LizaGazdija

Miután kiderült, hogy nem tudunk együtt utazni a Balatonhoz Tomival, mert ő előbb hazamegy, sokáig töprengtem, hogyan jussak el Gyenesdiásra. Úgy tűnt, megyek Szombathelyre 20 euróért, ott alszom 12-ért, és szombat reggel Keszthelyre vonatozom 10-ért, ahol Tomi fog várni. De tegnap egy lány feltette egy FB-csoportba, hogy 15-ért van mára pesti vonatjegye, úgyhogy úgy döntöttem, ma hazamegyek, otthon alszom ingyen, és reggel 10 euróért lemegyek Keszthelyre, mert ez a legegyszerűbb. Ma délelőtt meg is kaptam a jegyet, és úgy döntöttem, a Hauptbahnhofon veszek hozzá helyjegyet, mert az a tuti. Munka után, a tervezett indulás előtt szűk másfél órával be is jutottam, végigálltam a sort, majd egy közepesen barátságtalan hölgy közölte, hogy nincs már helyjegy mai vonatra, anélkül meg tilos felszállni, mert Hegyeshalomnál úgyis ledobnak a vonatról (Sie werden sowieso rausgeschmissen). Megállt bennem az ütő, elzsibbadt mindenem - kiadtam 15 eurót a jegyre, és nem jutok haza mégsem? Hogy lesz ...

Neveztem rá, mert most hétvégén a Balatonon leszünk Tomival, és most hétvégére halasztották az úszást is. Még valamikor tavasszal döntöttem el, hogy idén mind a négy úszós eseményen indulok, a hagyományos átúszáson, az I Love Balaton 2x-en, az Öbölátúszáson és a Velencei-tó-úszáson (avagy túratriatlonon) is. Ebből kettő összejött, az Öbölátúszást lefújták, mert hideg lesz a víz, a Velencei-tó meg nagyon messze van Gyenesdiástól, hiába lesz most vasárnap az úszás. Nagyon szimpatikus nekem az Öbölátúszás szervezőinek hozzáállása. Felelősségteljesen döntöttek, nem a pénzhajhászásra ment a dolog - igaz, ez alap, és ha nem így csinálnák, akár nagy bajba is kerülhetnének. Ami viszont már nem kötelező, mégis megtették, és nagyon tetszik: a rendezvényük lefújásával egyszerre elkezdték népszerűsíteni a Velencei-tó-úszást, mindenkit arra biztatnak, menjen oda, mert az is szuper lesz. Ilyenkor úgy tudok örülni :)

Beállítottam a Facebookon, hogy mindig szóljon, ha valamelyik bejegyzésemnek évfordulója van, mert tökre szeretek képeket nézegetni, visszaemlékezni a tök jó élményekre, és megállapítani, hogy jé, ez is már X éve volt. Például a napokban volt egy éve, hogy Szicíliára mentem Máltáról egy egynapos kirándulás keretében teljesen egyedül, és tök jól éreztem magam. Láttam Taorminát, jártam az Etna kráterénél, plusz még két másik kisebb kráterre is felmásztam szakadó esőben, és nagyon élveztem minden percét.   Ez például az Etna tetején készült, és bár csak kb. két méterre voltam a géptől, akkora volt fent a köd, hogy csak ennyi látszik belőlem. Ja, és igen jó idő volt odafönt, 10 foknál semmivel sem lehetett több, úgyhogy ebben a szerelésben fáztam, mint a kutya, mégsem fáztam meg.   Most nem szép?  Aztán ennek a máltai képemnek meg már két éve:   Éppen sétáltam valahová, talán nyomtatni, amikor egyszer csak ez a látvány tárult a szemem elé. Annyira é...

