Négy nap
Ennyi van hátra a hotelben. Ez a négy nap még azért egészen jövő vasárnapig elhúzódik, de akkor is csak négy nap, és ennek nagyon örülök. Már tökre unom. Holnap ráadásul feltehetőleg meg fogunk szakadni - abban a hotelszárnyban, ahol én lenni szoktam az egyik kolléganőmmel, 31 szoba van, és holnap ebből mind elutazós lesz, ráadásul mindegyik dupla. Egy élmény lesz :)
Érdekes módon senki sem rágott be, amiért elmegyek, senki sem néz csúnyán, kivéve a tulajdonost. Őt nagyon sajnálom egyébként, és nem akarnék a helyében lenni, hogy folyton alkalmazottat kelljen vadászni ilyen-olyan állásokra, mert mindig mindenki felmond. A csapatunkba érkezett a héten két új nő, de mivel, mint kiderült, rajtam kívül egy másik magyar lány is felmondott, plusz egy harmadik kollegina hamarosan elmegy szülni, megint mínusz egy embernél jár a főnök. Az új nők kapcsán csodálatos megint a hangulat, mindenki utál mindenkit, mindenki fúj a másikra, és valamiért mindenki nekem mondja, hogy a másik milyen köcsög. Én meg csak hallgatok, és igyekszem semleges válaszokat adni. Bár amikor az egyik fél azon töpreng hangosan, vajon a másik fél mitől van készen lelkileg, és a másik fél korábban elmesélte nekem, hogy egyik fél viselkedésétől, akkor azért erős a kísértés, hogy ezt megmondjam, de aztán arra gondolok, nem lenne jó, ha belefolynék ezekbe a dolgokba, ezért inkább hallgatok.
Az álláshoz kötelező két kurzusnak a végére értem, leadtam a dokumentációt, amiről nem tudom, jó-e, mert semmiféle támpontot nem kaptam, mindenesetre az oklevelek már megérkeztek, szóval bíznak bennem. (Nem, nem ezért érkeztek meg, tudom, persze.)
Ami még örömhír: megjelent két újabb fordításom, juhééééj!
Már tervezgetem, pontosan mikor menjek haza jövő utáni kedden. Annyira jó lesz! Kedden és csütörtökön is elmegyek edzésre, ezen kívül többnyire otthon szeretnék lenni anyuval és apuval. Esetleg még egy Balaton-átúszás, netán egy cirkusz, ilyesmi, de főleg otthon lennék. Mennék már, nagyon mennék...
Tomival megkaptuk itteni karrierem első közös szabadnapját csütörtökön. Elmentünk a múltkori kastélyba, hogy körbesétáljuk a kertjét, de az már délután 1-kor bezárt, így csak ittunk egy kellemes kávét/jeges kávét a kastély teraszán (nem volt csúnya a kilátás), megnéztük a trónörökös pár sírját (ezért nem szednek pénzt, ami nagyon szép tőlük), aztán átmentünk Melkbe. Múltkor nem volt időnk a teljes parkra, meg nagyon hideg is volt, úgyhogy megbeszéltük, hogy ha melegebb lesz, visszamegyünk. Négy euró a belépő, szóval nem vészes. Akkora a park, hogy térképet adnak hozzá, hehe :D Be is jártuk az egészet, és nagyon szép volt. Aztán Melkben ebédeltünk, majd vettünk ezt-azt a filmezéshez, és a szálláson megnéztük a Fapad című sorozat első részét Tomi javaslatára, majd a Kissyfurt az én javaslatomra. Vagy valahogy így. Kicsit összefolynak a napok, de az biztos, hogy az a szabadnap nagyon-nagyon jó volt. Nagyon jó együtt.
Az elmúlt pár napom amúgy úgy ért véget, hogy két film/sorozatrész közötti szünetben, este 8-9 körül, még az esti netezés előtt pislogtam egyet, aztán legközelebb órákkal később, késő éjjel ébredtem fel, de akkor meg mindjárt aludtam is vissza. Igazából a csütörtöki bealvás volt igazán vicces. 10 körül felkeltett Tomi, mondta, hogy aludni kéne, hogy reggel ne legyek fáradt, mire én összeszedtem minden viccességemet, és azt válaszoltam: "Már alszom", majd aludtam is tovább. Legközelebb 1-kor ébredtem fel, amikor a szólongatás sikertelensége miatt megpróbált ő maga úgy fordítani, hogy ne lógjon le az ágyról a felem. Azt hiszem, most jön elő, hogy nagyon elfáradtam a tízszeri hatkor kelésben, és azért vannak ezek a beájulások. Ma azért kerültem el ugyanezt, mert egyedül vagyok a szálláson, vagyis nem volt filmezés, vagyis bevettem magam a gép elé, fordítottam, befejeztem és elküldtem a beadandót, és válaszoltam egy tonna e-mailre, de még mindig a felére se annak, amire szeretnék.
