LizaGazdija

fáj a fejem. Nagyon. Pedig sosem szokott. Azon gondolkodom, lehet-e, hogy azért van ez, mert a suliban többnyire felém fújja a levegőt a ventillátor. Akárhogy is, elég kellemetlen az ügy :( Jó lenne, ha hamar elmúlna. Ami viszont jó: - tegnap itt volt Tomi, este jött, reggel ment, - végére értem a nyersfordításnak, végre mehet a szöveg letisztázása, amire nem akarok egy hétnél többet szánni. Utána kapok magamtól kb. három-négy nap pihenőidőt, amikor délelőtt _semmit sem_ csinálok, sőt mi több, 9-nél előbb nem kelek fel, aztán meg a doktorin fogok ügyködni délelőttönként, amíg meg nem kapom a következő fordítást.

Múlt héten elmaradt, de tegnap megrendezték végre, úgyhogy elmentem rá. Persze ha időben feltűnik, hogy ez nem egy szombati, hanem egy vasárnapi nap, akkor lehet, hogy nem nevezek rá, bár utólag már látom, hogy kár lett volna kihagyni. Az első megrendezése óta nézem epekedve, hogy milyen jó lenne elmenni rá, de sosem alakul úgy. Illetve most végre igen. Mivel szombat éjjelre már semmiféle szállás nem volt Zamárdiban, gondoltam, a 6:05-ös vonattal lemegyek, 8-ra, mire kezdődik a rajt, pont oda is érek a strandra, onnan még kb. fél óra, mire megtalálnak az előnevezettek között, orvosi vizsgálat, ruhatár, melegítés, stb., és akkor, ha fél 9-kor indulok, esetleg fél 11-re visszaérek, és akkor a 11-es vagy a deles vonattal visszajutok Pestre, ami azért jó, mert simán ott leszek 19:10-kor Kelenföldön, ahová értem jön a telekocsis srác. Ehhez 4-kor kellett volna kelni, fel is ébredtem, de becsuktam a szemem, hogy csak 10 percet szundizom (1-kor feküdtem, szóval nem tűnt túl reálisnak, hog...

Olyan szimpatikus volt végig a főszereplő, aztán most az utolsó 200 oldalon mintha megbuggyant volna. Hibát hibára, hülyeséget hülyeségre halmoz. Az első után csalódott voltam, a másodikat nem is akartam elhinni, és többször eszembe jutott a nap folyamán, hogy szeretném megkérdezni Huwot, mégis mire gondolt, amikor ezt cselekedte, és nem tanult-e abból, amikor más ugyanezt tette, és nagyon csúnyán megütötte a bokáját. Én úgy örültem, hogy milyen jó élete lesz ennek a gyereknek, és simán elfuserál mindent, miközben az apja meg a testvérei kézzel-lábbal tiltakoznak ez ellen. De hát hiába, Huw nagyon okos, a számtalan testvére meg az apja tapasztalata nem lehet valid, ő viszont majd mindent tud. Tipikus tini, ehh. Azt hiszem, viszonylag régen sikerült ennyire beleélni magam egy könyvbe. Tudott valamit a nagyanyám, amikor sok-sok évvel ezelőtt elolvasásra javasolta.

Amikor a Flixbus átvette a Bécs-Budapest járatot a Eurolinestól, az volt a szöveg, hogy így majd irtó olcsón, akár 1500 Ft-os áron lehet utazni per irány az eddigi 3000-5900 Ft helyett. Na, hát ebből az lett, hogy ha nem foglalsz buszjegyet hetekkel előre (mely esetben amúgy szintén nem 1500, hanem 3000 az ár, legalábbis én még 1500 Ft-os jeggyel nem találkoztam), szóval ha nem találod ki elég hamar, hogy utazni akarsz, akkor 9200 Ft-odba is fájhat az út. Per irány. Miközben a Eurolines idejében a retúr került 8900 Ft-ba. Ez már önmagában is pofátlanság, de a szolgáltatás minősége is drasztikusan romlott. Az egy dolog, hogy nincs wifi, mert az eddig sem volt mindig, de hogy a WC-ben olyan szag legyen, hogy kis híján elhánytam magam, amikor bementem (és azért mentem be, mert az első, második és harmadik óvatos próbálkozás után megszoktam a Eurolinesnál, hogy tök kulturált a WC), sőt ne legyen víz sem, amivel kezet mossak, hát, ez konkrétan bicskanyitogató. Annyira igazságtalannak ér...

Tök jól sikerült a mai órám, mind a négy, és a végén, amikor hazafelé mentünk (általában a csoport nagy része egy darabon együtt utazik), azt mondta az egyik nő, hogy nagyon jól tanítok, és akivel eddig erről beszélt, mind egyetértett vele. Hát, ez annyira jólesett! Délelőtt rájöttem, hogy nem lesz mikor készülni a jövő heti óráimra hétvégén, még vasárnap este sem, mert legalább 10 lesz, mire Bécsbe érek, ha nem 11. Először arra gondoltam, nem baj, majd hétfő reggel készülök, de az meg azért nem jó, mert hétfő reggel fordítani kéne, hogy már végre a nyersfordítás végére érjek, és kezdhessem a szöveg letisztázását. Végül arra jutottam, hogy majd a buszon megpróbálok alkotni valamit. Nos, végül olyan hatékony voltam, hogy szerdáig megvannak az óraterveim (persze lesz még rajtuk munka, mert még nyomtatni kell, meg egyes pontokkal kapcsolatban még meggondolhatom magam, ilyenek), fordítottam még négy vagy öt oldalt (icipici helyem volt, kicsavarodott csuklóval tudtam gépelni, úgyhogy ez i...

Két nap alatt két eltűnt turista holttestét találták meg. Egy 17 éves magyar fiúét Gozo egyik strandján - egy szeles napon, amikor nagyok voltak a hullámok, és piros jelzés volt érvényben, beugrott a tengerbe, és többet nem bukkant fel. Egy 17 éves német fiúét a Dingli-szikláknál, az egyik kedvenc helyemen, 10 emeletnyi mélységben, a bérelt biciklije mellett. Rettenetes. Nagyon-nagyon sajnálom mindkét srácot és családot, és közben felmerül bennem, vajon miért nincs egy egészséges veszélyérzete egy csomó fiatalnak, miért nem gondolják, hogy rossz ötlet háborgó tengerbe ugrani, illetve a sziget egyik legmagasabb pontján a sziklák szélén tekerni. Elég kegyetlenül van ez kitalálva, hogy nincs második esély, nincs olyan, hogy majd legközelebb óvatosabb lesz.

Szerintem fontos, hogy a tanulás legelejétől fogva minél több angol szöveget halljon a nyelvtanuló, és ennek egyik legjobb formája, ha filmet nézünk. Ezen a ponton még nem 90 perceset, de még csak nem is 20 perces sorozatepizódot, hanem 5-6 perces szösszeneteket. Néha Mr. Beant, néha A rózsaszín párducot, ma az IT Crowd második részéből három jelenetet, ilyesmik. Minden alkalommal elmondom, hogy nem baj, ha nem fogják végig érteni az egészet, nem is ez a cél, hanem az, hogy egyszerre hallják és olvassák az angol szöveget (mármint általában van felirat), és a legfontosabb pontokat ki tudják következtetni a látottak alapján. És akkor van pre-teach, amikor megnézünk néhány szót, ami nagyon kell ahhoz, hogy az általuk ismert szavakból összeállított igaz-hamis állításokra tudjanak válaszolni (persze azért még a videó előtt átnézzük az állításokat, van-e bármilyen új szó), majd megnézzük a részleteket, és van olyan diák, aki hozzá sem kezd a feladathoz, hanem megsértődik, hogy ő ebből semm...