Ma sem unatkoztunk
Tomi többnyire dolgozott, és én is. Fordítottam 15 oldalt, aztán összeraktam a holnapi óra kiegészítő anyagait aszerint, hogy mit szeretnék kinyomtatni, és mit szeretnék kivetíteni.
Tomi fél 4-kor elborult arccal jött haza, azt hittem, nagyon fáradt, de nem, illetve nem csak - nagyon ki volt akadva. Ugyanis közölte vele a szálloda tulaja 11-kor, hogy még ma át kell költöznie egy egyszemélyes szobába, két szobalány (akik nem rokonok, csak ismerik egymást, együtt érkeztek, ja, egyikük 35, másikuk 50 éves) beköltözik az ő franciaágyas szobájába, és mindezt azért, mert holnap érkezik egy új dolgozó, akinek kell egy egyágyas szoba. Szerintem ez nem normális dolog. Csak jó lenne, ha nem aznap szólnának, hogy a Zimmerstundét nem lehet pihenésre fordítani, mert költözni kell, és szerintem az sem oké, hogy két felnőtt nőt egy szobába, ráadásul egy franciaágyba költöztetnek azon az alapon, hogy úgyis ismerik egymást.
Végül is kb. másfél óra alatt áthordtuk Tomi dolgait a másik szobába, majd lementünk Pöchlarnba, ahol beültünk a szokásos kávézónkba, és fagyiztunk egyet. Ma nem voltak topon a felszolgálók, alig párszor találták el, mit melyik asztalra hoznak, általában végigzarándokolták az asztalokat az adott itallal vagy fagyikehellyel, és mindenkit megkérdeztek, ő rendelte-e. Amúgy egyszerre ötnél több asztal nem volt foglalt. Szóval ez nem az ő napjuk volt.
Tomi aztán kivitt az állomásra, ahol is felfedeztem, hogy a vonatot, amivel el akartam jönni, törölték, és majd csak fél órával később lesz következő vonat. Sebaj, elüldögéltem, elvoltam. Így is hazaértem fél 9-re, még az sem olyan szörnyen késő.
Aztán gondoltam, még itthon kinyomtatom azokat a papírokat, amiket holnap ki akarok osztani, hogy holnap már csak fénymásolni kelljen a suliban. Erre meghalt a nyomtatóm. Kifogyott belőle a papír, újratöltöttem, és azóta állítja, hogy offline. Akármit csinálok vele, akkor is. Már újratelepítettem, tojik arra is. Mindent kihúztam, szétszedtem, összeraktam, visszadugtam, semmi. Nem vagyok ideges, csak egy pöttyet. Az egy dolog, hogy most már másfél hete nem szkennel, de hogy nyomtatóként is bedobja a törölközőt... És nem értem, mi a fene a baja, hát eddig működött, és nem változott semmi. Grrrr. Sebaj, majd még korábban megyek akkor holnap, hogy még nyomtatni is legyen idő fénymásolás előtt. Szuper lesz.
Tomi fél 4-kor elborult arccal jött haza, azt hittem, nagyon fáradt, de nem, illetve nem csak - nagyon ki volt akadva. Ugyanis közölte vele a szálloda tulaja 11-kor, hogy még ma át kell költöznie egy egyszemélyes szobába, két szobalány (akik nem rokonok, csak ismerik egymást, együtt érkeztek, ja, egyikük 35, másikuk 50 éves) beköltözik az ő franciaágyas szobájába, és mindezt azért, mert holnap érkezik egy új dolgozó, akinek kell egy egyágyas szoba. Szerintem ez nem normális dolog. Csak jó lenne, ha nem aznap szólnának, hogy a Zimmerstundét nem lehet pihenésre fordítani, mert költözni kell, és szerintem az sem oké, hogy két felnőtt nőt egy szobába, ráadásul egy franciaágyba költöztetnek azon az alapon, hogy úgyis ismerik egymást.
Végül is kb. másfél óra alatt áthordtuk Tomi dolgait a másik szobába, majd lementünk Pöchlarnba, ahol beültünk a szokásos kávézónkba, és fagyiztunk egyet. Ma nem voltak topon a felszolgálók, alig párszor találták el, mit melyik asztalra hoznak, általában végigzarándokolták az asztalokat az adott itallal vagy fagyikehellyel, és mindenkit megkérdeztek, ő rendelte-e. Amúgy egyszerre ötnél több asztal nem volt foglalt. Szóval ez nem az ő napjuk volt.
Tomi aztán kivitt az állomásra, ahol is felfedeztem, hogy a vonatot, amivel el akartam jönni, törölték, és majd csak fél órával később lesz következő vonat. Sebaj, elüldögéltem, elvoltam. Így is hazaértem fél 9-re, még az sem olyan szörnyen késő.
Aztán gondoltam, még itthon kinyomtatom azokat a papírokat, amiket holnap ki akarok osztani, hogy holnap már csak fénymásolni kelljen a suliban. Erre meghalt a nyomtatóm. Kifogyott belőle a papír, újratöltöttem, és azóta állítja, hogy offline. Akármit csinálok vele, akkor is. Már újratelepítettem, tojik arra is. Mindent kihúztam, szétszedtem, összeraktam, visszadugtam, semmi. Nem vagyok ideges, csak egy pöttyet. Az egy dolog, hogy most már másfél hete nem szkennel, de hogy nyomtatóként is bedobja a törölközőt... És nem értem, mi a fene a baja, hát eddig működött, és nem változott semmi. Grrrr. Sebaj, majd még korábban megyek akkor holnap, hogy még nyomtatni is legyen idő fénymásolás előtt. Szuper lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése