Creepy

Értem az összefüggéseket, tényleg, és tudom, hogy önszántamból kapcsoltam be a telefonomon a helymeghatározást. Ettől még hátborzongatónak tartom, hogy a Facebook oldal a 15 süße Minuten névre hallgató kávézót reklámozza nekem, a telefonom meg külön értesítést küld, hogy értékeljem a Hotel Moser Pöchlarnt, és ezzel segítsek másoknak. Előbbi helyen egyszer ittunk egy kávét Tomival, utóbbi előtt meg szombaton ültem kb. egy órát, és vártam Tomit (aki mindig odaér értem 11-re, amikorra megjövök a vonattal, de szombaton brutál napjuk volt, és fél 12-ig kellett dolgoznia, és mivel busz ilyenkor már nincs, meg kellett várni őt.) A hotel előtt amúgy odajött hozzám egy vadidegen srác, és szóba elegyedett velem, na, az is elég creepy volt. Közepesen voltam ideges, mert az utca túloldalán lévő állomásépülettel ellentétben, ahonnan azért jöttem ki, mert három huszonéves srác üldögélt tőlem nem messze, és veszélyben éreztem magam a tök üres épületben, a hotelben még bőven volt élet, ki-be járkáltak emberek, és az egyik pincér többször is rám nézett, főleg, amikor látta, hogy odajött hozzám a srác. Amúgy a srácban sem volt rossz szándék - pakisztáni menekült, és a nyelvtanulásról beszéltünk, mert nagyon akar itt dolgozni, de csak akkor lehet, ha nagyon jól tud németül, ezért tanfolyamra jár, és nehéznek érzi a nyelvet. Azért meglátszott rajta, hogy alapvetően négy nyelven tud (pastuul, urduul, hindiül és angolul), mert amikor egy egész kicsit beszélt németül, az nekem tök jónak tűnt. Csak még keveset tud.

De visszatérve az eredeti témához - nem szeretem ezt, örülnék, ha csak tudomásul venné a telefon, hogy hol látott, és nem akarna utána az alapján reklámozni. De hát nyilván ebben (is) van a pénz.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk