LizaGazdija

Át akartam tenni a Kindle-re az új könyvet, amit majd le kell fordítanom, hogy tudjam olvasni holnap a vonaton. Megpróbáltam átküldeni a Kindle-re mindenféle módon, ami működni szokott, de sehogy sem lett jó - az első két-három oldal mindig okés volt, aztán feje tetejére állított, hatos betűmérettel írt szöveg következett. Elég sokáig tartott, mire rájöttem az okra - képekből csinálták a pdf-et. Gondoltam, ha már a konvertálás nem segít, akkor kijelölöm az egész pdf-et egy CTRL+A-val. Így is tettem, be is szúrtam egy doc-ba - és csak az első oldal volt ott :D Én meg nem fogom ezt 365-ször eljátszani, az is tuti. Viszont hiába konvertálom át _bármivé_, mindig az a vége, hogy kijön egy 340 MB-os fájl, amit aztán nyugodtan feltehetek a Kindle-re, nem is érzékeli, ami nem lep meg. Majd elolvasom laptopról. Jó lesz.

Éppen egy tök jó albumot hallgattam a youtube-on ( Disney-dalok zongorán ), amikor váratlanul arra kaptam fel a fejemet, hogy a bölcsődal szól a fülembe, az, amit a zenedobozkám játszott. Műanyag kis doboz volt, rajta mindenféle aranyos figurák (rájuk már csak homályosan emlékszem), az alján egy műanyag karika lógott, és ha azt meghúztam, akkor zenélt, és onnan lehetett tudni, mennyi van még hátra a dalból, hogy fokozatosan visszahúzódott a zsinór. Azt hiszem, a karika egy idő után le is szakadt róla. Emlékszem, sokszor úgy aludtam el, hogy a kezembe vettem ezt a kis dobozkát, és végtelenítve játszattam vele a dalt. Szóval teljesen megdöbbentem, mert fogalmam sem volt róla, hogy ez egy Disney-dal. Pedig de. A Sherman-fivérek komponálták 1964-ben, és a Disney vidámparkokban az egyik játék háttérzenéje . Róla van szó, "It's A Small World After All". Az első versszak zenéjét játszotta a dobozom, ami egyébként azóta is megvan, valahol a padláson kallódik otthon.

- Megjött a CELTA-bizonyítványom! Apu átvette és beszkennelte nekem, úgyhogy mostantól ezt is lehet küldözgetni iskoláknak. Az oktatók nagyon szépeket írtak rólam, örülök neki, és a Pass B-m is megmaradt a cambridge-i ellenőrzés során. (Ja, merthogy van maga a bizonyítvány, meg van egy szöveges értékelés.) - Megjött a szerződésem, így most már 98%-ig biztos vagyok benne, hogy meg fog jelenni az a könyv, amiről még mindig nem mondok semmit, mert ilyenkor derül ki, hogy nem gyengén babonás vagyok. De ha megjelenik, megmutatom, megígérem. - Úgy néz ki, lett mellékállásom. Ha minden jól megy, egy kiszabadulós játékban lehetek majd játékmester. A játék maga nagyon komoly, leesett az állam, hogy milyen kreatív/elszánt/szorgalmas emberek vannak. - Lett osztrák bankszámlám. Tök büszke voltam magamra, hogy végig folyékonyan, hiba nélkül kommunikáltam az ügyintézővel. Azt hiszem, ezen a meglepődés részen kellene már túllépni, és akkor lennék egészen magabiztos németül is. - Találtam cuki...

Tegnap Harper Lee, ma Umberto Eco. Mi van itt, de tényleg? :(

Ki van írva az ajtajára kívül-belül, hogy a veszekedések elkerülésének érdekében mindenki írja be magát a táblázatba arra az időpontra, amikor mosni szeretne. Gondolkodtam rajta, mi ok lehet még veszekedésre azon túl, amikor valaki órákra a mosógépben felejti a holmiját mosás után, és a következő nem jut hozzá a géphez. Na, ma reggel megtudtam. Még tegnap beírtam magam reggelre, le is ballagtam negyed 10 körül, aztán látom ám, hogy foglalt mindkét mosógép. Ránéztem a táblázatra, utánam, 11-re volt beírva valaki. Szerencsére épp ekkor járt le a jobb mosógép, hát, gond nélkül kikaptam belőle, ami benne volt, és betettem a holmimat mosni. Érdekes, érdekes.

Izgalmas, amikor valaki, aki 11 (!) éve csúnyán átvert, egyszer csak közli, hogy nagyon bánja és sajnálja, és sokat gondolkodik rajta, mi lett volna, ha akkor azt a dolgot nem úgy intézi. Majd azt is elmondja, hogy mi barátok vagyunk. ( :O ) Két dologra tudok gondolni. 1. Jó a dumája. 2. Nem érdemes gonoszkodni, mert később esetleg nehezen békélsz meg magaddal. Esetleg ezek keveréke.

Joanne Harris az egyik kedvenc írónőm, és több szép emlék is köt hozzá. Az ő Chocolat című regénye volt az első nem könnyített olvasmányom angolul tizenpár éve, és nagyon nagy öröm volt, hogy értettem. Az ő Faith and Hope Go Shopping című novellájának köszönhetem, hogy ma fordítok. Amikor néhány éve Magyarországon járt, természetesen elmentem az író-olvasó találkozóra, dedikáltattam vele az összes kötetet, ami akkor megvolt (nem kevés), és nagyon szimpatikus volt, mert minden olvasójával beszélgetett, úgy nézett ki, mint akit tényleg érdekelnek azok a vadidegen emberek, és azt is szívesen vette, amikor egy nő odaült mellé egy hosszabb beszélgetésre. No, de mondjak valamit erről a kötetről is. A kedvenc történeteim (nem meglepő módon) Faith és Hope novellái lettek. Nagyon a szívembe zártam ezeket az idős hölgyeket már kilenc éve, és nagyon megörültem, amikor láttam, hogy megint van róluk hír. Az első novella, az utazós jobban tetszett, mert jólesett, hogy Chris milyen szépen bánik a nén...