Ja, és lett univerzális töltőm, működik is meg minden, szóval megmenekültem.
Érdekes módon senki sem rágott be, amiért elmegyek, senki sem néz csúnyán, kivéve a tulajdonost. Őt nagyon sajnálom egyébként, és nem akarnék a helyében lenni, hogy folyton alkalmazottat kelljen vadászni ilyen-olyan állásokra, mert mindig mindenki felmond. A csapatunkba érkezett a héten két új nő, de mivel, mint kiderült, rajtam kívül egy másik magyar lány is felmondott, plusz egy harmadik kollegina hamarosan elmegy szülni, megint mínusz egy embernél jár a főnök. Az új nők kapcsán csodálatos megint a hangulat, mindenki utál mindenkit, mindenki fúj a másikra, és valamiért mindenki nekem mondja, hogy a másik milyen köcsög. Én meg csak hallgatok, és igyekszem semleges válaszokat adni. Bár amikor az egyik fél azon töpreng hangosan, vajon a másik fél mitől van készen lelkileg, és a másik fél korábban elmesélte nekem, hogy egyik fél viselkedésétől, akkor azért erős a kísértés, hogy ezt megmondjam, de aztán arra gondolok, nem lenne jó, ha belefolynék ezekbe a dolgokba, ezért inkább hallgatok.
Az álláshoz kötelező két kurzusnak a végére értem, leadtam a dokumentációt, amiről nem tudom, jó-e, mert semmiféle támpontot nem kaptam, mindenesetre az oklevelek már megérkeztek, szóval bíznak bennem. (Nem, nem ezért érkeztek meg, tudom, persze.)
Ami még örömhír: megjelent két újabb fordításom, juhééééj!
Már tervezgetem, pontosan mikor menjek haza jövő utáni kedden. Annyira jó lesz! Kedden és csütörtökön is elmegyek edzésre, ezen kívül többnyire otthon szeretnék lenni anyuval és apuval. Esetleg még egy Balaton-átúszás, netán egy cirkusz, ilyesmi, de főleg otthon lennék. Mennék már, nagyon mennék...
Tomival megkaptuk itteni karrierem első közös szabadnapját csütörtökön. Elmentünk a múltkori kastélyba, hogy körbesétáljuk a kertjét, de az már délután 1-kor bezárt, így csak ittunk egy kellemes kávét/jeges kávét a kastély teraszán (nem volt csúnya a kilátás), megnéztük a trónörökös pár sírját (ezért nem szednek pénzt, ami nagyon szép tőlük), aztán átmentünk Melkbe. Múltkor nem volt időnk a teljes parkra, meg nagyon hideg is volt, úgyhogy megbeszéltük, hogy ha melegebb lesz, visszamegyünk. Négy euró a belépő, szóval nem vészes. Akkora a park, hogy térképet adnak hozzá, hehe :D Be is jártuk az egészet, és nagyon szép volt. Aztán Melkben ebédeltünk, majd vettünk ezt-azt a filmezéshez, és a szálláson megnéztük a Fapad című sorozat első részét Tomi javaslatára, majd a Kissyfurt az én javaslatomra. Vagy valahogy így. Kicsit összefolynak a napok, de az biztos, hogy az a szabadnap nagyon-nagyon jó volt. Nagyon jó együtt.
Az elmúlt pár napom amúgy úgy ért véget, hogy két film/sorozatrész közötti szünetben, este 8-9 körül, még az esti netezés előtt pislogtam egyet, aztán legközelebb órákkal később, késő éjjel ébredtem fel, de akkor meg mindjárt aludtam is vissza. Igazából a csütörtöki bealvás volt igazán vicces. 10 körül felkeltett Tomi, mondta, hogy aludni kéne, hogy reggel ne legyek fáradt, mire én összeszedtem minden viccességemet, és azt válaszoltam: "Már alszom", majd aludtam is tovább. Legközelebb 1-kor ébredtem fel, amikor a szólongatás sikertelensége miatt megpróbált ő maga úgy fordítani, hogy ne lógjon le az ágyról a felem. Azt hiszem, most jön elő, hogy nagyon elfáradtam a tízszeri hatkor kelésben, és azért vannak ezek a beájulások. Ma azért kerültem el ugyanezt, mert egyedül vagyok a szálláson, vagyis nem volt filmezés, vagyis bevettem magam a gép elé, fordítottam, befejeztem és elküldtem a beadandót, és válaszoltam egy tonna e-mailre, de még mindig a felére se annak, amire szeretnék.
Ja, és lett univerzális töltőm, működik is meg minden, szóval megmenekültem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése