LizaGazdija

Két hete Bud Spencer, múlt héten Esterházy Péter, ma  Somló Tamás . Nem tetszik, nagyon nem. Ráadásul ketten közülük még csak nagyon idősek sem voltak. Olyan szomorú ez :( A három (?) évvel ezelőtti Cirkuszok Éjszakáján ezt énekelte Somló Tamás gólyalábon állva éjfélkor. Élmény volt látni és hallani :)

Nem egyszerű a tanárok élete, de azért igyekszem. A szinte használhatatlan könyv és az a tény, hogy kezdő csoportokban nem vagyok elég rutinos, eléggé megnehezíti a dolgomat, viszont erősen bízom benne, hogy bele fogok jönni ebbe. Csak nagyon-nagyon-nagyon át kell gondolni minden lépésemet, és mivel 200 perces órákat tartok, ez elég időigényes. Azért a mai óra már _majdnem_ olyan volt, hogy elégedett legyek magammal. Ja, és feltalálhatnám azt a mondást, hogy régen elveim voltak, most kezdő csoportom van. Tökre nem szerettem volna fordítási feladatokat csináltatni velük, aztán mégis kénytelen leszek, mert be kell látnom, hogy különben végük van, rosszul érzik magukat, pánikba esnek. Nem hiszik el nekem, hogy nem kell minden szót érteni, én meg mára eljutottam odáig, hogy ám legyen - azt eddig is tudtam, hogy mindegyik tanár fordíttat a csoportjaival, az anyanyelviek is, hát akkor fordítsanak az én hallgatóim is. Remélem, megnyugszanak tőle, és elhiszik végre, hogy ügyesek. Aztán a CELTA...

Ma reggel olvastam egy számomra teljesen ismeretlen írónő halálhírét . Áprilisban eltűnt a kutyájával együtt, majd múlt héten megtalálták a földi maradványaikat a házuk közelében, és letartóztatták a nő élettársát, mert ő a gyanúsított. Ez már önmagában is szörnyű, de aztán még kutakodtam egy kicsit, hogy ki volt ez a nő, és kiderült, hogy nem volt egyszerű az élete, mégis arra használta az energiáit, hogy másoknak egyszerűbb legyen. Öt éve egy nyaraláson vízbe fulladt a férje, és ő blogírásba kezdett, abban segített másoknak, hogyan lehet feldolgozni a gyászt, honnan lehet ehhez segítséget szerezni, ilyesmi. Nyilván nem vagyok rendőrség, nem tudhatom, mi történt, de ha az van, ami látszik, ismét felmerül bennem a kérdés, miért nem lehet elhagyni azt, akivel nem jó, miért kell megölni. Beteg emberek vannak, tényleg.

Csak elég sűrűre sikerült a hét, és úgy nézem, ez mindig ilyen lesz, legalábbis amíg kezdő csoportom van. A tankönyvünk használhatatlan, eleve teljesen nélkülöz minden logikát a felépítése, és ennél már csak az nagyobb gáz, hogy miután hozzávagdos a kedves nyelvtanulóhoz kb. minden magyarázat nélkül ilyen aprócska témákat, hogy there is / there are, Present Simple, stb., még csak be sem gyakoroltatja ezeket. Ez viszont azt jelenti, hogy nekem rettenetesen sok kiegészítő anyagot kell előtúrnom a nem kis tárházamból, szóval kb. öt-hat könyvből próbálok összegyúrni egy használható órát, ami bizony nem kevés idő. Ráadásul napi 4x50 perc heti ötször bizony nem kevés, és hiába gyakoroltatok agyon mindent, még így is rengeteg minden belefér, szóval szegényeknek zsong a fejük, amit nem csodálok. Mondjuk, erre azért számíthattak, amikor bevállalták a heti 20 órás tanfolyamot. A lakást még mindig nem szeretem, sem a lakótársat. Idegesít, hogy minden nyikorog és/vagy szétesik abban a nyomorult ...

Öt éve kellett elaltatni Lizát, szintén egy hétfői napon. Ezt a képet tettem ki akkor róla: Durva, milyen gyorsan telik az idő, és már öt éve nincs kis Lizánk.

Tomi többnyire dolgozott, és én is. Fordítottam 15 oldalt, aztán összeraktam a holnapi óra kiegészítő anyagait aszerint, hogy mit szeretnék kinyomtatni, és mit szeretnék kivetíteni. Tomi fél 4-kor elborult arccal jött haza, azt hittem, nagyon fáradt, de nem, illetve nem csak - nagyon ki volt akadva. Ugyanis közölte vele a szálloda tulaja 11-kor, hogy még ma át kell költöznie egy egyszemélyes szobába, két szobalány (akik nem rokonok, csak ismerik egymást, együtt érkeztek, ja, egyikük 35, másikuk 50 éves) beköltözik az ő franciaágyas szobájába, és mindezt azért, mert holnap érkezik egy új dolgozó, akinek kell egy egyágyas szoba. Szerintem ez nem normális dolog. Csak jó lenne, ha nem aznap szólnának, hogy a Zimmerstundét nem lehet pihenésre fordítani, mert költözni kell, és szerintem az sem oké, hogy két felnőtt nőt egy szobába, ráadásul egy franciaágyba költöztetnek azon az alapon, hogy úgyis ismerik egymást. Végül is kb. másfél óra alatt áthordtuk Tomi dolgait a másik szobába, majd ...

Elkészült az oklevelem, gondoltam, megmutatom.