Emlékek

Beállítottam a Facebookon, hogy mindig szóljon, ha valamelyik bejegyzésemnek évfordulója van, mert tökre szeretek képeket nézegetni, visszaemlékezni a tök jó élményekre, és megállapítani, hogy jé, ez is már X éve volt.

Például a napokban volt egy éve, hogy Szicíliára mentem Máltáról egy egynapos kirándulás keretében teljesen egyedül, és tök jól éreztem magam. Láttam Taorminát, jártam az Etna kráterénél, plusz még két másik kisebb kráterre is felmásztam szakadó esőben, és nagyon élveztem minden percét.

 

Ez például az Etna tetején készült, és bár csak kb. két méterre voltam a géptől, akkora volt fent a köd, hogy csak ennyi látszik belőlem. Ja, és igen jó idő volt odafönt, 10 foknál semmivel sem lehetett több, úgyhogy ebben a szerelésben fáztam, mint a kutya, mégsem fáztam meg.

 

Most nem szép? 

Aztán ennek a máltai képemnek meg már két éve:

 

Éppen sétáltam valahová, talán nyomtatni, amikor egyszer csak ez a látvány tárult a szemem elé. Annyira édesek voltak, ahogy mindhárman egyfelé néztek nagy komolyan, sőt egyszerre mondták a magukét is, csak amikor kattintottam, pont levegőt vettek a következő mondat előtt.

 

Ő meg itt a mi Liza kutyánk tipikus fürdős fejjel. Olyan "elviselem, de nem örülök" érzés lehetett benne. Nem szeretett fürdeni, de elfogadta, hogy muszáj, ezért soha egy zokszót nem lehetett hallani tőle, sőt még együtt is működött ("Egyik lába" - és akkor emelte az egyik lábát, "Másik lába" - és akkor emelte a másik lábát), de azért a mosolya sosem volt őszinte. Mindig így kitette a buksiját a kád szélére, és erősen kapaszkodott, talán azért, hogy le ne folyjon a lefolyón :P Ezt a képet 2009 augusztusában tettem ki, de úgy emlékszem, nem akkor készítettem, csak akkor került újra elém, és megörültem neki. Viszont tekintve, hogy 2008 augusztusában költöztünk be ebbe a lakásba, valahol 7-8 év között lehet a fotó.