Má' megin'

nem vagyok magyar. Tökre zavar, hogy ezt időnként csak a fejemhez vágja valaki, még akkor is, ha nem közvetlenül nekem címzik, és sosem ismerőseim. Elköltöztem külföldre, nem vagyok magyar. Gond van azzal is, hová teszem/tenném azt a bizonyos ikszet, már csak ezért sem vagyok magyar. Most meg nem nézem az EB-t, mert nem szeretem a focit, és nem érdekel, erre most megint nem vagyok magyar, mert aki nem nézi a magyar meccseket, és nem énekli közben a Himnuszt, és nem szurkol teli torokból, az nem magyar. Hogyaszongya, "lájkolja ezt a posztot mindenki, aki magyar!", és tartozik hozzá egy kép a válogatottról. Ilyenből az elmúlt héten legalább hat, és ezt úgy, hogy nincs is időm Facebookot nyomkodni, tehát a hírfolyamom 90%-át nem is látom. Pedig én örülök, hogy ilyen jól áll a csapat, illetve mondjuk úgy, hogy kellemes meglepetés számomra, de nekem elég annyi ebből a történetből, hogy a Facebookon elolvasom, mi lett a meccs vége.

Vajon lesz majd olyan is, amikor nem akarják mások megmondani, ki magyar és ki nem?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai