LizaGazdija

Éreztem én, hogy még semmi sem biztos. Mára kiderült, hogy a pölteni iskola nem téríti az útiköltségemet, ami napi 24, bérlettel havi kb. 130 euró. A válasz nagyon izgalmas volt arra a kérdésemre, hogy van-e lehetőség az ingázás térítésére: nincs, mert Pölten a szolgálatteljesítés helye lenne. Ezt konkrétan még most sem értem - ha Pöltenben kell dolgozni, nyilván ott van a szolgálatteljesítés helye, és attól leszek ingázó, hogy a lakhelyem meg Bécsben van. Tényleg fogalmam sincs, mit akartak mondani ezzel a válasszal, mindenesetre visszamondtam a munkát. Persze sokat gondolkodtam ezen, mert kell az állás, mert dolgozhatnék, lenne fizetésem, a két kötelező tanfolyamból az egyiket ingyen adnák, a másik 60 euró lenne (amúgy a kettő kb. 300, és kb. mindenhol kérik). De ha kb.5-600 eurót keresek, nem akarom a negyedét-harmadát utazásra költeni. Otthon persze simán lehetne, hogy nem fizetik az ingázást, de ez Ausztria, ahol törvény van rá, hogy kötelező nekik, és nem szeretnék lényegesen h...

- Elvileg felvettek egy céghez, ahol ovisoknak taníthatok majd angolt heti két délelőtt, ugyan nem Bécsben, de Bécs után az első kisvárosban. Azért csak "elvileg", mert még nincs szerződés, az ovik még nem okézták le a dolgot, nem kaptam még részleteket, nincs még meg a kezdés dátuma, stb., de a cég már gyűjti az infót, és hamarosan keres. - Elvileg felvettek a pölteni sulihoz is, ahol nem voltak túl kedvesek az interjún. Végül is nem kapok csoportot, hanem helyettes leszek, de az is heti 10 óra. Lesz majd tanfolyam jövő héten, aláírjuk a szerződést, és remélem, viszonylag hamar lehet kezdeni. - Ebből a két munkából meg fogok tudni élni. Félretett pénzt euróban még nem fogok keresni, de már az is csupa öröm, hogy végre nem a megtakarított pénzemet meg a forintomat kell majd költenem. - Hamarosan végére érek a mostani könyvnek, amiért fogok kapni fizetést. - A következő könyv már most megvan, elvileg nem lesz üresjárat a kettő között. - Ősszel meg fog jelenni az a könyv, ...

Tomi már az állandó munkahelyén van, ami nem Tirol, és az első héten mindjárt két részletben kapta meg a két szabadnapját, az elsőt mára. Mivel tegnap este kicsit korábban végzett, mindjárt be is jött Bécsbe, hogy a mai napot végig együtt tudjuk tölteni. És ha már ilyen jól alakult, mára beterveztük a Haus des Meerest, ami az itteni Tropicarium. Egy toronyban rendezték be 50 éve, de nem akármilyen toronyban - még a II. világháború idején építették óvóhelynek. Ezen meglepődtem, mert eddig csak légó pincék ről hallottam, ilyen célból épített tornyokról sosem. Az épület kívülről nem túl szép (na, jó, csúnya, de persze nem is szépségversenyre készült), belülről viszont gyönyörű. 11 emeletes, mindegyik emeleten mindenféle halak, rákok, kígyók és persze növények kaptak helyet. Nagyon érdekes, elég jól lekötött mindkettőnket pár órára. A két legfelső szinten is elég sokáig elvoltunk, mert onnan meg csodálatos kilátás nyílik Bécsre. Persze vannak képek is. Miután végigjártuk a torony minden ze...

Nagyon szép, megható mese arról, hogy a szerelem nem kalitka, és hagyni kell egymást repülni. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy ennyire kell hagyni, de a vélemények persze különbözőek lehetnek. Én mindenesetre azt gondolom, hogy amit a lány vár a fiútól, azt senki sem várhatja a szerelmétől. Amit ő kér, az túl sok. Hogy a fiú mégis minden óhaját teljesíti, az szerintem nem okos dolog, de persze lehet, hogy hosszú távon megéri. Meg aztán lehet ezt a kapcsolatot a lány szemszögéből nézni, és úgy érezni, hogy a fiú kér túl sokat. Hogy a lány mégsem teszi meg, amit a szerelme kér, az mindenesetre elgondolkodtató. De bizonyára mindkettő tudja, mit miért tesz, és valójában nem nehéz happy endet képzelni a történetük végére. Gyönyörűek az illusztrációk, nagyon jól illeszkednek a mese hangulatához. A nyelvezet is csodálatos, ízes, mint egy igazi népmese. Jólesett ez a történet, szinte biztos, hogy fogom még olvasni.

Sajnos nem tudok úgy haladni, ahogy szeretnék, szét vagyok esve. Azért ma csak sikerült 40 oldal, és már csak 61 van hátra. De várom a végét, hajjaj! Ez minden könyvnél így van. Amikor 100 oldal alá kerülök, alig várom az utolsó sort. Ha a végére érek, ami várhatóan csütörtökön lesz, már csak újra kell olvasnom kétszer (kb. 4 napot szánnék rá), és kész, vége. Ennek a hősnőnek sem ártana, ha valaki kicsit megcibálná a haját, csak úgy finoman, de hát a naiváknál ez már csak így van. Legalább jól felvágták a nyelvét, és szerez vidám pillanatokat, amikor nem fogom a fejem, amiért ilyen buta. (És őt is okosnak szánták, azt érzem a szövegből. Nem értem.) Annyira megjött a kedvem a Vivicittához, hogy megnéztem, milyen távok lesznek a félmaratonon kívül, és kiderült, hogy a hosszú futások nem is szombaton, hanem vasárnap vannak, és lehet indulni 10 km-en is. Hmm, hmm. Csábító. Szerintem menne, bár nem készültem rá. Azért még meglátjuk, hogyan alakul a hétvége. És felmerül az örök kérdés, mis...

De tényleg. Aznap lesz - a Fitness Éjszakája több száz ingyenes edzéssel, - félmaratoni és egyéb távokon futóverseny, - a Filmharmonikusok koncertje egy csomó csodás filmzenével, valamint - a Cirkusz Világnapja, amelyet a Fővárosi Nagycirkusz is megünnepel. Én meg csak kapkodom a fejem, és nem tudok döntésre jutni, mert még az sem biztos, hogy bármelyik programra is eljuthatok ezek közül, mert lehet, hogy aznap családi ünneplés is lesz otthon.

Ma kiderült, hogy a tavasz ebben a lakásban is hangyákkal érkezik, csak itt sokkal durvább a helyzet, mert ezek a hangyák legalább kétszer akkorák, mint az otthoniak. De jó is ez, nem tudtam már, mi hiányzik :)