LizaGazdija

Hála a jó égnek ma nem azt a hosszú kérdőívet kellett csinálnom, ami még halál unalmas is, sőt nem is az újat, ami legalább ugyanolyan hosszú, és legalább ugyanolyan unalmas. Most megint van egy rövid, 5 perces, ami volt már régebben is, és ami szintén elég unalmas, de mivel csak 5 perc az egész, még pont kibírható. Személyes rekordot döntöttem, 11 emberrel sikerült interjút készíteni, és ma csak egy ember üvöltött a fülembe, de ő sem velem, hanem csak felizgatta magát a kérdőív kellős közepén azon, hogy a görögök, a törökök, a románok, a bolgárok, a spanyolok, a magyarok meg a még valakik milyen pofátlan módon pumpolják a gazdagabb országokat. Büszke voltam, mert a jelek szerint nem vette észre a kiejtésemen, hogy magyar vagyok. Ez az interjú mondjuk nem is 5 perc volt, hanem vagy 15, egy ponton már attól féltem, kénytelen leszek az irodában aludni. Ez a munka tök stresszes, nem szeretem. Stresszes, amikor rám csapkodják a telefont, stresszes, amikor megharagszanak, hogy telefonálni...

Amikor egy alig-ismerős megkeres, és elmeséli, hogy a nemrég született, kb. egy-két hónapos kisbabája még mindig kórházban van, és szívműtétre vár, és cumisüvegből meg szondán át tudják táplálni, de az orvosok és nővérek is azt mondják, hogy szépen fejlődik, úgyhogy nyilván nem lesz semmi baj... Nyilván támogatásra van szüksége, ezért osztja meg ezt velem, egy olyan emberrel, akit alig ismer, és én igyekszem is támogató lenni, biztatni, de azért szívesebben leledzenék továbbra is az édes tudatlanság állapotában. Jobb lenne nekem erről az egészről mit sem sejteni, ahogy eddig. Belegondolni sem szeretnék, milyen lehet a babának meg a családnak ez az egész. Rettenetes. Olyan jó lenne, ha nem lennének beteg gyerekek, hanem mindenki egészségesen születne.

Nagyon izgultunk Tomival, vajon jövő héten végre kapunk-e közös szabadnapot a hotelben. Nem kapunk - én egyáltalán nem. Ez azért poén, mert ugye azt ígérték, amikor idehívtak már májustól, hogy hétfőn és kedden mindig mehetek ovizni, plusz lesz egy szabadnapom minden héten, hogy ne dobjam fel a talpam. Na, hát nem lesz. Ez azt is jelenti, hogy a mai naptól számítva minimum 10 napot fogok szünet nélkül dolgozni, minimum tízszer egymás után fogok hajnali 6-kor kelni. Jó buli lesz, érzem. Tomi munkaidejével is játszanak, ahogy a csövön kifér, mondta is ma, hogy ő jövő héten beszél a főszakáccsal meg az én főnökömmel, hogy ugyan adjanak már nekünk közös szabadnapot így egy hónap után. De semmi gond, így is tudunk azért együtt lenni valamennyit, pl. minden éjjel együtt alszunk :D, meg ma levitt a fél 6-os vonathoz fél 5 után (én 4-kor végeztem, neki fél 6-ra kellett visszamennie dolgozni), és volt kerek 10 percünk arra, hogy beüljünk egy kávézóba egy kávéra ill. esetemben jeges kávéra. Kérd...

Fordítottam, tanítottam, mostam, kicsit költözködtem (az előző szobából áthurcoltam még pár dolgot ide), kitakarítottam az előző szobát, amennyire tudtam (nem találtam meg a porszívót, szóval a porszívózás még hátravan), futottam (megpróbáltam megkeresni azt a futóútvonalat, amit a hotel honlapja talált, de nem jártam sikerrel, talán majd legközelebb), és teljes négy órát Tomival voltam. Ennek felében aludt, mert teljesen ki van merülve szegény, a szeme alatt olyan árkok vannak, hogy hűha, és egyáltalán, ami nem is csoda, mert igen-igen sokat dolgozik, ráadásul idióta időbeosztásban. Megy az agyalás, hogy mi legyen, és csak egy dolog tűnik biztosnak: június 15-én felmondok, hogy június 30-án szabaduljak. A többit meglátjuk. Mindenesetre első dolgom lesz a Balaton-átúszás, úgy érzem, arra most nagyon nagy szükségem van. Nem bánnám, ha úgy alakulna, hogy most egy-két hónap Pest következik, de persze a céljaim szempontjából az lenne a legtutibb, ha összejönne az a nyelviskolai állás. Ak...

Elkezdődött az, amire nem számítottam. Pár napja mindenért én vagyok a hibás, azért is, amit más szúrt el. Nem tett törölközőt a szobákba a kolléganő? Hogy képzeltem, hogy nem tettem? (Igaz, még sosem engedtek bemenni a fürdőbe, de hát nyilván gondolatolvasással is foglalkozom, szóval tudhattam volna, hogy most már kötelező bemennem.) Nem zárta be az egyik szoba ajtaját a kolléganő? Mit képzelek, hogy nem zártam be? Ha onnan ellopnak valamit, azért engem vesznek elő! De... de... még sosem volt szabad bezárnom egy szobát sem, mert a kolléganő mindig megnézi az ágyakat. Válasz: ez maradós szoba, ezt nem nézi meg. Csak a konfliktuskerülés akadályozott meg abban, hogy ez legyen a reakcióm: "Hányszor voltál ott, amikor a kolléganővel dolgoztam? Ja, egyszer sem? Akkor miért hazudtolsz meg?" Úgy érzem magam, mint az óvodában, a legrosszabb fajta dedó ez. Tomi amúgy azon lepődött meg, hogy ez csak most kezdődött el, mindenesetre szerinte fél évig, esetleg egyig is eltart. Hahaaa! Azt...

Nem nagyon van kitartásom feltölteni őket ide is, sajnálom. 840-et kattintottam, ebből kb. 800 lett jó, és 75-öt válogattam ki. De mire az ide felszáguld, ráadásul nem tudom, hogyan lehetne mappaként berakni, és hát egy 75 kép hosszú bejegyzés azért vicc lenne... Lényeg a lényegben: ha érdekel titeket, miket láttunk, merre jártunk Blankával, akkor nézzetek el ide :) Megjegyzem, nem azért van az, hogy rólam akadnak képek, Blankáról meg egy sem, mert egy önző, beképzelt dög vagyok, hanem azért, mert Blanka nem szereti, ha fotózzák, én meg ezt (általában) tiszteletben tartom. A kendős képekről még annyit jegyeznék meg, hogy előző nap szép pirosra égett a mellkasom meg a karom (az egyik képen látható is, hogy csak úgy ropogok), úgyhogy másnap a magammal hurcolt, a farmerkabátomhoz hordott sálat szépen széthajtogattam, és azzal takartam magam, mert fájt a napsütés. Szerintem egész viccesen néztem ki vele. No de... Jó mulatást :)

És én nem szeretnék lemaradni róla. Ha itt maradok Taferlben, és kibírom szeptemberig (amire nulla esélyt látok), akkor lesz pénzem, viszont zsinórban a harmadik otthoni nyárból maradok ki. Tihanyi levendulafesztivál, tóúszások, Mesterségek Ünnepe, ismét pápá. (Jó, ez utóbbiról tavaly nem maradtam le, mert pont egy nappal előtte repültem haza Máltáról.) De nem is csak a nyárból való kimaradás rossz. Nekem kell a jó közérzethez, hogy elmehessek moziba, és megnézhessek filmeket. Általában nem sok olyan van egyszerre, ami érdekel, de most ott a Bazi nagy görög lagzi második része (az első részt hatalmas baráti társasággal néztük meg, anyuék barátaival és a gyerekeikkel, óriási élmény volt, ezért maradt fontos számomra maga a film is), az Alice Tükörországban, jön a Dory nyomában, a háziállatos animációs film... Tudom, nézzem meg ezeket apránként, amikor Bécsben vagyok, de én nem akarok németül filmet nézni. Hallok elég német karattyolást, kikapcsolódni magyarul vagy angolul szeretnék. N...