De legalább jó volt. Igaz, hogy déltől 8-ig baromira fájt a fejem, de ezen kívül egy jajszavam nem lehet. A délelőtti szintfelmérő tök érdekes élmény volt, eléggé kellett koncentrálni, és egy csomó érdekes emberrel lehetett beszélgetni. Voltak izgalmas részek, pl. amikor valaki meg sem próbált megszólalni angolul, sőt többször elmondta, hogy tőle ne is kérdezzünk semmit angolul, mert ő egy fél szót sem beszél, majd mondta, hogy neki a teljesen kezdő csoport nem jó, az eggyel magasabb szint szerintünk nehéz lenne-e neki. A legviccesebb rész meg az volt, amikor a mellettem ülő kollégám, aki egy nagyon érdekes pasi, hosszasan elbeszélgetett az egyik jelentkezővel utóbbi durva egészségügyi problémáiról, műtétekről, porckorongsérvekről, egyebekről - ők marha jól elvoltak, én meg kis híján beestem az asztal alá :D Nem bírom az ilyen témákat, egyszerűen tényleg az ájulás környékez ilyenkor. Délután tök jó volt az órám, a csoport is élvezte meg én is, ráadásul tök ügyesek. Olyan szépen has...

Tegnap reggel kiderült, hogy ma meg holnap délelőtt is dolgoznom kell, egész nap az iskolában leszek. Ilyen utolsó pillanatos dolgok akkor vannak, ha valaki váratlanul kiesik a csapatból X időre, és egyébként jól is jönnek, mert a tanításon felül még heti 3 órát kell dolgozni, és ez csak ilyen esetekből kaparható össze. Attól függően, mennyire jön össze a kaparászás, lehetnek az embernek plusz meg mínusz órái. A pluszt nem fizetik ki, hanem jóváírják szabadság formájában a naptári év végén, olyan meg inkább ne legyen, hogy december 31-én mínuszban van valaki. Nekem az első hónapomban -12 óra jött össze, mert bár egyszer lehetett volna helyettesíteni, arról lecsúsztam (más gyorsabban válaszolt az e-mailre, ő kapta a lehetőséget), úgyhogy bőven van honnan visszajönni. No de. A lényeg, hogy most szerzek plusz 8 órát, és már jövő héten is lecsaptam egy helyettesítésre, ami újabb 4 óra, szóval augusztus közepére egálba kerülök. Hogy utána mi lesz, majd kiderül, mindenesetre szeptember egyik...

Találtam egy optikát egy plázában, ahol szintén azt mondták, menthetetlen a szemüvegkeretem, viszont azt is mondták, hogy három óra alatt átteszik a lencsémet másikba. Kaptam öt keretet, azok közül lehetett választani, el is voltam a próbálgatással vagy három percig, és közben arra gondoltam, mennyire utálom én a szemüveget, sokkal jobban tetszem magamnak szemüveg nélkül, kár, hogy nem hordhatok kontaktlencsét. Végül az optikus segített választani, majd azt mondta, két órán belül meglesz az új keret. Hazajöttem, kicsit dolgoztam, ettem, visszarohantam, és tényleg ott volt már az új szemüveg. Ha nem számítjuk, hogy nem szeretek szemüveges lenni, tök szép, és tulajdonképpen nem volt nagyon drága sem, főleg ahhoz képest, hogy két óra alatt készült el, és Ausztriában vagyunk. Aztán lehet, hogy otthon ennyi pénzből új lencsét is kapok, de mindegy, az a lényeg, hogy nem ment rá a gatyám. És megint látok, és ez nagyon jó, már nem is fáj a fejem. Amint kiléptem az üzletből, leszakadt viszont...

Bementem az optikába, közölték, hogy ezzel a kerettel nem lehet mit csinálni, de szívesen készítenek nekem új szemüveget kb. egy hét alatt. Aha, király. Addig félvakon eléldegélek, különösen fájdalmas pontként a hosszú hétvégére tervezett balatoni nyaralást is majd inkább sejtem, mint látom. Meg a... Munka után még elrohanok egy optikába, akik úgy hirdetik magukat, hogy mindent és bármit megoldanak, igaz, kva messze vannak, és ha az sem sikerül, akkor rendelek a netről kontaktlencsét. Ehhez persze előbb írnom kell az otthoni optikába, hogy szerintük melyik szemem pontosan hányas, mert ezt nem bírom megjegyezni, viszont a maradék 3 kontaktlencsémet, amit nehezebb időkre eltettem, miután letiltottak róla, nem találom. Most vagy azért, mert sz*rt se látok, vagy az is előfordulhat, hogy hazavittem, mondván, úgyis Magyarországon lesz majd szükség rá egyszer sokára. Jelen pillanatban nem érdekel a fenyegetés, hogy esetleg leválik a szaruhártyám vagy bármi, én nem szeretnék félvakon tölteni h...