Diákok
Szerintem fontos, hogy a tanulás legelejétől fogva minél több angol szöveget halljon a nyelvtanuló, és ennek egyik legjobb formája, ha filmet nézünk. Ezen a ponton még nem 90 perceset, de még csak nem is 20 perces sorozatepizódot, hanem 5-6 perces szösszeneteket. Néha Mr. Beant, néha A rózsaszín párducot, ma az IT Crowd második részéből három jelenetet, ilyesmik. Minden alkalommal elmondom, hogy nem baj, ha nem fogják végig érteni az egészet, nem is ez a cél, hanem az, hogy egyszerre hallják és olvassák az angol szöveget (mármint általában van felirat), és a legfontosabb pontokat ki tudják következtetni a látottak alapján.
És akkor van pre-teach, amikor megnézünk néhány szót, ami nagyon kell ahhoz, hogy az általuk ismert szavakból összeállított igaz-hamis állításokra tudjanak válaszolni (persze azért még a videó előtt átnézzük az állításokat, van-e bármilyen új szó), majd megnézzük a részleteket, és van olyan diák, aki hozzá sem kezd a feladathoz, hanem megsértődik, hogy ő ebből semmit sem ért, egy kukkot sem, és ő nem tud hozzászagolni sem a feladathoz. Én meg ezt konkrétan nem hiszem el. Ha tényleg nem értene egy kukkot sem (de ez nem valószínű, mert elég sok olyan mondat van benne, amit ezerszer hallott és elmondott már, plusz ugye a pre-teach szavai), akkor is egy csomó mindenre tud válaszolni a látott gesztusok, mimika alapján, mert az állítások 2/3-a nem (csak) elhangzott dolgokra vonatkozik.
De az is jó pillanat, amikor az ember egy játékos feladat keretében összekutyulja az ülésrendet, hogy ne mindig ugyanazok legyenek párban ugyanazokkal, és olyan ocsmány stílusban támad nekem emiatt az egyik pasi (amúgy felnőttekről beszélünk, _nagyon_ felnőttekről), hogy a lélegzetem is elakad egy pillanatra.
Igazából csak annyi az egész, hogy bántó, amikor tökre készülök egy órára vagy azon belül egy feladatra, szerintem tök jó, azt hiszem, hogy örülni fognak, és akkor nem örülnek, hanem megsértődnek meg nyafognak. Továbbra sem kérdés számomra, hogy a felnőttek bizonyos szempontból rosszabbak, mint a gyerekek.
És akkor van pre-teach, amikor megnézünk néhány szót, ami nagyon kell ahhoz, hogy az általuk ismert szavakból összeállított igaz-hamis állításokra tudjanak válaszolni (persze azért még a videó előtt átnézzük az állításokat, van-e bármilyen új szó), majd megnézzük a részleteket, és van olyan diák, aki hozzá sem kezd a feladathoz, hanem megsértődik, hogy ő ebből semmit sem ért, egy kukkot sem, és ő nem tud hozzászagolni sem a feladathoz. Én meg ezt konkrétan nem hiszem el. Ha tényleg nem értene egy kukkot sem (de ez nem valószínű, mert elég sok olyan mondat van benne, amit ezerszer hallott és elmondott már, plusz ugye a pre-teach szavai), akkor is egy csomó mindenre tud válaszolni a látott gesztusok, mimika alapján, mert az állítások 2/3-a nem (csak) elhangzott dolgokra vonatkozik.
De az is jó pillanat, amikor az ember egy játékos feladat keretében összekutyulja az ülésrendet, hogy ne mindig ugyanazok legyenek párban ugyanazokkal, és olyan ocsmány stílusban támad nekem emiatt az egyik pasi (amúgy felnőttekről beszélünk, _nagyon_ felnőttekről), hogy a lélegzetem is elakad egy pillanatra.
Igazából csak annyi az egész, hogy bántó, amikor tökre készülök egy órára vagy azon belül egy feladatra, szerintem tök jó, azt hiszem, hogy örülni fognak, és akkor nem örülnek, hanem megsértődnek meg nyafognak. Továbbra sem kérdés számomra, hogy a felnőttek bizonyos szempontból rosszabbak, mint a gyerekek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése