LizaGazdija

Van tizenegy résztvevőm a csoportban, de olyan durva tudás- és képességbeli különbségekkel, hogy két hét alatt sem jöttem rá, mit lehetne kezdeni ezzel. Holnap megpróbálom azt, hogy jobban összekeverem őket, hátha attól jobb lesz. De az nagyon nyomaszt, hogy a gyengébbek döbbenten néznek rám, hogy ez miért ilyen nehéz, az erősebbek meg dühösen, hogy miért haladunk ilyen lassan. Ahol helyettesítek, ott meg megharagudott rám egy lány, amiért nem érti, egyes főnevek miért megszámlálhatóak, mások meg miért nem. De most tényleg, az biztos az én hibám, hogy vannak a nyelvben nehezebben megfogható, elvont dolgok? Stressz, stressz mindenütt. Jó, hogy jön a hétvége, alig győzöm kivárni.

az összes bakancsom a nyomorult népszavazással. Alig várom október másodikát, amikor végre túl leszünk rajta. Utána nyilván még lesz fröcsögés egy ideig minden oldalról, de aztán remélhetőleg beáll a kuss. Igazából az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor két órán belül kétszer hívtak egy ismeretlen számról, és némi guglizás után kiderült, hogy a népszavazáson való részvételre akartak biztatni. Meg a jó édes nénikéjük, az. Engem ne zaklasson a mobilomon senki semmilyen politikai jellegű hülyeséggel. Ki van plakátolva az ország, hírt másról nem lehet olvasni, csak erről a témáról, úgyhogy köszi, nem kerülte el a figyelmemet, hogy lesz ez a remekbe szabott népszavazás. Az meg az én dolgom, megyek-e vagy sem, és ha igen, hová húzom az ikszet. Gyűlölöm a politikát és az összes politikust is, egytől egyig.

Szeretnék bemenni egy Tescóba, és ott rohanás nélkül, kényelmesen sétálgatva nézelődni és vásárolni. Szeretnék elmenni moziba, ahol angolul vagy magyarul szeretnék megnézni egy filmet. Szeretnék aludni. Lehetőleg nem szeretnék órára kelni. Sőt mi több, a saját ágyamban szeretnék aludni. Szeretnék venni nadrágokat, mert jön az ősz, meg egy normális őszi cipőt. Jelenleg van egy bokacsizmám, amit nagyon szeretek, de téli cipő, most meg még nincs tél, aztán van a nyári "túrabalerinám", de nincs nyár, és van a fekete magassarkúm, amit Máltán vettem, miután fél éve nem volt rajtam magassarkú, ennek megfelelően mellélőttem, és kicsit túl magas lett, így aztán fáj benne a lábam, ha 4-5 óránál tovább van rajtam, plusz marha hangosan kopog, ami idegesít. (Cserébe nagyon jól áll.) Szeretnék a családommal lenni. És ez mind meg is valósulhat, már csak két napot kell kivárni. Mennyire jó lesz... De addig még ledolgozom négy napot, vagy kicsit többet, mert holnap és holnapután d...

Az oviban a nyűglődés nemcsak hétfőn, hanem hétfőn és kedden is lesz a jelek szerint. Juj, de várom! Mai első csoport, ahol 8 után kicsivel kezdtem: elején 3 gyerek, végén kb. 6 vagy 7. Körbeülni, énekelgetni nem tudunk, szóval kiscsoportokban állatokat meg színeket nevezünk meg angolul, meg kapok egy delfint, amivel menekülnöm kell a kisfiú elől, akinek cápa van a kezében. Ja, meg egy rosszul megépített LEGO-repülő századszor is leeső alkatrészét századszor is vissza kell tennem. (Úgy a huszadik alkalomnál éreztem, hogy ez nekem most már nem annyira jó, de aztán arra gondoltam, lesz még nekem gyerekem, akivel nem csak húsz percet fogok foglalkozni per hét, és akkor akár kétezerszer is visszaszerelhetem majd egy nap alatt az alkatrészt, ami nyilvánvalóan mindig le fog esni a fizika törvényeinek köszönhetően. Ettől mindjárt jobb lett. De tényleg.) A 60 percben végig az óvónő rosszalló pillantásai, amiért ilyen korán merészeltem érkezni, amikor még nincsenek gyerekek. Mai második cso...

Múlt héten írt a közvetítő cég, hogy elmagyarázta a nagyobbik ovinak, miért nem megy a hétfőn-kedden 3-3 óra, csak a 4-2, és most már minden oké lesz. Ma odamentem 8-ra, és már az első csoportban ott pironkodott az óvónő, hogy hát ő sajnálja, hogy nincsenek gyerekek (jó, voltak, de 16-ból vagy hárman), de hát 8-ra még nem hozzák őket a szülők, fél 9-kor sokkal jobb lenne kezdeni az angolt. Nem is mentem bele, hogy ha fél 9-kor kezdem, és négy csoporthoz megyek, tökre nem végzek délre, márpedig a törvény szerint addig lehet angolozni. (Plusz nekem 1-től órám van Bécsben, és fél óra nem elég rá, hogy odaérjek, de ez nem az ő problémája.) Hozzáteszem, 9-kor sem voltak hatnál többen abban a csoportban. A második csoportban nem tudták nekem körbeültetni a gyerekeket, mert éppen beszoktatás volt egy új kislánynak, meg ott voltak a kulturelle Mitarbeiterek is, akikről nem tudom, mit csinálnak pontosan, de kívülről az látszik, hogy ők is játszanak a kicsikkel. Amíg az ovi meg a telefonálás...

Pénteken szabadnapos volt, úgyhogy nagyon vártam, hogy odaérjek 7-re, és miénk legyen az egész este. Sajnos az ÖBB nem így gondolta, volt valami fennforgás, ami miatt kerülőúton mentünk Pöltenbe, ami 20 perc késéssel járt, így lekéstem a csatlakozást meg az óránként járó pöchlarni buszt is. Sebaj, a fél 8-as, utolsó buszon rajta voltam, a sofőr ingyen felvitt Taferlbe, ráadásul úgy, hogy letért az útvonaláról, amely szerint Taferl kb. az ötödik falu lenne hosszas csalinkázás után, és egyből odavitt Pöchlarnből. (Igen, egyedüli utas voltam a buszon. Arrafelé nyilván mindenki kocsival jár, ezért az is csak engem akaszt ki, hogy Taferlben egy nyomorult bolt nem sok, annyit sem találni. Ezen nem tudok túllendülni, annyira hihetetlen számomra, hogy tényleg egy kakaót ne tudjak venni, mert nincs hol.) Így 3/4 8-ra fent voltam, és így is miénk volt az egész este, rengeteget tudtunk beszélgetni. Szombat délelőtt főleg aludtunk, mert mindketten eléggé ki vagyunk merülve, aztán ő elment dolgoz...

- Remélhetőleg nem fog recsegni-ropogni a parketta, és nem fognak nyikorogni az ajtók sem, ezért nyugodtan jövünk-megyünk majd. - Mivel nem kell attól tartani, hogy felbukkan egy (meztelen vagy éppen felöltözött) félidegen, pláne nyugodtan jövünk-megyünk majd. - Remélhetőleg lesz mélyhűtőnk, így lesz otthon hús, fagyasztott zöldség és gyümölcs, esetleg fagyi. Meg amit Tomi még ehhez hozzá szeretne tenni. - Lesz minimum egy aprítógépünk meg egy habverőnk, így aztán tudok majd sütni. Továbbra is cukor és liszt nélkül, de így nem szökőévente egyszer lesz otthon (édes és/vagy sós) süti, hanem pár hetente. - Esténként, ha ahhoz lesz kedvünk, elmegyünk sétálni. - Vagy valamilyen programra, pl. színházba, moziba, koncertre, bármire. - Közben összebújunk. Esetleg otthon, valami jó kis film előtt. - Ha akarunk, eljárunk sportolni. Akár futni, akár valamelyik terembe. Vagy ha nem, akkor otthon edzegetünk, hiszen nem fog nyikorogni a parketta, ezért nem fogunk attól tartani, hogy átjön a l...