LizaGazdija

nem vagyok magyar. Tökre zavar, hogy ezt időnként csak a fejemhez vágja valaki, még akkor is, ha nem közvetlenül nekem címzik, és sosem ismerőseim. Elköltöztem külföldre, nem vagyok magyar. Gond van azzal is, hová teszem/tenném azt a bizonyos ikszet, már csak ezért sem vagyok magyar. Most meg nem nézem az EB-t, mert nem szeretem a focit, és nem érdekel, erre most megint nem vagyok magyar, mert aki nem nézi a magyar meccseket, és nem énekli közben a Himnuszt, és nem szurkol teli torokból, az nem magyar. Hogyaszongya, "lájkolja ezt a posztot mindenki, aki magyar!", és tartozik hozzá egy kép a válogatottról. Ilyenből az elmúlt héten legalább hat, és ezt úgy, hogy nincs is időm Facebookot nyomkodni, tehát a hírfolyamom 90%-át nem is látom. Pedig én örülök, hogy ilyen jól áll a csapat, illetve mondjuk úgy, hogy kellemes meglepetés számomra, de nekem elég annyi ebből a történetből, hogy a Facebookon elolvasom, mi lett a meccs vége. Vajon lesz majd olyan is, amikor nem akarják más...

Összehoztam ma azt a négy magyar interjút, ami még hiányzott, és ezzel befejeztem telefonos pályafutásomat. Juhéj! Én úgy megkönnyebbültem, hogy többet nem kell menni, de tényleg. Az nem baj, ha van stressz, csak másmilyen jellegű legyen, ez nekem túl nyomasztó volt.

most kell nekik 19 darab magyar interjú, és nyilván én vagyok az egyetlen a csapatban, aki beszél magyarul. Nyilván nem sikerült megcsinálni a 19-et egy nap alatt, hiába tepertem, bár hozzáteszem, a 15 is személyes rekord*. Nyilván kénytelen leszek holnap is eljátszani ugyanazt a fejem nélkül, lóhalálában rohanást ovi-itthon-telefonálás útvonalon, mint ma, és holnap is csak úgy hirtelen magamba tömöm majd az ebédet, nem lesz nyugiban, lassan evés. Szurkoljatok nekem, hogy sikerüljön összekaparni valahogy 4 interjút, jó? Akkor a holnapi lehetne az utolsó munkanapom, és az iszonyú jó lenne, nem akarok már jövő hétfőn ezzel foglalkozni, le szeretném zárni ezt a munkát. Meh. Murphy, Murphy, ha egyszer a kezem közé kaplak... *Meg azt is hozzáteszem, hogy legjobban a kvótákat utálom. Legalább tíz olyan ember volt ma, aki beszélgetett volna velem, csak hát betelt a kvóta, elég ember volt már ilyen korcsoportból meg olyan irányítószámmal, ezért a második-harmadik kérdés után kivágta a pro...

Még májusban elhatároztam, hogy május végén kilépek a telefonálós munkából, amit aztán nem tettem, mert közben megnyugodtam. Most viszont az van, hogy tök fáradt vagyok, és bár valamiért két szabadnapot kaptam jövő hétre a hotelben, úgy érzem, nem bírom megcsinálni azt, hogy hétfőn és kedden is elmegyek telefonálni ovi után, mert akkor semmire, de semmire nem lesz időm, amíg Bécsben vagyok, és különben is, nekem ez a munka csak és kizárólag stresszt jelent. Úgyhogy most azon gondolkodom, megmondjam-e nekik már holnap a műszak kezdetekor, hogy szeretném, ha ez lehetne az utolsó napom náluk. Akkor kedden az ovi meg a Skype közt lenne legalább időm pihenni egy kicsit, meg esetleg vásárolni meg főzni. Amúgy ha nem holnap lépek ki, akkor kedden, mert jövő héten tutira nem telefonálok, hanem örülök neki, hogy vége a hotelnek, plusz kipihenem az utolsó ovis órákat, azután meg már kezdődik a nyelviskola, hála az égnek, és többet nem fog beleférni a telefonálás. Szóval most nem tudom, mi legyen...

Ez volt az eddigi legkeményebb napom a hotelben. Megcsináltam 15 szobát a terhes kolléganővel, aztán átküldtek a másik épületbe, ahol amúgy lenni szoktam - délután 3-kor a 31 elutazós, kétágyas szobából még volt 16. Merthogy esküvő volt tegnap, és szinte minden vendég késői checkoutot kért, úgyhogy délben még mindenki a szobájában volt, akkor tudott elkezdeni dolgozni a kolléganőm. Nem tudom, miért nem hívott át már az elején, de mindegy is, a lényeg, hogy délután 3-kor 16 szoba brutális, két okból kifolyólag: 1. rajtam kívül mindenkinek 3-kor jár le a munkaideje (nekem 4-kor), és 3-kor nagyon nagy katasztrófa esetén is már visszafelé tartunk a főépületbe, és 2. nekem el kellett érnem a fél 6-os vonatot, és hát a siker erősen valószínűtlennek tűnt 3-kor. Végül az lett, hogy a végén hatan csináltuk egy darabig, aztán engem elküldtek, hogy elérjem a buszt, ami levisz a vonathoz. Nem tudom, a többiek meddig voltak még ott azzal a kb. 7-8 szobával, ami 4-kor még hátra volt, de biztos, hogy...

Ennyi van hátra a hotelben. Ez a négy nap még azért egészen jövő vasárnapig elhúzódik, de akkor is csak négy nap, és ennek nagyon örülök. Már tökre unom. Holnap ráadásul feltehetőleg meg fogunk szakadni - abban a hotelszárnyban, ahol én lenni szoktam az egyik kolléganőmmel, 31 szoba van, és holnap ebből mind elutazós lesz, ráadásul mindegyik dupla. Egy élmény lesz :) Érdekes módon senki sem rágott be, amiért elmegyek, senki sem néz csúnyán, kivéve a tulajdonost. Őt nagyon sajnálom egyébként, és nem akarnék a helyében lenni, hogy folyton alkalmazottat kelljen vadászni ilyen-olyan állásokra, mert mindig mindenki felmond. A csapatunkba érkezett a héten két új nő, de mivel, mint kiderült, rajtam kívül egy másik magyar lány is felmondott, plusz egy harmadik kollegina hamarosan elmegy szülni, megint mínusz egy embernél jár a főnök. Az új nők kapcsán csodálatos megint a hangulat, mindenki utál mindenkit, mindenki fúj a másikra, és valamiért mindenki nekem mondja, hogy a másik milyen köcsög....

"A konyhába nem süt be a nap, csak a búbánat."