LizaGazdija

Szerintem fontos, hogy a tanulás legelejétől fogva minél több angol szöveget halljon a nyelvtanuló, és ennek egyik legjobb formája, ha filmet nézünk. Ezen a ponton még nem 90 perceset, de még csak nem is 20 perces sorozatepizódot, hanem 5-6 perces szösszeneteket. Néha Mr. Beant, néha A rózsaszín párducot, ma az IT Crowd második részéből három jelenetet, ilyesmik. Minden alkalommal elmondom, hogy nem baj, ha nem fogják végig érteni az egészet, nem is ez a cél, hanem az, hogy egyszerre hallják és olvassák az angol szöveget (mármint általában van felirat), és a legfontosabb pontokat ki tudják következtetni a látottak alapján. És akkor van pre-teach, amikor megnézünk néhány szót, ami nagyon kell ahhoz, hogy az általuk ismert szavakból összeállított igaz-hamis állításokra tudjanak válaszolni (persze azért még a videó előtt átnézzük az állításokat, van-e bármilyen új szó), majd megnézzük a részleteket, és van olyan diák, aki hozzá sem kezd a feladathoz, hanem megsértődik, hogy ő ebből semm...

Közeledik a szeptember, közeledik az összeköltözés. Még nem világos, hol fogunk lakni, mármint az sem, melyik városban. Felmerült, hogy menjünk St. Pöltenbe, mert akkor Tomi meg tudja tartani a mostani munkahelyét, ami azért jó, mert aggódik, hogy Bécsben talál-e (talál, számomra nem kérdés), és jót talál-e (ez meg szerintem is lutri). Nekem igazából olyan szempontból nem lenne rossz Pölten, hogy onnan 20-30 perc alatt a sulihoz ér a vonat, de sokkal stresszesebb lenne az utazás, mert ha kimarad vagy késik a vonat, akkor nem érek be az órámra - az biztos, hogy nem fogok több vonattal előbb indulni, mint szükséges, mert akkor az a fordítóidőmből vonódik le. Most meg, ha kimarad vagy késik az S-Bahn, 5-10 perc múlva jön a következő, szóval semmiképp sem késhetek el. Hazautazás szempontjából sem egyértelműen nyerő Pölten, mert 1. sokkal messzebb van onnan mindkettőnk otthona, 2. sokkal drágább is a hazaút (esetemben majdnem kétszer annyiba kerül). Ilyenek jutottak eszembe, hogy most p...

Vajon jár valamiféle büntetés annak az országnak, amelyik sok évvel az esemény előtt megnyeri az olimpia rendezési jogát, és aztán ilyen-olyan okokból nem sikerül normálisan felkészülnie rá? Már azon túl, hogy a következő sok évben, remélem, nem rendezhet hasonló eseményt. Nagyon durva, ami Brazíliában történik. Remélem, azért meg lehet rendezni az olimpiát, és minden versenyző meg látogató túl is fogja élni.

Amikor egy A1-es tanfolyam egyik diákja, aki ráadásul még életében nem tanult angolul, az első napon ott van, majd lebetegszik, két hétig kimarad, aztán a harmadik hét első napján, összesen tehát 36 mulasztott óra után visszajön, na, az például kemény. Hallgatónak és tanárnak egyaránt.

Értem az összefüggéseket, tényleg, és tudom, hogy önszántamból kapcsoltam be a telefonomon a helymeghatározást. Ettől még hátborzongatónak tartom, hogy a Facebook oldal a 15 süße Minuten névre hallgató kávézót reklámozza nekem, a telefonom meg külön értesítést küld, hogy értékeljem a Hotel Moser Pöchlarnt, és ezzel segítsek másoknak. Előbbi helyen egyszer ittunk egy kávét Tomival, utóbbi előtt meg szombaton ültem kb. egy órát, és vártam Tomit (aki mindig odaér értem 11-re, amikorra megjövök a vonattal, de szombaton brutál napjuk volt, és fél 12-ig kellett dolgoznia, és mivel busz ilyenkor már nincs, meg kellett várni őt.) A hotel előtt amúgy odajött hozzám egy vadidegen srác, és szóba elegyedett velem, na, az is elég creepy volt. Közepesen voltam ideges, mert az utca túloldalán lévő állomásépülettel ellentétben, ahonnan azért jöttem ki, mert három huszonéves srác üldögélt tőlem nem messze, és veszélyben éreztem magam a tök üres épületben, a hotelben még bőven volt élet, ki-be járkáltak...

Sokadszor érzem azt, hogy ez a nekem való nap - érzésre olyan, mintha egy hét lett volna, és alig látok a fáradtságtól. Tegnap kalandosan értem haza, talán máskor megírom, mindenesetre 1-kor kerültem ágyba. Ma meg 6-kor keltem. 8-ra mentem a szüleimhez ezt-azt intézni, pl. elhoztam a Csehországból gyógyultan hazakerúlt laptopomat, és nagyon boldog vagyok vele. Nem mintha a másikat nem szeretném. 9:40-kor találkoztunk volna Blankával az Alleenál, csak én elkéstem. Most sem értem, hogy nem értem oda 50 perc alatt. De azért tök jó volt együtt lenni, beszélgetni. Aztán bevásároltam, mert még nem tudom, hogyan alakul a hétfő, és inkább legyen kajám Bécsben, mint ne. Aztán hazarohantam, letettem a gépemet. Aztán kozmetikusnál voltam (de jó volt, ha tudnátok...), majd a szakadó esőben hazaballagtam. A recepciós lány adott egy kissé rozoga, náluk felejtett ernyőt, így nem ment tönkre a könyvem :) (Agyam már pihen, a borult ég láttán arra gondoltam, remélem, nem ázom meg, de az nem ...

Ne legyen az angolon kívüli egyéb foglalkozás, amit a kurzus kínál (nem fejtem ki, miért kínálja, de kínálja, és szerintem tök logikus kellene, hogy legyen annak, aki benne van), inkább beszélgessünk akkor már angolul. A1-es szintű csoportról beszélünk. Oké. Kicsit tele a bakancsom így péntek délutánra, rég láttam ennyi rém kritikus, örökké elégedetlen embert egy rakáson.