fel, még több lépcsőn fel, kis rohanás előre, majd visszamentem a vágányhoz, aminek a végéből indultam amúgy. Komolyan olyan, mintha direkt csinálnák, mintha szándékosan akarnának minősíthetetlen szolgáltatást nyújtani.
Tegnap viszont az ÖBB dühített fel. Két megállót kell utaznom az S-Bahnnal a munkahelyemtől hazáig, ez öt perc, onnan még öt percet sétálok, slussz. Ehhez képest tegnap megálltunk az első megállóban, és meg sem moccantunk fél órán át. És nem volt tájékoztatás. Nem mondták be, hogy hé, paraszt, ez és ez történt, ne számíts rá, hogy még ma hazaérsz, inkább keress alternatív lehetőséget. Amikor már húsz perce álltunk, akkor bemondott valamit a mozdonyvezető, de annyira recsegett a hangszóró, hogy egy fél szavát sem értettem. Végül további tíz perc után továbbgördültünk, és a maradék 2 perces utat sikeresen megtettük valami 6 perc alatt, mert még kétszer megálltunk. Azért ne már utólag kelljen a neten keresgetnem, hogy mi volt, annyi teljen már tőlük, hogy közlik az elején, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy nem fogunk fél perc után elindulni, mint máskor. Amúgy ez a történet feleennyire sem bosszantott volna fel, ha nem lennének annyira elájulva maguktól errefelé, hogy ők milyen precízek, és náluk minden milyen flottul megy.
És holnap már péntek, nagyon-nagyon szuper belegondolni is. Délelőtt kicsit fordítok, aztán főzök ebédet hétvégére, bepakolok, bemegyek a suliba, megtartom az óráimat, és már repülök is Taferlbe, ahonnan talán csak hétfőn délelőtt jövök vissza, megünneplendő, hogy hétfőn nincs ovi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése