Telefonálás
Hála a jó égnek ma nem azt a hosszú kérdőívet kellett csinálnom, ami még halál unalmas is, sőt nem is az újat, ami legalább ugyanolyan hosszú, és legalább ugyanolyan unalmas. Most megint van egy rövid, 5 perces, ami volt már régebben is, és ami szintén elég unalmas, de mivel csak 5 perc az egész, még pont kibírható. Személyes rekordot döntöttem, 11 emberrel sikerült interjút készíteni, és ma csak egy ember üvöltött a fülembe, de ő sem velem, hanem csak felizgatta magát a kérdőív kellős közepén azon, hogy a görögök, a törökök, a románok, a bolgárok, a spanyolok, a magyarok meg a még valakik milyen pofátlan módon pumpolják a gazdagabb országokat. Büszke voltam, mert a jelek szerint nem vette észre a kiejtésemen, hogy magyar vagyok. Ez az interjú mondjuk nem is 5 perc volt, hanem vagy 15, egy ponton már attól féltem, kénytelen leszek az irodában aludni.
Ez a munka tök stresszes, nem szeretem. Stresszes, amikor rám csapkodják a telefont, stresszes, amikor megharagszanak, hogy telefonálni mertem, és stresszes, amikor valaki végre szóba áll velem, mert el ne rontsak valamit, és meg ne unja a delikvens a beszélgetést a történet felénél, mert akkor fújhatom az interjút. Ja, és stresszes az egész a csoportvezetők miatt is, akiket nem kedvelek, mert iszonyú ridegek és távolságtartók, és úgy kezelnek minket, mint valami legalja nyomikat. Példa. Érkezéskor be kell "csekkolni" - kopogsz az iroda nyitott ajtaján, majd vársz, hogy pár perc múlva rád emeljék a tekintetüket. Ma nem az irodában volt a nő, hanem az egyik teremben beszélgetett. Onnan, ahol állt, pontosan látta a gyülekező, becsekkolásra váró kollégákat. Nem az volt a fura, hogy beszélgetett tovább, hiába látta, hogy várnak rá, hanem az, hogy egy mosolyt nem eresztett meg felénk, annyit sem mondott, hogy oké, pár perc és jövök. Ez szerintem gáz.
Ma írtak a nyelviskolától, amelyikkel március óta azon szenvedünk, hogy akkor most végre lesz-e olyan igazolás, amit elfogadnak, és most először megjelent az e-mailben a szerződés szó. Kicsit merek bizakodni. Persze még meg kell csinálni a két tanfolyamot 300 euró értékben, ezzel kapcsolatban holnap hívom az illetékest, mert nála online is végezhető mindkét csoda, ami nekem igen jól jönne.
Már most tök álmos vagyok, pedig még csak kétszer keltem 6-kor ebben a körben. Még van 8 alkalom, juhú!
Ez a munka tök stresszes, nem szeretem. Stresszes, amikor rám csapkodják a telefont, stresszes, amikor megharagszanak, hogy telefonálni mertem, és stresszes, amikor valaki végre szóba áll velem, mert el ne rontsak valamit, és meg ne unja a delikvens a beszélgetést a történet felénél, mert akkor fújhatom az interjút. Ja, és stresszes az egész a csoportvezetők miatt is, akiket nem kedvelek, mert iszonyú ridegek és távolságtartók, és úgy kezelnek minket, mint valami legalja nyomikat. Példa. Érkezéskor be kell "csekkolni" - kopogsz az iroda nyitott ajtaján, majd vársz, hogy pár perc múlva rád emeljék a tekintetüket. Ma nem az irodában volt a nő, hanem az egyik teremben beszélgetett. Onnan, ahol állt, pontosan látta a gyülekező, becsekkolásra váró kollégákat. Nem az volt a fura, hogy beszélgetett tovább, hiába látta, hogy várnak rá, hanem az, hogy egy mosolyt nem eresztett meg felénk, annyit sem mondott, hogy oké, pár perc és jövök. Ez szerintem gáz.
Ma írtak a nyelviskolától, amelyikkel március óta azon szenvedünk, hogy akkor most végre lesz-e olyan igazolás, amit elfogadnak, és most először megjelent az e-mailben a szerződés szó. Kicsit merek bizakodni. Persze még meg kell csinálni a két tanfolyamot 300 euró értékben, ezzel kapcsolatban holnap hívom az illetékest, mert nála online is végezhető mindkét csoda, ami nekem igen jól jönne.
Már most tök álmos vagyok, pedig még csak kétszer keltem 6-kor ebben a körben. Még van 8 alkalom, juhú!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése