Szerencsés péntek
Tök jól sikerült a mai órám, mind a négy, és a végén, amikor hazafelé mentünk (általában a csoport nagy része egy darabon együtt utazik), azt mondta az egyik nő, hogy nagyon jól tanítok, és akivel eddig erről beszélt, mind egyetértett vele. Hát, ez annyira jólesett!
Délelőtt rájöttem, hogy nem lesz mikor készülni a jövő heti óráimra hétvégén, még vasárnap este sem, mert legalább 10 lesz, mire Bécsbe érek, ha nem 11. Először arra gondoltam, nem baj, majd hétfő reggel készülök, de az meg azért nem jó, mert hétfő reggel fordítani kéne, hogy már végre a nyersfordítás végére érjek, és kezdhessem a szöveg letisztázását. Végül arra jutottam, hogy majd a buszon megpróbálok alkotni valamit. Nos, végül olyan hatékony voltam, hogy szerdáig megvannak az óraterveim (persze lesz még rajtuk munka, mert még nyomtatni kell, meg egyes pontokkal kapcsolatban még meggondolhatom magam, ilyenek), fordítottam még négy vagy öt oldalt (icipici helyem volt, kicsavarodott csuklóval tudtam gépelni, úgyhogy ez is eltartott vagy egy-másfél órán át), sőt még a könyvemből is olvastam 30 oldalt. Nem mondom, hogy most nem fáj a fejem, mert de, viszont nagyon elégedett vagyok azzal, hogy ilyen jól sikerült kihasználni a 3 órás hazautat, ami végül is 4 órásra nyúlt, mert remekül működik a határellenőrzés - gyakorlatilag Bécsig áll a dugó, kb. kétszer tudtunk normális sebességre gyorsulni, de két-három perc után megint jött a lépésben tötymörgés.
És most alvás. Lassan.
Délelőtt rájöttem, hogy nem lesz mikor készülni a jövő heti óráimra hétvégén, még vasárnap este sem, mert legalább 10 lesz, mire Bécsbe érek, ha nem 11. Először arra gondoltam, nem baj, majd hétfő reggel készülök, de az meg azért nem jó, mert hétfő reggel fordítani kéne, hogy már végre a nyersfordítás végére érjek, és kezdhessem a szöveg letisztázását. Végül arra jutottam, hogy majd a buszon megpróbálok alkotni valamit. Nos, végül olyan hatékony voltam, hogy szerdáig megvannak az óraterveim (persze lesz még rajtuk munka, mert még nyomtatni kell, meg egyes pontokkal kapcsolatban még meggondolhatom magam, ilyenek), fordítottam még négy vagy öt oldalt (icipici helyem volt, kicsavarodott csuklóval tudtam gépelni, úgyhogy ez is eltartott vagy egy-másfél órán át), sőt még a könyvemből is olvastam 30 oldalt. Nem mondom, hogy most nem fáj a fejem, mert de, viszont nagyon elégedett vagyok azzal, hogy ilyen jól sikerült kihasználni a 3 órás hazautat, ami végül is 4 órásra nyúlt, mert remekül működik a határellenőrzés - gyakorlatilag Bécsig áll a dugó, kb. kétszer tudtunk normális sebességre gyorsulni, de két-három perc után megint jött a lépésben tötymörgés.
És most alvás. Lassan.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése